Az Andi gubarúdját muszáj volt nekem is megsütnöm. És mivel a Beáék luxus rakott kiflije is már szerepelt, megint elértük a bűvös hármas számot, lassan már külön címke kéne azokra az ételekre, amelyeket mind a hárman megcsináltunk. Persze ki-ki a saját felfogásában.Hozzávalók:
- 2-3 darab gubarúd
- 3 egész tojás
- 3-4 dl tej
- 3 evőkanál cukor
- néhány evőkanál darált mák
- néhány evőkanál porcukor
- 250 gramm mascarpone
- 2 dl tejszín
- egy kisebb csokor bazsalikom
- vaníliás cukor vagy vaníliakivonat
- 1-2 evőkanál porcukor
- némi vaj a formák kikenéséhez
A gubarudat persze a saját édes kelt tésztámból csináltam meg (50 dkg finomliszt, 3-3,5 dl langyos tej, kicsi só, 3-4 evőkanál cukor, negyed kocka – 12,5 gramm – friss élesztő, 5 dkg langyos vaj; ezekből a kenyérsütőgéppel inkább lágy tésztát dagasztok, duplájára kelesztem.)
A megkelt tésztát, enyhén lisztezett deszkára borítottam, téglalappá nyújtottam, és a kedvenc pizzavágómmal felcsíkoztam, ez szerintem sokkal gyorsabb, és egyszerűbb, mint a sodorgatás. (A leeső szélekből fahéjas briósokat sütöttem, az egyszerűség kedvéért, ezért nekem csak hét rúd lett, de ha az összes tésztából rudat csináltam volna, akkor kb. 10-11 lett volna.)
Picit át lehet őket nyomkodni, hogy ne legyenek annyira szögletesek, de a kelés alatt úgyis kigömbölyödnek. Sütőpapírral bélelt tepsin megint hagytam a duplájára kelni.
Aztán előmelegített, 220 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket. Rácson hagytam teljesen kihűlni.
A hideg rudakat asztalterítőbe tekertem, és hagytam állni másfél napot, hogy szikkadjon. Úgysem értem volna rá foglalkozni vele.Aztán fogtam két vagy három rudat, felkarikáztam, és kicsi vajon több adagban átpirítottam őket, szép aranybarnára. Egy nagy tálban közben összekevertem az egész tojásokat a tejjel és 3 evőkanál cukorral, és ebbe öntöttem a megsült karikákat, és hagytam állni vagy fél órát, hogy jól megszívja magát a tészta ezzel a tojásos-cukros folyadékkal (ha nagyon felinná, akkor még egy kis tejjel lehet hígítani).
Kis formákat kikentem vajjal, ebbe adagoltam a tésztát meg a porcukros mákot. Forró sütőben ropogósra sütöttem őket. (A jobb szélső egy máktalan mákos guba:))
A mascarponehabhoz felvertem a behűtött tejszínt kemény habbá, összeaprítottam a bazsalikom lecsipkedett leveleit, aztán mindezeket óvatosan összeforgattam a mascarponéval és a porcukorral, meg persze a vaníliás cukorral.
Volt ugyan habellenes fogyasztó is, de nekem nagyon ízlett így együtt az egész.
A szép képeket Rebeka csinálta.
6 megjegyzés:
Isteni lehet, nagyon-nagyon guszta
Gyönyörűek a képek!!!!!! Nekem az ódon rácson hűlő gubarudak tetszenek a legjobban!
Nagyon finom volt, bár sokan döbbenten néznek a kombináció hallatán, de tanúsítom, hogy hihetetlenül jó volt!
A máktalam mákos guba is gyönyörű, biztos Bendié volt!
igen, a Bendinek készült, de véletlenül a Tamás ette meg (aki szegény viszont imádja a mákot, de vak, és nem vette észre, hogy nem mákos, meg gondolom, nem tételezte fel, hogy létezik máknélküli mákos guba:))
Szegény ünnepelt! Ennyi megpróbáltatást!
Egyébként nem akarsz egy könyvet írni a családodról? Mindig olyan különleges dolgok történnek veletek, akár egy kicsi kupac máknélküli mákos guba kapcsán is!
Cím: Családom és egyéb állatfajták Pomázon
:):) Jó ötlet a könyv. Jót nevettem a máktalan guba történetén. Utólag is boldog szülinapot az ünnepeltnek.
Nagyon ötletes így tálalni a mákos gubát, biztos finom is volt.
én is döbbenten nézek! :D de már csak azért is megkóstolnám, ha lenne rá lehetőség.
Megjegyzés küldése