2009. december 30., szerda

Rakott kifli

Nálunk, vagyis anyuéknál ez a hagyományos december 24-i vacsora. Ilyenkor már délután összegyűlik a család, este átadjuk az ajándékokat egymásnak, aztán leülünk az asztal köré és vacsorázunk. Aki nem szereti ezt a rakott kiflit, az töltött káposztát ehet.

Régebben, amikor még nagymamám élt (apu anyukája) ő mindig házi készítésű (kelt tésztából gyúrt) mákos gubát szeretett volna a karácsonyi asztalra varázsolni. Ha jól emlékszem, egyszer-kétszer sikerült is neki, de aztán le lett szavazva, mert a "gyerekek (vagyis mi a tesómmal) nem szeretik". Akkor még tényleg nem szerettem, de most már szívesen megeszem évente egyszer-kétszer.

Ez tulajdonképpen a mákos guba egy kicsit továbbfejlesztett változata rumos meggyel kiegészítve. :)


Hozzávalók:
- 10 db kifli
- 1 l tej
- 4 tojás
- 50 g cukor
- 1/4 rúd vanília vagy 2-3 csomag vaníliás cukor
- 10 dkg mák
- (rumos)meggy befőtt
- (rumos)meggylé
- diónyi vaj

A tejet a vaníliával felforraljuk, 10 percig fedő alatt pihentetjük. Ha vaníliarudat tettünk bele, eltávolítjuk.

A tojássárgákat kikeverjük a cukorral, apránként hozzáadjuk a tejet és lassú tűzön álllandóan keverve ismét forrásig hevítjük, de nem forraljuk!

A kifliket ujjnyi vastag karikára vágjuk, beletesszük egy nagy edénybe, leöntjük a forró tejjel és hagyjuk kihűlni.

Kivajazunk egy mély tűzálló tálat, az aljára egy sor "ázott" kiflit simítunk, meghintjük enyhén cukrozott, darált mákkal, néhány szem kimagozott megybefőttel és így folytatjuk a rétegezést amíg a hozzávalók elfogynak. A tetejére csak kifli kerül.

Előmelegített sütőben 200-220 fokon addig sütjük amíg a teteje aranybarnára pirul. Mielőtt a sütőből kivennénk, egy csipet sóval kemény habbá verjük a tojásfehérjét és a kifli tetejére simítjuk. A rumosmeggy levéből néhány kanálnyit a hab alá a kifli tetejére vagy a hab tetejére locsolhatunk.

Már csak annyi időre tesszük vissza a sütőbe, amíg a hab egy kis színt kap.


Nagyon édes, laktató étel. Nálunk elmaradhatatlan mellé a forró tea és a gyertyafény. :)

Most, hogy nézegetem a képeket, hihetetlennek tűnik, hogy lassan egy hete volt karácsony. És hogy milyen gyorsan eltelt az a két-három nap az előtte lévő, hetekig, hónapokig tartó készülődéshez képest...Vagy csak én érzem így?

4 megjegyzés:

Andi írta...

Ez nem ugyanaz mint a mákos guba?

Mákos guba a mi baráti társaságunkban is elmaradhatatlan. Sajnos nálam a desszert mindig csak bor lehet, ezért én mindig lemaradok róla.

Bea írta...

A mákos gubában nincs meggy és nem sütnek a tetejére tojásfehérje habot. Viszont sok helyen vaníliasodóval locsolják meg.

Mit szólnál hozzá, ha az édességeket nem desszertnek hívnád, hanem pl. utóételnek? Akkor ehetnél azt is és a bor maradhatna desszert. :)

Andi írta...

Megfontolom! :-)

csincsilla írta...

nekem ez pont olyan, mint egy máglyarakás, csak az alma-dió-baracklekvár helyett mák-rumosmeggy változatban. szóval ez az az utóétel:), amit tuti sosem fogok kipróbálni, mint ahogy máglyarakást sem szoktam csinálni, mert bármikor megeszem belőle egy teljes tepsivel, annyira szeretem. ebből a mákosból meg valószínűleg lecsúszna másfél is.