2011. november 14., hétfő

Knédli - Cseh est

Frissen nem volt időm lefényképezni, ez itt egy másnapos knédli másnaposan fotózva

Soha életemben nem ettem knédlit, sőt még csak nem is láttam, ezért izgalmas vállalkozásnak tűnt vendégeket hívni erre a kísérletre. Európa eszik szakácskönyvemben bukkantam a receptre, de aztán utánanéztem a neten, és már-már knédliszakértővé képeztem ki magam, ugyanakkor sikerült teljesen elbizonytalanodnom, ugyanis rengeteg félét találtam: krumplisat, simát, kenyérkockásat, vízben főzöttet és gőzben pároltat egyaránt. Cseh vendégeimmel egyeztetve végül a Rita konyhája blog receptjét használtam, és állítólag tökéletesen sikerült.

Hozzávalók:

- 50 dkg liszt (eredetileg rétesliszt van a receptben, de pont az nem volt itthon, úgyhogy sima lisztet használtam)
- 3,5 dl víz
- 1 tojás
- 2 dkg friss élesztő
- 1 teáskanál cukor
- 1 teáskanál só
- 1 evőkanál búzasikér (nem kötelező, de állítólag jót tesz minden kenyértésztának)

Na most a búzasikérről azt kell tudni, hogy nemrég, amikor abban a bizonyos újpesti bioboltban jártam (őrölt mustármagért), egyszer csak szembetaláltam magam a búzasikérrel. Sokat olvastam már róla, hogy jót tesz a kenyértésztának, ha növeljük a liszt sikértartalmát ezzel a hozzávalóval, ezért gyorsan vettem magamnak egyet, de mivel olyan rendes vagyok, azonnal hívtam Csincsillát is, hogy vegyek-e neki is. Mire azt válaszolta, hogy neki már van és mindig tesz egy evőkanállal a kenyértésztáiba, csak lehetséges, hogy nem szokta beleírni a receptekbe? Jaj hát el se hiszi, hogy ezt elfelejtette, és nyugodtan kiszerkeszthetem ezért... Hát tessék.

Az élesztőt 1 deci cukros vízben felfuttattam, közben a lisztet a elkevertem a sóval, közepére mélyedést vájtam és beleütöttem egy tojást. Amikor az élesztő felfutott, ebbe a mélyedésbe öntöttem azt is, és elkezdtem dagasztógéppel dagasztani. Fokozatosan hozzáadtam a többi vizet is, majd jó hólyagosra dagasztottam. A tálat és a tésztát vékonyan beolajoztam, és egy órát hagytam kelni, ekkorra szépen kidagadt a tálból.

Kicsit oldalról

Egy nagy fazékban feltettem annyi vizet forrni, hogy a párolóbetét alja ne érjen a vízbe. A tésztát lisztezett deszkán kicsit átgyúrtam, két cipóba osztottam. A párolóbetétet az ujjammal vékonyan kiolajoztam és beletettem az egyik bucit, majd 25 percig gőzöltem lefedett lábosban. A fedőt közben nem szabad emelgetni, ezért örültem, hogy üvegfedőm van, mert folyamatosan tudtam ellenőrizni, hogy mi folyik odabent. Szerencsére gyönyörűen alakultak a dolgok a gőzben. Amikor az első elkészült, kiemeltem, deszkára tettem, vékonyan beolajoztam, hogy ne száradjon ki, és a második bucit is meggőzöltem. A vacsorához vékonyan felszeleteltem nyolcunknak másfél knédlit.

És hátulról is
Óriásira nőttek a gőzben és szerintem gyönyörűek lettek! A vendégek azt mondták, pont ilyennek kell lennie, ráadásul még a gyermekemnek is ízlett. Szerintem pont olyan, mint egy főtt kenyér, jó sok szaftot fel tud szívni, persze ha sikerül szaftosra sütni a húst... (Sajnos Ritának nem tudtam megköszönni a receptet, mert technikai problémák miatt a blogja nem engedett kommentelni.)

A knédlit legjobb frissen fogyasztani, a maradékot pedig eltenni a mélyhűtőbe. A hűtőben tartott kis darabka - amiből Micike vágott magának ebédre a munkahelyén - szombattól keddig (3 nap) volt ehető, szerdára megpenészedett.

8 megjegyzés:

Bea írta...

Ismét egy prágai emlék. Azelőtt én sem ettem soha knédlit, de úgy voltunk Imivel, hogy ha már ott járunk, akkor valami hagyományos cseh kaját vacsorázzunk. Betértünk egy szálloda éttermébe és ráböktünk egy knédlis ételre. Kihoztak egy hatalmas fatálat, rajta mindenféle jóval: különböző sült húsok (malac, csülök), párolt káposzta, valamilyen puliszkaféle és knédli. ÚÚÚÚÚgy bezabáltunk! És annyira finom volt. Azóta is keresem a jó knédlireceptet, úgyhogy köszi, hogy megtaláltad.
Honnan szereztél cseh ismerősöket? :)

Andi írta...

Majd elmesélem! :-)

csincsilla írta...

hát, én imádom a knédlit, de sosem főztem, mert általában úgy szóltak a recik, hogy csomagoljam egy tiszta konyharuhába, és úgy főzzem meg, ez azért sokkal cukibb módszer. nem lett kérges????
és ezennel megrendelnék egy gőzgombócos receptet, azt nagyon szeretjük, és valszeg. nem jutok el odáig, legalább lássuk:)
szokunk venni néha Szlovákiában, de nálunk valahogy nincsenek oda érte, persze nem is kapnak mellé csülköt:)

Andi írta...

A gőzgombóc ugyanez a verzió, ahogy az interneten láttam, csak gombócokat kell formázni. Megpróbálom azt is a kedvedért!

Nem lett kérges, illetve kicsit szárazabb volt a külseje, de azt mondták a többiek, hogy ilyennek kell lennie.

mazsolla írta...

De jól néz ki!!! Jut eszembe, anyu azt mondta, hogyha tovább nő a kenyér ára akkor előbb utóbb magunknak fogjuk sütni...alig várom, hogy mi is kipróbáljunk ilyeneket! muhahahahaahahaha (bár ha jól meghízom tőlük, lehet nem fogok így kacagni...:D)

Andi írta...

De ti alig esztek kenyeret! Viszont én is várom, hogy kipróbáljátok! :-)

Vicuska írta...

Én is imádom és készítem is, elég gyakran, a gőzgombóccal együtt! Már látom családtagjaimat, ahogy a tíz ujjukat nyaldossák a jó kis ebéd után... mmm ... De megkívántam- dinsztelt káposztával és vadassal nyakon öntve :)

Andi írta...

Fú most én is! :-)