Tiramisutorta

Éjszaka készült a fotó, azért lett ilyen rossz. Cserébe megcsináltam még egyszer a tortát, hogy tudjak szép képet csinálni a blogba, akkor meg a fotó jó lett, de a torta kevésbé, íme:

A két torta között az a különbség, hogy az első mascarponéval készült, a második pedig lecsöpögtetett görög joghurttal, és még plusz egy kicsike lecsöpizett sima joghurt is volt benne. A mascarponés jobban ízlett, de nem volt rossz a másik sem, azt egyedül mind megettem. És még folytatom a kísérletezést. Valamiért rákattantam most a tiramisura, azon belül is a krémsajtokra és a lecsöpögtetett joghurtokra. Azt gondoltam, hogy spórolok a csöpögtetéssel, és azért akartam kipróbálni. Úgy tűnik, sikerült a spórolás, mert egy 400 grammos görög joghurtból 236 gramm krémsajt lett csöpögtetés után. Egy 250 grammos Mascarpone 649 Ft volt a múlt héten, egy 400 grammos görög joghurt 449 Ft. Mazsi kiszámolta, hogy így a csöpizettnek 1,9 Ft grammja, a mascarponénak pedig 2,6 Ft. Ez azt jelenti, hogy 250 gramm egységsúlyon 174 Ft a spórolás. (Tudtátok követni? Én nem, de ezért jó, hogy van nekem egy Mazsim.)

Hozzávalók a tésztához:

• 3 tojás
• 3×20 gramm cukor
• 3×20 gramm liszt (vagy egy kicsit több, ha a tojások nagyobbak)

Az egész tojásokat a robotgéppel habosra kevertem, kis teaszűrővel beleszitáltam a lisztet, és óvatosan összekevertem őket. 17 cm-es csatos tortaformába öntöttem, aminek az alján sütőpapír volt, az oldala pedig vajazva és lisztezve, és 170 fokra előmelegített sütőben légkeveréssel kb. 20 perc alatt megsütöttem. (Lehet 180 fokon is sütni Csincsilla szerint.)

Rácson hagytam kihűlni, majd megpróbáltam 3 felé vágni, de nem sikerült, csak kétfelé. A leeső darabokat szintén megcsináltam egy dobozkában, és az kb. így nézett ki:

Ezt is egyedül faltam fel amúgy, amikor hazajöttem Tahiról. Lehet 3 külön adagban sütni a tésztát, pontosan kimérve, hogy minden adag egyforma legyen, ekkor nem kell a vágással szenvedni.

A krém:

• 400 gramm mascarpone (az 500 grammos mascarponéből kb. ennyit használtam a tortához)
• 2 tojás sárgája
• 20 gramm tej (lehetne valami alkohol, pl. Marsala) vagy víz
• 20 gramm víz, vagy tej

A tojássárgákat elkevertem a cukorral, majd hozzámértem a folyékony hozzávalókat, én most 20 g tejet és 20 g vizet a 2 tojássárgához (legközelebb hárommal fogom csinálni, ahogy a videóban van). Alacsony hőfokon melegítettem és folyamatosan kevertem. Az eredeti recept szerint 80-82°C-on kell tartani a krémet, én úgy csináltam, ahogy jónak éreztem, mert nincs hőmérőm. Mondjuk olyan 5 percig kell kevergetni és melegíteni, vagy ha túlságosan melegszik, akkor lekapcsolni alatta a lángot és tovább kevergetni (a videóban is így van). A lényeg, hogy sűrűsödjön, de ne keményedjen meg a tojás. Amikor elkészült a hőkezelés, akkor egy félliteres korsóba átöntöttem és habverővel majdnem kemény habot vertem belőle. Ezt sajnos nem fotóztam le, de a videóban jól látszik 3 perc 50 másodperctől az egész krémkészítés, de 6 perc 13 másodpercnél a habbá vert krém.

A mascarponét szintén habverővel és egy kis porcukorral fellazítottam, és 3 adagban hozzákevertem a tojássárgás krémes habot. 

Az összeállításhoz:

• 2-3 adag jó erősre főzött kávé
• 2 evőkanál cukor
• kakaópor a szóráshoz

Az egyik jól sikerült piskótalapot meglocsolgattam a cukros kávéval, rákentem egy adag mascarponés krémet, rátettem még egy jól sikerült lapot és ezt is eláztattam a kávéval, és erre is kentem krémet. A végén kakaóporral megszórtam a torta tetejét. Az oldalára nem jutott krém, mert kellett a dobozkához.

Második alkalommal a mascarpone helyett a lecsöpögtetett joghurtot használtam, ez is nagyon finom volt, de kicsit jobban elázott a tészta, és a krémnek is volt egy kis savanykás utóíze (pedig kicsit több porcukrot használtam hozzá, mondjuk 2 evőkanálnyit), bár szerintem aki nem tudja, hogy joghurttal készült, az nem vette volna észre.

Csincsillának van egy epres tiramisufélesége, ahol 5 tojásból és fél liter tejből és még néhány hozzávalóból főz egy sűrű krémet a mascarponéhoz, nem ezt választottam, mert saját bevallás szerint is sokáig tart és nagyon unalmas, és nem tudtam, hogy besűrűsödik-e annyira a krém, hogy szállítható torta legyen belőle. Felhívhattam volna Csincsillát, de azt mondta volna, hogy „Nem mindegy???” (Istenem, még most is röhögök.)

Frissítés: Sajnos nem találtam meg időben Csincsilla gluténmentes tiramisutortáját a blogban, pedig elég sokat segített volna. Szerintem lesz még újabb és újabb tiramisu-bejegyzés. 

A tortához nagyon is illik napi cukinak az évfordulós Amyke, akit március 15-én volt 3 éve, hogy örökbe fogadtak Vikiék. Mazsi találta őt egy miskolci állatmenhely honlapján, ez volt a társkereső hirdetéshez mellékelt képe szegényemnek:

Süt a képről Amy összes gondolata, nem merem tolmácsolni, mert nem szalonképes a szöveg. (Menjetek ti a síííííp -tokba, mi a síííííp képzeltek, szemetek!?!? Azonnal engedjetek el!) Itt még bababundája van, mintha plüss lenne, ezzel szemben nem volt plüssmaci a viselkedése akkor még, na de nem is csodálom, egy utcagyerek nem kap jó nevelést sehol se.

Mostanra viszont kivirult, és ez a mai kép róla:

Nem a blogba készült a fotó, egyszerűen ilyen boldog kiskutya most már. Bárcsak tudnánk, hogy miért pont őt választotta Mazsi, és hogy történt az első találkozás Vikivel, és milyen volt a hazahozás. Biztos mesélték már, de nem jut eszembe (de alul a kommentben elolvasható, köszi Mazsi).

Itt pedig a napköziben bohóckodik:

Amy hirdetése az instán: itt

Amy hirdetése a fészbukon: itt

Úgy tudom, nem pont a hirdetésben felsorolt belső tulajdonságokkal volt ellátva Amyke, de azóta sokat javult a magatartása! És nem Muo a neve, hanem Amy. (duzz)