Pulykás-gombás táska

Eredetileg csirkés-olívás táskának hívják ezt az ételt (ahogy az első képen a háttérben a recepten is látható), de mivel anyuéknál nem volt otthon csirkemell, az olajbogyót pedig nem szeretik, így át lett keresztelve a hozzávalók miatt.

Ahogy elnéztem, anyuék - bízva a sikerben - rögtön dupla adagot készítettek, és nem tették rosszul! Én is megkóstoltam, aztán megettem belőle néhányat. :)

1 adaghoz így hangzik a recept (anyuék változata):

A töltelékhez:

- 25-30 dkg pulykamell

- 20 dkg csemegekukorica (konzerv)

- 1 közepes fej hagyma

- 1-2 gerezd fokhagyma

- 1 piros kaliforniai paprika

- 1 csokor petrezselyem

- 10 dkg gomba

- 1 evőkanál olaj

- 1 tojás

- só, bors

A tésztához:

- 25 dkg krémes túró

- 8 nagy evőkanál tej

- 1 + 1 tojás

- 8 nagy evőkanál olaj

- 40 dkg liszt

- 1 csomag sütőpor

- 1 kávéskanál só

Először a tölteléket készítjük el.

A húst megmossuk, felkockázzuk. Serpenyőben 1 evőkanál olajat forrósítunk, rádobjuk a húst és élénk tűzön folyamatosan kevergetve pirulásig sütjük. Hozzáadjuk a felaprított hagymát és az áttört fokhagymát, néhány perc múlva a felszeletelt gombát és a csíkokra vágott paprikát. További 3-4 percig pirítjuk.

2-3 evőkanál vizet adunk hozzá. Beleforgatjuk a kukoricát és a finomra vágott petrezselymet. Sózzuk, frissen őrölt borssal megszórjuk. Levét teljesen elfőzzük. Kihűtjük, majd alaposan hozzákeverjük a tojássárgáját (a fehérjét félretesszük).

Egy keverőtálban összedolgozzuk a túrót, a tejet, a sót, 1 egész tojást és az olajat. Hozzáadjuk a sütőporral összeszitált lisztet és sima tésztává gyúrjuk. Deszkán jól alálisztezünk és 3-4 mm vékonyságú lappá nyújtjuk. 8-10 cm átmérőjű lisztbe mártogatott pogácsaszaggatóval vagy pohárral korongokat szúrunk ki belőle.

Minden korong közepére tölteléket púpozunk, szegélyüket körbekenjük a félretett tojásfehérjével. Kettéhajtjuk és a széleket villával vagy ujjheggyel jó alaposan összenyomkodjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk. A maradék 1 tojást felverjük és megkenjük vele a táskák tetejét, majd villával megszurkáljuk. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt pirosra sütjük.

Anyuék csináltak kisebbet-nagyobbat (a nagyobb egy komplett ebédre való volt :) ). Frissen a legfinomabb, de ha marad másnapra, átlangyosítva ugyanolyan jó ízű a tésztája. Nekem egyetlen pici bajom volt vele mindamellett, hogy nagyon ízlett: valamilyen mártogatót el tudtam volna képzelni mellé, de ennek hiányában ketchuppal locsoltam meg a tetejét.

Itt pedig már Benőt láthatjátok, a szép új nyári frizurájával. Szegénynek még így is melege van, a lépcső hideg kövén hűti a pocakját. De fél füllel mindig éberen őrködik. :)

Morcoska. :)

Cseresznyés túrófánk

Az elrontott epres süti után viszont anyu jóvoltából egy hihetetlenül finomat ettünk: cseresznyés túrófánkot. Már többször említettem, hogy anyukám a fánkok nagymestere és ez a legutóbbi alkotása csak tovább erősített engem ebben a tudatban.

A sütiről összesen két kép készült, mert még gondolkodni sem volt időnk, már el is fogyott. Iminek annyira ízlett, hogy kijelentette: ő mindenre (szülinap, névnap, stb.) ezt fog kérni. :)

Hozzávalók:

- 40 dkg túró
- 1 citrom reszelt héja
- 2 csomag vaníliás cukor
- 2 evőkanál cukor
- csipet só
- 2 tojás
- 14 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor
- 25 dkg magozott cseresznye

A túrót a citromhéjat, a vaníliás cukrot és a sót alaposan összekeverjük. Hozzáadjuk a tojássárgáját, a tojásfehérjét pedig 2 evőkanál cukorral kemény habbá verjük.

Az előkészített túrót a tojásfehérjés habbal fellazítjuk, majd hozzákeverjük a sütőporral elkevert lisztet és a megmosott, alaposan megszárított cseresznyét is (nem muszáj belekeverni, anyu sütés előtt nyomott egy-egy szemet a fánkok közepére). A tésztát 15-20 percig pihentetjük.

Ezután az olajat felforrósítjuk, majd olajba mártott kanállal kis méretű formákat szaggatunk a masszából. Egyszerre csak 4-5 darabot tegyünk az olajba, ami ne legyen túl forró, mert akkor kívülről megég, belülről viszont nyers marad a tésztánk.

A kisült fánkokat jól lecsöpögtetjük.

Vaníliasodót készítünk hozzá, vagyis 1 tasak vaníliás pudingport 4 evőkanál cukorral és 8 dl tejjel felfőzünk és kihűtünk.

Nem tudok rá jobb szót, mint hogy isteni!

A sütés után anyu jól megérdemelt pihenését élvezi Benővel az ölében, akinek azóta már nagyon csinos, nyári frizurája van. Hamarosan érkeznek róla a képek.

Epres puffancs

Sokat gondolkodtam, hogy ezt a sütit felrakjam-e a blogra. Mivel nem sikerült. Abszolút nem az lett a végeredmény, aminek kellett volna lennie, ugyanis epres profiterolnak indult. Végül úgy döntöttem, hogy annyira le vagyunk maradva a blogírással, hogy jó lesz ez is egy bejegyzésnek. Akár elrettentő példának, akár egy kipróbálandó receptnek, hátha valaki mégis ez alapján tudja megsütni élete legjobb profiterolját. :)

Több hibát is elkövettem sütés közben. Valószínűleg ezért lett olyan, amilyen. Az első és legeslegnagyobb hiba az volt, hogy sok hasonlóságot fedeztem fel a tészta receptje és az általam már többször kipróbált, és mindig sikeres epres képviselőfánk tésztájának a receptje között, mégsem azt használtam. Pedig nagyon hezitáltam, mert az mindig sikerült.


Hozzávalók a tésztához:
- 1,25 dl tej
- 1,25 dl víz
- csipet só
- 1,5 dkg cukor
- 11 dkg vaj
- 15 dkg liszt
- 5 tojás

Ahogy látható, elég minimális az eltérés a két képviselőfánk hozzávalóiban. A legnagyobb különbség talán az, hogy ebben cukor is van és fele-fele arányú a tej és a víz, míg a másik tésztához csak víz kell.

Az elkészítése szinte ugyanaz:

A tejet, a vizet, a sót, a cukrot és a vajat egy lábasban felforraljuk. Hozzáadjuk a lisztet és folyamatosan kevergetjük míg a massza el nem válik az edény falától. Teljesen csomómentesre keverjük, majd levesszük a tűzről. Miután kicsit kihűlt a massza, áttesszük egy keverőtálba és a tojásokat egyenként beledolgozzuk.

Sütőpapírral bélelt tepsibe nyomózsákból (vagy kanállal, ahogy múltkor is csináltam) kis méretű egyforma halmokat nyomunk (kb. 40-45 db lesz ebből az adagból) kellő távolságra egymástól, mert a fánkok egy idő után szépen megnőnek a forró sütőben.

200 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük, majd kihűtjük.

Hozzávalók a krémhez:

- 35-40 dkg eper

- 5-10 dkg porcukor (attól függ mennyire édes az eper)

- 1 tasak hidegen elkészíthető vaníliás pudingpor

- 1 dl tej

- 2 dl tejszín habbá verve

Második hibám: nem volt itthon hidegen elkészíthető pudingpor, így 1 tasak pudingporból és 4 dl tejből készítettem főzött pudingot, ami sehogyan sem akart keményre dermedni, szinte folyékony maradt. Na, ez már megadta az alaphangulatot. :)

Normál esetben így készül az epres töltelék:

A megtisztított epret a porcukorral összeturmixoljuk, a pudingport elkeverjük a hideg tejjel, majd az eperpürével. Az így kapott krémet a habbá vert tejszínnel fellazítjuk. A krémet nyomózsákba helyezzük és a fánkokat alulról kilyukasztva (pl. késsel) megtöltjük vele.

Ez nekem sehogyan sem jött össze, mert:

- a fánkok hűlés közben összeestek és mint utólag kiderült, egyáltalán nem voltak üregesek.

- a krém olyan folyékony lett, hogy amikor a habzsákba töltöttem, azonnal elkezdett kicsöpögni a csőrén.

Az első néhány fánkot megpróbáltam kilyukasztani, de felesleges volt, mert nem tudtam hova beletölteni a krémet.

Vészmegoldásként két üvegtálba rendeztem a rengeteg fánkot (vagy inkább puffancsot, mert fánknak nem nevezném) és nyakon öntöttem az epres krémmel (szósszal :) ). Félbevágott eperszemekkel és színes cukorral díszítettem.

A recept szerint - amiben tökéletes kis töltött fánkok születtek - miután megtöltöttük a sütit, olvasztott csokiba kellene forgatni és finomra vágott pisztáciával díszíteni. Nem hangzik rosszul, de valószínűleg nem mostanában fogom újra kipróbálni. Elment a kedvem tőle. :)

A süti egyébként nem lett rossz ízű, családom több tagjának is ízlett. Csak hát nem erre számítottam. Ja és a végére is sikerült egy hibát elkövetnem: nem kellett volna színes cukorkákkal díszítenem, mert másnapra az összes színezőanyag az eperkrémbe olvadt és nem volt szép látvány. :S

Rukkola

Az iciripiciri kertecskémben (itt és itt) kaszálni lehet a rukkolát.Az a szerencse, hogy mindnyájan nagyon szeretjük. (Mondtam is az Andinak, hogy nem is értem, hogy a mi válogatós családunk egyöntetűen rajong érte, holott elég kevés olyan étel van, amit mind a négyen megeszünk, nem is eveznék egzotikus vizekre, csak az alapok közül kvázi embargós a krumplipüré, és többféle krumpli, a mák, a dió, a citromhéj és a gomba, a karfiol - ámbár lehet, hogy ez már ehetőnek lett nyilvánítva - , a füstölt sajt, a szalámik és felvágottak, persze a tök, általában a kapor, a mazsola mindig, disznóhús, belsőségek, a fasírt és rokonai, az olajban sütött dolgok, a sóska, a méz, az ecet, a krémes sütemények, meg egy csomó más, most hirtelen ennyi jutott eszembe.) De a rukkolát szeretjük. Hurrá.

Kétféle formában fogyasztjuk mostanában a ránk szakadt bőséget, az egyik az aktuális kedvenc saláta, nem egy nagy szám, de megunhatatlan. Legalábbis nekem.
Néhány marék frissen szedett, megmosott, megszárított, összetépkedett rukkola, egy-két finom, édes paradicsom, és némi kockára vágott feta. Erre rácsavarok egy csomó citromot, és kész is, még sózni sem kell, a sajt elég sós. Ha rendes vagyok, ennyi, ha éppen nem tudok uralkodni a globusmajonéz-függőségemen, akkor nyomok rá még majonézt is. Magában is nagyon finom, de ha kerül hozzá némi párolt csirkemell vagy pirított magos kenyér, akkor egészen fantasztikus.

A másik meg ennek a kenyeresített és sonkásított változata, szóval pizza. Ebben meg az a jó, hogy a bazsalikomültetvényemet is remekül tudom hozzá hasznosítani (azt már el sem tudom képzelni, milyen lesz, ha a paradicsom is saját lesz benne!).

Pizza már sok volt a blogon:
- Burgonyás-hagymás pizza
- Bea pizzája
- Andi pizzája
- meg már én is tettem fel, persze.

Szóval lehet válogatni és variálni. Azért most is leírom, hogy mostanában milyen tésztát csinálok.

Hozzávalók:
- bő fél kg liszt (amit találok, jó lenne pizzaliszt, de ha nincs, akkor kenyérliszt vagy finomliszt)
- negyed kocka (12,5 g) friss élesztő
- kb. 3-4 dl langyos víz
- 1 evőkanál cukor vagy méz
- 1 evőkanál só
- 1 evőkanál oregánó, ha van 
- 1-2 evőkanál olívaolaj


Az olaj kivételével mindent beleszórok a kenyérsütőgép üstjébe, kidagasztatom. Közben figyelem, először csak 3 dl víz megy bele, a többi csak akkor, ha kell, jó lágy tésztát szeretek csinálni, sokkal könnyebb nyújtani, és sokkal jobban is ízlik nekem. Amikor már szép fényes a tészta, hozzáadom az olívát is, azzal is kidagasztom. Hagyom egy kicsit kelni, de általában nincs időm, szóval egy fél órácskát. Most úgyis nagyon meleg van, amíg nyújtom, megpakolom, igazgatom, bőven lesz ideje megkelni rendesen.

Utána lisztezett deszkára borítom, alaposan átgyúrom, és mostanában három cipót csinálok belőle, hogy jó vékony legyen majd a tészta.
A cipókat gáztepsiméretre nyújtom, és sütőpapírral bélelt tepsire fektetem őket.
Ha van kedvem és időm, akkor összedobok egy gyors paradicsomszószt, de általában nincs (időm:)), és egyszerűen kecsappal megkenem. Megpakolom sonkával (szalámi és kolbász a fent leírtak miatt nem mehet rá). Gazdagon megszórom a frissen kaszált, megmosott és leszárított rukkolával, dobálok rá paradicsomszeleteket (és közben ara gondolok, hogy az Andi biztos milliméteres vonalzóval mérné ki a helyüket), meg jó sok összemorzsolt fetát. Ollóval felvagdalok egy nagy marék friss bazsalikomlevelet, azt is rászórom.

A tetejére a sajtreszelő legnagyobb lyukán reszelek egy csomó trappistát (általában ez van otthon kereskedelmi mennyiségben). Kis olívával meglocsolom még.

Közben valamikor maximumra kapcsoltam a sütőt (nálam ez 275 fok, legalábbis a kiírás szerint), és a legnagyobb hőmérsékleten légkeveréssel szép pirosra sütöm őket.

Na, és most a cica. Mert azért még van néhány képem róla, ha már nem is velünk él (az új gazdája ígért fényképeket, remélem, küld is, majd azokat is beteszem).

Ennyire kis sportos!

Persze ekkora feneket (nálunk gömbölyödött már ki ennyire!) nem is könnyű felvinni:)

Itt pedig tilosban jár. Sztem tudja is.

A fiúkat meg imádja.

A szép cicás képeket Rebeka csinálta.

Mascarponés gyümölcsös kosárkák

Még a nagy karácsonyi marcipán- és csokibeszerzéseim során vettem ezeket a kis formákat a békási csokiboltban. Fillérekért. Nem nagyon kicsik, olyan jó emberes adag, 12 cm körül lehet az átmérőjük. Azóta várnak a sorukra:)

Valami gyümölcsöset akartam, meg gyorsat, nem volt kedvem sokáig molyolni a konyhában. A tészta a szokásos pitetészta, most épp teljes kiőrlésű tönkölyliszttel, a töltelék mascarpone, tetejére meg jöhet bármilyen savanykás gyümölcs.Csendes nyári délutáni kávéhoz ideális:)

Hozzávalók a tésztához:
- 20 dkg vaj
- 24 dkg liszt (nekem most fele finomliszt volt, fele teljes kiőrlésű tönkölyliszt)
- csipet só
- 1 kanál cukor

A szokott módon elkészítettem a pitetésztát, az aprítógépben összemorzsoltam a fagyos, kockára vágott vajat a liszttel, sóval, cukorral. Deszkára borítottam, gyors kézzel összegyúrtam. Ha ilyen sok vaj van a tésztában, akkor hideg vizet már nem is kell hozzáadni, nagyon szépen összeáll.
Hagytam öt percig pihenni. Közben előkészítettem a formákat, a nagy fodros szélű pitetálat meg három kicsi formát. A kicsiket alaposan kivajaztam, mert ugyan elég vajas a tészta, de jobb a békesség.
A tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, 2-3 mm vastagra, és kibéleltem vele a formákat. Eléggé ragadt és szakadt, de megoldható volt a feladat. Mehettek is a hűtőbe, néhány órácskára.

Hozzávalók a feltéthez:
- némi savanykás lekvár
- kb. 40 dkg mascarpone
- gyümölcs
- (barna)cukor, ízlés szerint

A tésztákat 200 fokra előmelegített forró sütőben némi sütőpapír és sütőbab segítségével félig megsütöttem. Langyosra hűtöttem őket. Az aljukat megkentem somlekvárral, arra rákentem a mascarponét. Megszórtam némi barnacukorral. Megpakoltam a magozott, összevágott gyümölcsökkel, főként sárgabarackkal, de volt egy kis meggy is, megint megszórtam barnacukorral, és már mehettek is vissza a forró sütőbe, olyan jó 10-15 percig, amíg el nem kezdett pirulni a tetejük.

Tényleg meg kell várni, hogy teljesen kihűljenek, még langyosan is szeletelhetetlen. Másnap a kicsi formákból is könnyen ki lehetett borítani őket.

Gyönyörű, bújós, édes talált cicalányunk (vagy fiúnk?) gazdira talált, reméljük, hosszú és boldog jövő áll előttük.

A szép képet Imi csinálta.

Tejszínes karalábéleves

Úgy látom, kedves blogszerző társaim is idő/bejegyeznivaló hiányban szenvednek. Végül is érthető: itt a nyár, az ember inkább mindenféle mást csinál, mint hogy a számítógép előtt üljön. Én is meglepetten tapasztaltam, hogy már július van. Megkezdődtek számunkra az esküvők, jövő héten pedig a nyaralások sorát is megnyitjuk.

Nálam az a furcsa helyzet áll fenn, hogy
- amikor nincs mit bejegyeznem, mert olyant sütök-főzök, ami már fent van a blogon, akkor időm mint a tenger
- amikor folyamatosan gyűlik a gépemen a bejegyeznivalók képe (mint most is), akkor pedig nincs időm
- vagy ami még rosszabb: ha időm is van és bejegyeznivaló, akkor a kedves T betűs internetszolgáltató akadályoz, mert a legváratlanabb pillanatban szakad meg órákra, napokra az internetkapcsolat.

Anyuék is gyűjtögetik szorgalmasan számomra a különböző újdonságok fotóit. Természetesen ezt a levest is ők készítették, ami mostanában nagy kedvenc náluk. Van már fent a blogon egy karalábéleves, méghozzá Csincsillától, de mivel kissé másképpen készül, úgy gondoltam, felrakom ezt a változatot is.

Hozzávalók:
- 30 dkg karalábé
- 1 evőkanálnyi zsír
- 50 dkg borjú- vagy sertéscsont (szerintem ez helyettesíthető csontlevessel)
- 1 evőkanálnyi vaj
- 3 dkg liszt
- apróra vágott petrezselyem
- 3 evőkanálnyi tejszín
- 1 tojás sárgája

A megtisztított karalábét tökgyalun legyaluljuk, a zsíron és egy 1 dl-nyi vízen egy kis sóval megpároljuk. Ez után vízzel feleresztjük, borjú- vagy sertéscsonttal (víz és csont helyett csontlevessel feleresztve) puhára főzzük.

A vajból és lisztből rántást készítünk, melyet az apróra vágott petrezselyemmel elkeverünk és a leveshez adva összeforraljuk azzal.

Egy mély tálban a tejszínt és az 1 tojás sárgáját habosra keverjük. Erre ráöntjük a forró levest, jól összevegyítjük és már tálalhatjuk is. További friss, apróra vágott petrezselyemmel ízesíthetjük.

Egyszerűen elkészíthető, finom leves. Nekem külön pozitívum benne a sok petrezselyem, mert az az egyik kedvenc fűszerem. :)

Háztáji 2.

Megint egy nonfood, pedig néha azért főzök is. De, gondolom, mindenki izgul, hogy van az icipici veteményeskertem, jöjjenek a friss hírek. A fenti képen a két héttel ezelőtti állapot látható, azóta annyit nőtt mindenki, hogy fel sem lehet ismerni őket (a többi képet ld. a Háztáji 1.-ben).
Kicsit ápolatlan most szegény, sajnos mostanában egyszerűen nem jutottam hozzá, de ha minden igaz, ma talán emberi időben érek haza, és rávetem magamat, kigyomlálom, a paradicsomokat felkötözgetem, és most már tényleg mindenki kap karót, meg karóhosszabbítást, mert egyesek már mindent kinőttek.

Itt vannak pl. a futóbabjaim, most velem egymagasak (165 cm), lassan kinövik a két és fél méteres bambuszkarókat is, mit csinálok velük???? Ezt ki kéne még találni. Virág még nincs rajtuk, gondolom, ez normális.

Ez meg egy részlet a bazsalikomültetvényből, alapvetően jól vannak, nőnek és nőnek.

Büszkeségem, az 1. számú, előnevelt cukkinibokrom, már van rajta két picuri termés, és sok virág. Lassan a 2. számú is virágzani fog.

Ez meg itt a múltkor lecitromfüvezett mentabokor, nincs rá mentségem. Viszont ha már menta, hétvégi előirányzat Andi Csirkés bulgura, csirke nélkül és kölessel. És persze nagyon sok frissen szedett mentával, biztosan nagyon finom lesz.

Nagyon szépek az anyáknapi parasztmuskátlijaim is, virágzanak és virágzanak:

Az egyik paprikabokron már van néhány pici paprika is. De a többit még virágzani sem láttam. Viszont szépen nőnek, lassan elérik a fél métert:) Karózzam  vajon őket is? Futópaprikák?

A paradicsomdzsungel is alakul, és kezd áthatolhatatlanná és átláthatatlanná válni. Tehát most már nem eshet túl sok eső. Nagyon sok és sokféle kis zöld paradicsommal rendelkezünk már:

Lassan lehet szedni a petrezselyem zöldjét is, mértéktelenül:

Ez meg a rukkolatenger, cicahát nélkül.  Hihetetlen tömeg van belőle. Nagy ütemben elkezdtük fogyasztani, az első kaszálás három hatalmas pizzára került, állítólag nagyon finom volt. Szintén hétvégi feladat többféle rukkolás saláta előállítása.

Ez meg a spenót, ez is szépséges. Ezt is már szinte kaszálni lehet, meg is esszük hamarosan.

És az őrző-védő szekció, ilyen szépen virágoznak:

Ő meg a Kolosy-téri piacról származik, rengeteget vettem egy nénitől, fillérekért, most kezdett el virágozni:

2010. június 26. - Bori és Zoli esküvője

Tudom, hogy egy gasztroblogra nem nagyon illik egy esküvői bejegyzés ezért mindenkitől elnézést kérek, aki inkább egy receptet várt volna.

Idén 4 esküvőre vagyunk hivatalosak. Ebből az első most szombaton lezajlott és egyre még csak szóbeli meghívást kaptunk. Mivel számomra nem megszokott dolog, hogy egy éven belül 4 barátom, rokonom, ismerősöm házasodik, ezért számomra különleges ez az év. Úgy gondoltam, mindegyik esküvőről készítek egy képes beszámolót nagy hangsúlyt fektetve a lagziban fogyasztott ételekről, süteményekről. Ez az elhatározás rögtön az első esküvőnél megdőlt, ugyanis annyira jól éreztem magam, hogy elfelejtettem az ételeket fotózni. Néhány kép készült csak, de mire észbekaptam már le is szedték az asztalt és kezdődhetett a mulatság. Azonban úgy gondolom, hogy biztosan van még esküvő előtt álló kedves olvasónk és nekik is szeretnék segíteni azzal, hogy bemutatom, milyen kreatívak a menyasszonyok és vőlegények, hátha ötletet tudok adni, hogy mit érdemes megvalósítani és mit kihagyni.

Barátaink, Bori (Sheppie) és Zoli házasodtak össze múlt szombaton. Nagyon nehézkesen indult az esküvőszervezés. Ide-oda tologatták a helyszínt, különböző nehézségeket kellett leküzdeniük. Egy hónappal az esküvő előtt még nem volt lefixálva, hogy pontosan hol is tartják majd. A teljes környezetük tépte a haját, rajtuk kívül mindenki sík ideg volt. Ők meg csak szépen csendben, nyugodtan mosolyogva szervezték a nagy napot. Végül sikerült kiválasztani a helyszínt, ami nagy-nagy örömünkre abban a kerületben volt, ahol mi és a legtöbb barátunk lakik, tehát nem kellett messzire mennünk.

A templomi szertartás után egy kis fotózás vette kezdetét.

Borit imádják a fiúk. Balról jobbra: Dávid, Imi, Tomi, a vőlegény Zoli, Gábor és Mazsolino Zolija.

Majd átsétáltunk a Víg Kalmár étterembe, ahol Boriék mindenkit arra kértek, hogy nyomja az egyik ujját egy tintapárnába és kértek egy-egy ujjlenyomatot. Az ujjlenyomat egy papírra került, amin egy fa ágai voltak láthatóak és a lenyomatok lettek végül a fa levelei. Ezután mindenki odaírta a saját levélkéje mellé a saját nevét így állítva emléket ennek a napnak.


Nagyon aranyos, jó fej, vicces vőfélyt sikerült felkérniük az esküvőre. Balázs Sándornak hívják és ajánlom minden házasulandónak. Kedves, közvetlen, jópofa rigmusokat tud. Hozott magával néhány jelmezt, amit az alkalomnak megfelelően cserélgetett. Tánc közben, "vonatozáskor" például Demjén Rózsi parókában, MÁV egyenruhában, kezében egy kályhacsövet tartva (ezzel szimbolizálva a vonat kéményét) vezette a sort.

Itt éppen a szakácsnőt és a levest méltatja.

Aránylag kis létszámú, kb. 45 fős lagzi volt. Bori és Zoli gondoskodott róla, hogy senki ne szenvedjen hiányt semmiben: mindenféle italt vettek és mindenki azt ivott amit akart - amíg a készlet tartott. :)

Mindenkinek elkészítették a névkártyáját, ami az ültetési rendet szolgálta. Na meg a könnyebb ismerkedés lehetőségét. Mellettünk ültek ugyanis Bori székesfehérvári barátai, akiknek egy pillanat alatt elfelejtettem volna a nevét, de hála a kis kártyáknak, ez nem történt meg.

A mélytányérokba pedig minden vendégnek bekészítettek néhány szem csokidesszertet.

Az asztalokra nagy üvegvázákat helyeztek, aminek az alját kavicsokkal díszítették. Egy-egy fehér virágszálat tettek bele és három-három úszógyertyával egészítették ki.

Az első fogás újházi tyúkhúsleves volt, ami nekem nagyon ízlett. Nem tudom, hogy azért-e mert már addigra nagyon éhes voltam, vagy tényleg finom volt. Másoktól hallottam, hogy lehetett volna jobb is, de én semmi kifogásolnivalót nem találtam benne.

És itt jön egy kis filmszakadás. Ugyanis amikor elkezdték behordani a következő fogást, eszembe sem jutott a fényképezőgép. Négy ember elé tettek le egy-egy nagy tálat, amin csirkemell párizsiasan, rántott hús és cordon bleu volt rántott gombafejekkel. Köretként pedig külön tálakon párolt rizst és petrezselymes burgonyát szolgáltak fel különféle savanyúságokkal.

Mindössze ennyit sikerült lefotózni (ezt sem nekem, hanem Dávidnak):

Ezeken kívül még cigánypecsenye is érkezett szintén külön tányérokon.

Én teljesen meg voltam elégedve a vacsorával annak ellenére, hogy a legegyszerűbb húsfajtákat választották ki. Nem is kellett volna más, különlegesebb. Finom volt, puha és omlós.

Annyira teleettem magam, hogy desszertet nem is bírtam enni rögtön a vacsora után. Pedig ott volt Bee isteni meggyes-mákos és almás rétese.

Legalább 10 féle különböző házi készítésű sütemény.

És még sok-sok aprósüti, köztük az én darált keksz piramisom is.

És ne feledkezzünk meg a csokiszökőkútról sem, ami mellett rengeteg gyümölcs várakozott arra, hogy megforgassuk az olvadt csokiban. Sajnos ebben is csak messziről gyönyörködtem. Egyszerűen annyira tele voltam, hogy nem tudtam megkóstolni.

Vacsora után Bori és Zoli keringővel nyitotta meg a táncok sorozatát.

Amibe természetesen Sanyi vőfély is beszállt egy kis csárdás oktatással. Amikor Boriék elmondták, hogy nem zenekart, hanem DJ-t hívnak az esküvőre kicsit meg voltam ijedve. Nem tudtam, hogy egy DJ milyen lagzihangulatot tud teremteni. Ebben is pozitívan csalódtam. Természetesen mindenféle zenét játszott, mindenféle korosztályt megmozgatott. És sokkal kisebb helyet foglalt mint egy zenekar. :)

Este 10 órakor következett a meglepetés. Mármint számunkra meglepetés. Ugyanis Boriék beszereztek úgynevezett "égi lámpásokat" , amik teljesen úgy néztek ki, mint az Ikeában kapható rizspapír lámpaburák drótvázzal merevítve.

Kivonultunk az étterem elé és kettesével kaptunk egy-egy lámpást. Szétnyitottuk és meggyújtottuk az aljában található olajjal átitatott kis tégla alakú tárgyat.

A hő hatására hőlégballonként kezdett viselkedni és egyszerűen felszállt a magasba.

Feleresztettük mindegyiket. Apró csillagokként világítottak az égen. Minden vendég el volt ájulva tőle, hiszen még senki nem hallott ilyesmiről. Ötletes, aranyos dolog. Újabb piros pontot adtam gondolatban Borinak és Zolinak.

A lámpáseregetés után következett a menyasszonyi torta felvágása. Kissé hagyománybontó díszítést választottak, de tudtuk, hogy ezt szeretnék megvalósítani. Ha jól tudom, mindketten szeretik Tim Burton A halott menyasszony című filmjét, így nem volt kérdéses mi kerül a tortára. Addig keresgéltek, amíg egy helyen el is készítették nekik.

Torta után Bori megmutatta, hogy ő akár vakon is meg tudja etetni újdonsült férjét. Egy lepedő mögül kellett villával Zoli szájába találnia a tortával és egészen jól sikerült neki. Alig-alig ment mellé a falat. :)

De természetesen nem csak ettünk, mulattunk is. Rengeteget táncoltunk. Nekem azóta is izomláz van a lábamban és a vízhólyagoktól alig tudok menni. :)

Szó szerint kifulladásig táncoltunk. Közben menyasszonyszöktetés helyett vőlegényt szöktettünk. A fiúk jól megforgatták a menyasszonyt, a lányok a vőlegényt. :)

Éjfél előtt pedig mindenki készítette a pénztárcáját, hogy beszállhasson a menyasszonytáncba. :)

Éjfél után eltűnt a menyasszony helyette pedig menyecske került elő fehér helyett piros ruhában. Itt is meglepetés ért minket, ugyanis Bori és Zoli készültek nekünk egy tánccal (ha jól emlékszem cha-cha-chával).

Hajnali 2-ig táncoltunk még, utána sajnos elérkezett a búcsú pillanata. Mivel lakóövezetben van az étterem, ezért eddig volt engedélye nyitva tartani.

Boriék nem engedtek el minket üres kézzel. Mindenki kapott tőlük köszönőajándékot, valamint egy dobozkát telepakolva süteményekkel. Ez volt a doboz tetejére ragasztva:

5 pontból 4,5-öt adnék nekik, mert hihetetlenül jól szervezett, jó hangulatú esküvő volt. A ruháik illettek hozzájuk, szépek voltak. Látszott, hogy azért csináltak dolgokat, hogy ne csak számukra, hanem a vendégek számára is feledhetetlen legyen ez a nap. Finom volt minden, talán túl sok is. Jó volt együtt lenni velük és a barátainkkal. Együtt örülni nekik, együtt táncolni velük.

És hogy miért vonok le fél pontot? Egyetlen kifogásolnivalóm volt egész este: a nagyobb táncparkett hiánya. Kicsi volt a tér, nagyon összezsúfolódtunk, alig volt levegő. Na és még azért, mert hagytak izgulni minket szinte az utolsó pillanatig, hogy minden rendben lesz-e az esküvőn, sikerül-e megszervezniük normálisan!!!!!! :D

Sok boldogságot Bori és Zoli. Köszönjük Nektek ezt a napot!