Fáy Présház, Fót

Ma kirándulni voltunk unokatesómmal Fóton, a Somlyó-hegyen, a Fáy-Présház háta mögül induló Lepke-tanösvényen. Nem véletlenül ez a neve a túraútvonalnak, mert annyira sok lepkével találkoztunk, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Az egyik a lábamra is szállt és percekig ott is maradt. Rengeteg fényképet készítettünk róla:



Az útvonal nem nehéz, mindössze 3,5 kilométer, nincs benne meredek emelkedő, viszont sajnos kevés az erdős szakaszt, így elég sokat mentünk a tűző napon. Az út végére megszomjaztunk, megéheztünk. Miközben megbeszéltük az élet nagy dolgait és megváltottuk a világot, ilyen kilátásban is volt részünk:


Séta közben Éva mesélte, hogy olvasta a Horizon magazinban, hogy egy olasz nő a 20 négyzetméteren vezetett konyhájára megkapta a Michelin-csillagot. Persze ez az asszony a kertjében termeszti meg a zöldséget és fűszereket amit az éttermében használ, sőt még csirkét és talán kacsát (?) is tart ... ezt Éva tudja. Én mindjárt megtaláltam életem célját: én is ilyen éttermet szeretnék (ezúton keresek ehhez szponzorokat). Unokatesóm viszont Michelin-ellenőr szeretne lenni és azon dolgozik majd a jövőben, hogy ezt elérje.

Utunk visszavezetett a Fáy Présházhoz, ahol mindjárt ki is próbáltuk ellenőri tudásunkat. A két kaja, amit rendeltünk mesés volt, bár Éva azt mondta a túrógombócomra, hogy savanyú, romlott, de szerintem csak az ő nagyon édes palacsintája után érezte annak. Nekem mennyei volt.

Éva Gömbpalacsintája, ami a napi ajánlatok között szerepelt: a palacsinta pont olyan volt, mint amilyet mi itthon készítünk, diókrémmel volt töltve és vaníliaöntettel meglocsolva, mellé gusztusosan elhelyezve egy kis tejszínhab. Gyönyörű és finom!

És az én Túrógombócom Fáy Présház módra, ami a leírás szerint remegő túrógombóc volt édes tejföllel és szamócaöntettel. Csodás volt és tényleg remegett!

Az étterem megkapta tőlünk első Michelin-csillagát. Ajánlom mindenkinek!