Lecsó

Ica már úgyse hinné el, hogy ma sem főztem semmit, ezért nem mertem fényépezés nélkül leülni vacsorázni.


Utolsó pillanatban döntöttem el, hogy lecsó lesz, egész nap többféle kaja kavargott a fejemben. Elég sok szempontot kell figyelembe venni, mielőtt nekiállok vacsit készíteni: a legfontosabb, hogy Toma is megegye, mert ha nem, kétfélét kell főznöm. Erre ma nem volt idő, mert dolgoznom kellett itthon is. A másik fontos szempont, hogy olyan kaja legyen, amiből tudok vinni holnap ebédet, és a legutolsó szempont, hogy gyorsan meglegyen. Ezért döntöttem a lecsó mellett.


Gondolom, mindenki tud lecsót főzni, sőt van valami speciális receptje. Én a tesómtól tanultam ezt a verziót, ami úgy van, hogy valamennyi paradicsom (fél kiló) és kétszer annyi paprika kell bele (1 kiló). Most rizses lecsó készült, úgyhogy kicsit több paradicsom volt, plusz a rizs, plusz virsli.


Kis olajon szalonnát olvasztottam, csak a diétám kedvéért, majd a szalonnadarabokat kivettem. A visszamaradt szalonnaízesítésű olajra három fej karikára vágott hagymát dobtam, megdinszteltem. Szokás szerint elfelejtettem pirospaprikával megszórni, rögtön a paradicsomot tettem a hagymára, és annyi időt kaptak a paradicsomok, amíg karikáztam a paprikákat. Mielőtt a paprikát beledobtam volna, belekevertem valamennyi (Ica hallod?) rizst, egy kis sót, cukrot. Végül 8 szál füstli virslivel koronáztam meg a művet és természetesen visszatettem a korábban megpirított szalonnadarabokat.




Nagy szerencsémre Toma is megette. Nagyon rendes gyerek!