2010. február 22., hétfő

Lekváros kiflik


Bár harcban állok a sütikkel, de az meg aztán igazán felbőszített, amikor tesóm 8 éve tartó folyamatos napi 12-órázása befejeztével egyik első szabad délutánján nekiállt és kimosta a hűtőszekrényét. Ettől elkapott a versenyláz és már másnap én is túlvoltam ezen a hosszú ideje halogatott feladaton. És a hűtő legfölső polcán, ami valami okból nincs a szemem előtt :-), ügyesen a hátsó falhoz tolva találtam 3 üveg megkezdett lekvárt: egy szilva, egy barack és egy eperlekvárt. Hát ezekkel mit kezdjek? Igen, lekváros kiflicskének pont jók lesznek, hogy egy szép napos vasárnap délután egyetlen órára félretegyem a sütikkel szembeni ellenszenvemet. Csodálatos módon - valamint az profi eltevés miatt - egyik lekvár se volt megpenészedve, pedig biztosan karácsony előtt nyitottam ki őket.

A receptet Stahltól választottam, mert biztosra akartam menni.

Hozzávalók a tésztához:

- 30 dkg finomliszt
- 15 dkg hideg vaj felkockázva
- 1,5 evőkanál cukor
- 1 csipet só
- 4 evőkanál natúr tejszínes krémsajt
- 2 evőkanál tejföl
- 1 tojássárgája

A töltelékhez:
5-5 dkg lekvár ízlés szerint (ez tetszett meg a receptben!)

A megsült kiflik lekenéséhez: 2 evőkanál cukor 2 evőkanál forró vízzel összekeverve

Először öszekevertem a lisztet, a cukrot és a sót, majd morzsásítottam benne a kicsire felkockázott vajat. Ezt többféle módszerrel lehet csinálni: 1.: robotgéppel, de nem a habverő betéttel, hanem a másikkal :-), késes betétű robotgéppel, vagy ujjainkkal gyorsan összemorzsolva. Én az első módszerrel morzsásítottam, majd a tésztához adtam a tejszínes krémsajtot, a tejfölt és a tojássárgáját. A fehérjét félretettem későbbre. Ezután az összeállt bucit kétfelé vágva folpackba csomagoltam és betettem 30 percre a hűtőbe.


Amikor letelt a 30 perc, a sütőt 190 fokra előmelegítettem, és az egyik bucit lisztezett pulton 24 cm-es körlappá nyújtottam. Megkentem vékonyan a lekvárral, pizzavágóval 16 egyforma körcikkre vágtam, s a tésztacikkeket egyenként a szélesebb oldalától kezdve feltekertem. A kifliket sütőpapírral borított sütőlemezre tettem és vékonyan megkentem mindegyiket tojásfehérjével.

A második bucit már nem 16, hanem 8 egyenlő körcikkre vágtam, hogy jobban kifliformát kaphassak, és ezeket is a sütőlemezre áttéve lekentem a tojásfehérjével. Kb. 20 percig sütöttem őket - a recept utasítása szerint -, majd visszatoltam barnulni még 5 percre, de még 5 percet el tudott volna viselni.

A megsült kifliket még melegen lekentem cukros vízzel, hogy szép fényük legyen.


A receptnek kivételesen több hibája is volt, de ezek ismertetésétől most eltekintek. A lényeg, hogy nem nekem való a sütisütés, nem is szeretnék mostanában ezzel pepecselni.

8 megjegyzés:

csincsilla írta...

pedig pont a részletekre buknék. és finomnak néznek ki ezek a kis kiflicskék.

viki írta...

nagyon szépek!

mazsolla írta...

pedig nagyon jó néznek ki! :)

Andi írta...

Köszi! rendesek vagytok!

Bea írta...

Nem értem mi a problémád a sütijeiddel Andi. :) Én eddig csak és kizárólag finomat ettem nálatok és ezek a kiflik is tök jól néznek ki!

Andi írta...

Köszi Bea! Nyers maradt, de ez tényleg nem látszik rajta!

csincsilla írta...

felfogtam, hogy tényleg gány a recept, sok pontatlanság van benne. de maga a kifli kétnaposan is nagyon finom, tipikusan a sokáig elálló, jóízű kekszesdoboz-töltelék. szóval megéri megcsinálni.

Andi írta...

Nem dobtam ki a receptet, de csak miattad! Megcsinálom még egyszer.