Ezután a héjat 6 napig hideg vízben kell áztatni, méghozzá úgy, hogy minden nap egyszer vagy kétszer cseréljük le róla a vizet.
A hetedik napon miután leöntöttük a vizet, lemérjük a narancshéj súlyát és kimérünk ezzel megegyező mennyiségű cukrot is.
Ezután rétegezve - egy sor héj, egy sor cukor - egy vastag aljú lábasban lassú tűzön feltesszük főni. Nem árt ha egy kis vizet öntünk alá, nehogy leégjen, de inkább főzés közben, apránként öntsünk hozzá, hogy csak annyi leve legyen, amennyiben puhára tud párolódni és a cukor sem karamellizálódik. Időnként keverjük meg.
Amint a narancshéj megpuhult, húsdarálón ledaráljuk. Lé nélküli puha, formálható masszát kell kapnunk, amiben a kis darab narancshéjak el tudnak különülni egymástól, de ugyanakkor összegyúrhatók. Tiszta, fertőtlenített üvegekbe töltjük, lezárjuk és szárazdunsztban 3-4 napig tároljuk. Ha jól dolgoztunk, hideg helyen nagyon sokáig eláll. Ez az üveg narancshéj, amit karácsony előtt bontottam fel, 2 vagy 3 éve készült.
Én ritkán keverem sütemény tésztájába, de nagymamám régebben előszeretettel használta szinte mindenhez. A piskótatésztától kezdve a darálós kekszig szinte mindenbe beledolgozta.
5 megjegyzés:
Tényleg sokáig eláll, nekem van egy több, mint 10 éves üveggel is és semmi baja.
Köszönöm a receptet, ez fantasztikus! Nem tűnik bonyolultnak. Jó lenne bionarancsból csinálni.
Miket tudnak ezek a nagyik :)! Biztos isteni! Képzeld Andi még nekem sem :):):)
Akkor megcsináljuk?
Csinálod :):):)
Megjegyzés küldése