2010. február 18., csütörtök

Spagetti carbonara


Jaj, már megint tészta! Kezdek egy kicsit unalmas lenni, gondolom. De hát mit csináljak, amikor annyira elegem van már a csirke- és pulykamellből, a disznóhúshoz meg azért nincs kedvem, mert órákig kell főzni, hogy kicsit megpuhuljon? A nagy tavaszi zöldségáradat pedig még várat magára, a süteményekkel meg éppen harcban állok: túl sok sütit dobtam ki mostanában, és ehhez pedig túl drágának találom a hozzávalókat, köztük a vajat különösen. És hát mi más finomat lehetne gyorsan az asztalra varázsolni dolgos hétköznapokon? Persze, hogy tésztát.


Csodálkozom, hogy ez a tésztaétel még nem szerepel a blogban, pedig szoktam készíteni, méghozzá Stahl (piros) gyors ételek szakácskönyvéből (96. oldal).

Hozzávalók:

- 25 dkg spagetti
- 10 dkg füstölt szalonna (bacon)
- 1 gerezd fokhagyma
- 10 dkg frissen reszelt parmezán (nekem 5 deka elég volt)
- 1 chilipaprika (kihagytam)
- 1 tojás
- 2 tojássárgája
- 1 deci tejszín (vagy több)
- só és frissen őrölt bors
- 1/4 teáskanálnyi reszelt szerecsendió
- 2 evőkanál puha vaj
- 2 evőkanál száraz fehérbor (kihagytam)
- 1 csokor petrezselyem

Feltettem vizet a tésztának, mert a mártás tényleg nagyon gyorsan elkészül. Egy teflonserpenyőben a vajon megpirítottam az apróra vágott szalonnát, majd hozzáadtam a reszelt fokhagymát is, és fél percig együtt kavargattam. Amikor elkészült, kicsit félretettem a serpenyőt, hogy megvárjam, amíg a tészta megfő. Míg a szalonna pirult, kis tálkában összekevertem a tojást, a 2 tojás sárgáját (máskor csak egy sárgáját szoktam beáldozni, de ez most későn jutott eszembe), a tejszínt, a sót, a borsot és a szerecsendiót. A tejszínt a tojásokkal kézi habverővel kevertem el, a többi hozzávalót pedig kanállal kevertem bele. Ez idő alatt kifőtt a tészta is, leszűrtem, a szalonnára öntöttem, visszatettem a serpenyőt a tűzre és közepesen erős hőfokon összemelegítettem a tojásos tejszínnel. Épp csak annyi ideig kell melegíteni, amíg a tojás és a tejszín keveréke krémes marad.


Tálaláskor megszórtam apróra vágott petrezselyemmel és nagyobbacskára reszelt parmezánnal. Ez a tésztaétel frissen a legfinomabb, de ez nem szokott megakadályozni abban, hogy a maradékot felmelegítve ugyanolyan jóízűen befaljam. Ugyanis ez kétszemélyes adag.

7 megjegyzés:

mazsolla írta...

kíváncsi vagyok, hogy anyukámnak ez hogy fog tetszeni, vajon leszokik a zacskósról?

Andi írta...

Sajnos nem szokik le, mert azt szereti. Ismeri pedig ezt is!

mazsolla írta...

ejnye!

csincsilla írta...

igen, de jó, hogy beírtad! mi többféle karbonárét szoktunk csinálni, de ez különösen finom változat, nagyon szeretjük!

Bea írta...

Andi, ne hidd, hogy a tészta bármikor is unalmas lehet! Olyan jó, hogy te erősíted a tészta-vonalat, remélem még jó sokáig fogod folyatni. :)

Köszi a receptet, ezt is tuti ki fogom próbálni. Holnap masszázs-nap lesz nálunk és a csípős pennédet készítem a tisztelt vendégseregnek. :) És remélem ezt a hülye megfázást is kiöli belőlem majd az erőspaprika :(

Andi írta...

Az biztos! Kár, hogy nem iszol, mert egyéb receptjeim is lennének megfázás ellen.

Bea írta...

Mondta valaki, hogy nem iszom?? ;)