2012. április 28., szombat

Grillezett, fűszeres csirkemell hagymás krumplipürével

Előző bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy szegény Juditék abban a tudatban voltak - megjegyzem: én is - hogy tesóm és én nem szeretjük a vadhúst, ezért külön nekünk más étellel készültek. Mégpedig azzal, ami ezen a fotón látható a grillezett szarvashús társaságában. Különféle fűszerekben pácolt csirkemell és hagymás krumplipüré. Természetesen ezt kóstoltam meg először és nagyon-nagyon finom volt. Ettem volna még többet is, de helyet kellett hagyni a Szarvasnak. :)


Judit a következő fűszerekből állította össze a pácot:
- 2 gerezd zúzott fokhagyma
- 1 kávéskanál majoránna
- 1 picike ág rozmaring
- kakukkfű (ízlés szerint)
- só (ízlés szerint)
- bors (ízlés szerint)
- olívaolaj

Ahogyan a grillezett szarvashúst, a csirkemellet is előző este pácolta be, hogy legyen elég ideje összeérni a fűszerekkel.


Másnap pedig szép pirosra sütötte mindkét oldalát azon a szuper, gázzal működő grilltárcsán.


A hagymás krumplipüré receptjét Bombadil Toma oldalán találta. Bemásolom ide, hátha valaki nem szeretne átlinkelni oda, bár érdemes, mert nagyon szép, igényes gasztroblog sok finom étellel. Meg amúgy sem árt, ha megvan nálunk is, mert én biztosan el fogom készíteni, annyira ízlett. Szeretem a hagyma-krumpli párosítást.

Tehát Toma szavaival a recept:

 "Hozzávalók:

· 1.20 kg burgonya (nagyjából egyforma darabok)
· 3-4 fej vöröshagyma vagy lilahagyma
· 1 ág kakukkfű,
· egy babérlevél
· 1 gerezd fokhagyma
· 5-7 dkg vaj
· 1-2 dl tej
· só, bors, cukor

Előkészületek:

A krumplikat megmosom. A hagymát, miután megtisztítottam, julienre vágom, azaz, a félbevágott hagymát, nem fél karikákra, hanem arra merőlegesen, hosszanti irányban szeletelem, vékony csíkokat kapva. A fokhagymát passzírozom.

Elkészítés:
1. A burgonyát, héjastól, sós vízben felteszem főni.
2. Eközben, egy serpenyőben a vaj felét megolvasztom, egy kis olívaolajjal együtt, és a hagymát rádobom. Sózom, borsozom, és közepesnél erősebb fokozaton, sütni kezdem.
3. Mikor a hagyma megpuhult/összeesett, egy kiskanál cukorral segítem a karamellizálódást. Hozzáadom a fokhagymát, a kakukkfüvet, a babérlevelet, és lefedve, 20-25 percig párolom közepes fokozaton.
4. Azután, kiveszem a kakukkfüvet, és babérlevelet, feljebb kapcsolom a tűzhelyet, majd még pár percig pirítom, míg az összes lé el nem tűnik alóla, és egy sűrű lekvárszerű állagot nem kapok.
5. A megfőtt burgonyát (egy késsel megszúrom, ha könnyen belemegy, megfőtt), leszűröm, leszedem a héját, felkockázom, és egy villával, vagy krumplinyomóval összetöröm.
6. Közben a maradék vajat adagolom hozzá, és a tejjel beállítom a sűrűségét, fakanállal habosra keverem.
7. Hozzákeverem a hagymát, ha még kell, sózom és borsozom. Kész!"


Judit azt mondta, hogy ő lilahagymával szokta elkészíteni, szerinte úgy finomabb, de sajnos aznap éppen nem volt otthon lilahagyma. Nekem így is ízlett.

Amint elkészült minden, körbeültük 10-en az asztalt és csak ettünk és ettünk. Még egyszer felsorolom mi minden volt: szarvaspörkölt, szarvasflekken, grillezett csirkemell, friss nokedli, hagymás krumplipüré, házi savanyúságok. Na és persze a sütik: krémes áfonyatorta, medvehagymás tekercs és brownie.
A szarvasflekkenhez áfonyalekvárt, majd szederlekvárt kóstoltunk, egészen jól illettek egymáshoz. :)

Mindenkinek ízlett minden, a szakácsokat nagy dicséret illeti.


Mára is tartogattam egy napi cukit. Szerintem neki főleg Csincsilla fog örülni, ugyanis Juditnak is van egy fekete cicája. :)


Itt a történet vége, de csak a múlt vasárnapi bográcsolásé. Folytatás következik majd júliusban. Akkor majd Judit és Tamás esküvőjéről fogok beszámolni.

3 megjegyzés:

Andi írta...

Jaj de irigykedem! Nekünk még nem jött össze a szokásos kisnánai bográcsolás, mert foglalt volt a házunk azon a hétvégén, amikor terveztük, de újabb terv valamikor júniusban. Addig majd nézegetem a ti képeiteket!

Olyan kíváncsi vagyok erre a vadhús-lekvár párosra, azt írod, egész jól illettek egymáshoz. Nemrég olvastam egy könyvet, amiben a száz évvel ezelőtti háztartásvezetésről írnak nagyon érdekesen, és ebben a könyvben hangsúlyozza ki a szerző, hogy az édes-savanyú és édes-sós párosítás mennyire mindennapos, és elfogadott dolog volt akkoriban: édes kalács a sós húshoz, savanyúság helyett kompót bármilyen kajához, és ami még most is elfogadott: gyümölcs a húsos kajákhoz.

Szupi a beszámoló, köszi! :-)

csincsilla írta...

igen, irtó cuki a cica, és milyen kis ölben ülős:) cukorfalat:)
szerintem isteni a program, órákon keresztül csak enni, főleg ilyeneket:) tetszik a menü:)

Bea írta...

Én is szeretem a különleges ízpárosításokat. Emlékszem, régen, amikor még a nagymamám - szegény már rég meghalt - velünk élt, a vasárnapi menü mindig valamilyen húsétel volt (mondjuk ez ma is így van anyuéknál), de szigorúan kompóttal. Imádtam.
Szerintem nem véletlenül kívánja meg sok ember az édes után a sóst és fordítva. Régen úgy látszik, jobban figyeltek erre, hogy mindenféle igény ki legyen elégítve egyetlen étkezés során.

Remélem hamarosan mehettek bográcsolni. Mi májusban tervezünk egy újabbat, de már nálunk.