2010. március 18., csütörtök

Bolognai spagetti 2.

Tudom, hogy már fent van a blogon, de az én változatomat is szeretném leírni, mielőtt mindent elfelejtek. Pedig ezt nagyon szeretjük.
Emlékszem, boldogult ifjúkoromban mekkora szám volt, amikor először egy-két kis üzletben már lehetett kapni maggi (vagy valami más?) zacskós bolognai port. Hogy az milyen finom volt. Az én anyukám nem ismerte az olasz konyhát, magyaros ételeket főzött, káposztás tésztát meg túrósat, ha már tészta, őrölt paprikát és borsot használt, meg néha köménymagot, de oregánót, bazsalikomot meg ilyesmit tuti nem. Szóval sosem láttam gyerekkoromban paradicsomos fűszeres szószokat rotyogni a sparhelten, és utódján, a kecskelábú gáztűzhelyen sem. Nem is hiszem, hogy felmerült volna bennem, már amennyiben gondolkodtam ezen, akkoriban, hogy a zacskós bolognai szószon kívül máshogy is elő lehet az ilyesmit állítani.
És leírni is borzalom, de még a kicsi gyerekeimet is viszonylag sokáig zacskós maggiporból és konzerv löncshúsból készült bolognaival etettem (szégyellem leírni), imádták, szegények. Meg a vendéggyerekek is. (Írhatnék a vegetás levesekről, a pörköltkockákról és a margarinos bolti kiflikről is, fájó és sötét pontjai ezek a múltamnak.) Fiatal voltam és tele bizalommal.
Ami azóta kicsit csökkent. Mindkettő. Azóta nagy ívben elkerülöm ezeket a félkész porokat, kockákat, dobozkákat. Stb. Tüzetesen tanulmányozom a címkéket. De a lényeg, amiért egyáltalán szóba hoztam: pontosan ugyanannyi idő a porból készülő szósz, mint az igazi, legalábbis nekem igazi (nem az autentikus recept fog következni), csak sokkal finomabb és egészségesebb. És biztos sokkal olcsóbb is.
Nagyon sokat főzöm, benne van az első néhány családi kedvencben, nem is tudom, mért nem írtam még be ide. Helyes gumirecept, az otthon lévő alapanyagok és a rendelkezésre álló idő függvényében változtatható. Semmi különlegesség, semmi extra, egyszerűen jóízű.

Hozzávalók (négy nagy adaghoz):
- 50 dkg darált hús (nálunk ez mostanában általában disznó, ehhez jutok hozzá a legegyszerűbben)
- némi zsiradék (a legjobb egy kis frissen olvasztott füstöltszalonna-zsír, a pörcök mehetnek a kutyusoknak, ha sietünk, akkor egy kis – egy fakanálnyi – házi disznó- vagy liba- vagy kacsazsír, persze mehet az olívaolaj is)
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 4-5-6 gerezd fokhagyma
- paradicsom (gyors megoldásként 1 liter paradicsomsűrítmény – nem ivólé, és nem paszta, hanem a kettő között –, vagy ennek megfelelő mennyiségű más paradicsom, persze legjobb a friss vagy nem friss házi)
- fűszerek: só, bors, egy kávéskanál cukor (minden paradicsomos ételbe teszek), 1-1 evőkanál szárított oregánó, bazsalikom és kakukkfű, ha bármelyik van frissen, akkor kevesebb is elég, és sokkal finomabb lesz a végeredmény
- egy fél zellergumó és mondjuk 3 nagyobb répa, ez opcionális, csak akkor, ha van elég időnk rotyogtatni a szószt.
- 50 dkg spagetti

Egy nagy lábasban előállítom a zsiradékot. Rádobom az apróra vágott vöröshagymát, kis sóval üvegesre párolom. Rányomom a fokhagymagerezdeket, összeforrósítom (fél perc, maximum), mehet rá a darált hús. Erős lángon, fakanállal kevergetve fehérre pirítom a húst. Ha teszek bele zöldségeket, akkor azokat meghámozom, aprítóval lereszelem, és ráteszem a húsra. 10-15 percig időnként megkeverve együtt pirítom őket. Most mehet rá a paradicsom, 1-2 dl víz, cukor, meg a szárított fűszerek. Ha frisset használunk, akkor azt inkább a főzés végefelé tegyük hozzá. Tegyünk rá egy fedőt, és kis lángon, néha-néha megkeverve főzzük, akár több órán át is, amennyi időnk van. Minél tovább főzzük, annál krémesebb, egyneműbb és finomabb lesz. De idő hiányában ezt a szakaszt nyugodtan kihagyhatjuk, akkor is nagyon finom lesz a tésztánk, csak akkor vagy ne tegyünk bele zöldségeket, vagy fogadjuk el, hogy darabos lesz a szósz. Amikor már be akarjuk fejezni a főzést, kóstoljuk meg a szószt, bors, só, ha kell, és fedő nélkül forraljuk be a kívánt sűrűségűre.
Közben főzzük ki a tésztát.
Van, amikor külön tálalom a mártást és a tésztát, reszelt sajttal, persze, van, amikor a nagy, mártásos lábasba szedem eleve a főtt tésztát, jól összekeverem, kivajazott tepsibe öntöm, a tetejét jó vastagon megszórom reszelt sajttal, és sütőben még annyi ideig sütöm, hogy a sajt szépen megpiruljon a tetején (mint most). Ha sütőben még összesütöm, akkor kicsit hígabbra hagyom a szószt.

2 megjegyzés:

Andi írta...

Jól néz ki, majdnem így csinálom én is. Csak sose sütöm össze.

Bea írta...

Én is nagyon ritkán sütök tésztát, de ez itt nagyon jól néz ki így.