2010. március 22., hétfő

Fóliás mangalicaoldalas amandine krumplival

Megint éjjel kellett fényképezzek, hiába süt a nap hétszámra, itt még mindig a téli, sötét fotók díszelegnek, lehet, hogy át kéne alakítanom a szokásaimat.
Továbbra is folyik a fagyasztó kiürítése, most egy darab mangalicaoldalas került sorra. Jó kis könnyű étel a hétvégi kánikulához.
Gondolom, írtam már ezerszer, hogy 2010 a hússütés éve lesz nálam, lassan meg kéne tanuljak húsos ételeket is tűrhető szinten elkészíteni. Az a baj, hogy egy szép habos torta vagy egy formás keksz mindig is jobban izgatott, mint a húsok, a desszerteket sokkal érdekesebbnek találom, mint az előzményeket (és ebben a tekintetben sokszor eszembe jut Magda, akiről a lányai azt mesélik, hogy időnként nem volt ebéd, hogy süssetek rántottát, de házi süti az valahogy mindig volt:), meg kipreparált szakácskönyvek, mindig úgy gondoltam, hogy csak a sütis részeknél).
Na, és ezért vadul turkálok a Váncsában (ezeket meg már leírtam nemrég), ott kotorászom recept után, ha hús, meg főétel, és nem a lányok valamelyik csirkemellreceptjét kopizom épp. Változatlanul imádom a stílusát, hihetetlenül jól esik olvasni, hogy lehet ilyen jól írni, és az is mindig elbűvöl, hogy nincsenek benne fényképek.
Kikerestem azt az oldalasreceptet, amihez viszonylag kevés alkohol kell, de még azt a keveset is kihagytam nagyrészt, mert nem volt otthon. Nem tudom, másoknál mindig van otthon többféle drága és finom szesz? Nálunk valahogy sosincs. Nem tudom, mért.

Hozzávalók:
- kb. 2 kg oldalas
- 20 dkg barna cukor (csak a felét tettem bele, sokalltam)
- 4 evőkanál barna rum (talán másfél volt)
- 4-4 evőkanál ketchup, worchester mártás, szójaszósz
- 1 kiskanál mustárpor (helyette 4 evőkanál mustárt tettem bele)
- némi frissen őrölt bors
- egy fej fokhagyma (Váncsa szerint annyi, amennyit nem szégyellünk)
- csilipaprika (török olajos erős paprikát használtam helyette, és csak keveset)

Összekeverjük a pác hozzávalóit. A megpucolt fokhagymát és a csilit robotgépben összeaprítjuk, úgy tesszük hozzá. A feldarabolt oldalast vastagon bekenjük a páccal, és néhány óráig hagyjuk benne állni (ez rengeteg pác lesz, nem kell vele takarékoskodni).
Most már csak a sütés van hátra, két réteg alufóliba csomagolva, 180 fokon másfél órát sütjük a husikat (én két órán át sütöttem őket, nem vált a hátrányukra).
Az eredmény fantasztikus, fűszeres, omlós, ízes hús, nem is hasonlít az eddig látott/evett oldalasokra.

Köretnek pedig tökéletes mellé a héjában sült amandine krumpli, amiről itt olvastam először. Sajnos, az idén már nem nagyon lehet hozzájutni, mert csite szerint ez már nem az a minőség, amit vállalni lehet, de kaptunk egy kis zsákkal ingyen kipróbálásra. A minőségről csak annyit, hogy tényleg volt egy-két szem, amin volt egy-két kisebb fekete folt, de hát március van már, és két kézzel kapnék az ilyen krumpli után, ha boltban látnám. Nem sok krumplit eszünk meg egy évben, nem nagyon vagyunk oda érte, de ez egészen fantasztikus. Újkrumpliszerű, vékony héja van, gyorsan elkészül, és finom, különleges gesztenyeíze van. Szerettem volna többféle módon is kipróbálni, de nem tudunk túljutni a sütőben, héjában sütött változattól, mert az annyira finom, kis vajjal, zöldséggel, magában is. Frissen a legfinomabb, de másnap-harmadnap-negyednap (:)) lehúzom a héját, felszeletelem, kis vajon vagy libazsíron teflonserpenyőben átpirítom, isteni, tényleg. És állítólag májusban (végén?) már megint lesz, azt a két hónapot meg addig valahogy kibírjuk:)

Mi is kirándultunk a hétvégén, a Pilisben, és mindnyájan nagyon élveztük (kicsit hiányoltuk Andit). Ekkora vízesést láttunk a Bükkös-patakon:

Meg ilyen szép virágokat:

Kóficka is nagyon élvezte:

Zsuzsi itt rém elegánsan, mintha nem is kellett volna némi botmánia miatt ölben szállítani időnként:
Meg volt velünk egy kis malac is, a Zazie. Először alaposan bedörgöljük a baloldalunkat:

És nem hagyjuk szárazon a pofinkat sem:

Igen, mindenhol alaposan besározzuk:

Most a hátsó résszel tunkolunk kicsit:

Kicsit rázunk, hogy másnak is jusson, a fejtől indítjuk:

és végigvezetjük az egész testen:

Megkönnyebbülve távozunk.

Édes, nem?

A szép képeket Imi és Rebeka csinálta.



8 megjegyzés:

mazsolla írta...

ez a zazie mekkora arc! :D most őgy megdögönyözném (persze ha még mindig ebben az állapotban van akkor inkább nem :P)

Andi írta...

Nahát, mennyi fotó végre! A Zaziról készült sorozat a megjegyzésekkel egyszerűen díjnyertes!!! Látszik az utolsó képen, hogy menekülnek tőle a többiek!!!

Na válaszolnék a kérdésedre is: azért nincs otthon nálatok pia, amiért nálunk se: valaki mindig megissza.

Már akartam mondani, hogy mi is megkóstoltuk a krumpliadagunkat (ami elég kevés volt) és tényleg nagyon-nagyon finom! Külsőre ugyanilyet láttam a teszkóban újrkumpliként árulva 169 Ft-ért. Nem hagytam magam becsapni, helyette vettem egy zsák olyat, ami belülről tiszta fekete!

Andi írta...

A kis kék virág pedig a virághatározóm szerint a Nemes májvirágra hasonlít (boglárkafélék), de majd Hédi vagy Ági beazonosítja!

Andi írta...

Ez az oldalas amúgy nagyon érdekel, meg fogom csinálni. És kérem szépen kölcsön a Váncsa könyvedet ha már meguntad, lehet, hogy már én is felnőttem a receptjeihez.

Beno írta...

hogy ez az Zazie mennyire okkkooos!

csincsilla írta...

igen, cukorfalat, de tegnap nagyon sáros volt:)
és vettem a célzást, még kotorászom a vödör alján:), és nagyon ügyes vagy, hogy a legdrágább és legrosszabb krumplit vetted meg, gratulálok!
és igen, látszik az értelem a sár alatt!!:)

Hédi írta...

Igen, a virág tényleg májvirág és csodaszép.

A mi kutyánk a 15 centis szőrével ugyanezt általában a tehéntrágyában próbálja csinálni, alig győzzük kivonszolni belőle.

A Váncsa megvan az Áginak, nagy király, csak csupa pasikaja.

Bea írta...

Engem jelen pillanatban a köretek jobban érdekelnek mint a húsok, a következő bejegyzésem éppen ezért egy köret lesz. :) Úgyhogy köszi ezt a krumpli-tippet is Csincsilla.

A kutyák pedig imádnivalóak egytől-egyig! Én még sárosan is megdögönyözném bármelyiket.