Borscs (борщ)

Nekem ez a leves is hozzátartozik az adventhez már 15 éve, mert ennyi ideje ismerem Borit és ez a 15 advent úgy telt el, hogy el nem maradhatott a Borbála-nap környékén esedékes orosz céklaleves, a borscs. Amikor először kóstoltam, azonnal beleszerettem, és annak ellenére, hogy kétszer nem lehet ugyanolyat készíteni, még soha nem csalódtam benne!

Habár a hozzávalók listája elég hosszú, nem kell megijedni tőle, mi mindig 10-15 litert készítünk egyszerre és mindig el is szokott fogyni az utolsó cseppig.

Hozzávalók: 1,5 kg marhalábszár nagyobb darabokra kockázva, 6 marhahúsleves-kocka, 5 szem közepes krumpli nagyobbakra vágva, 6 sárgarépa, 3 nagy fehérrépa, 1 közepes zeller, 5 cékla, 6 fej hagyma, 1 egész fej fokhagyma , 1 karalábé, 1 kisebb fej káposzta fele, 2 csokor petrezselyem, 1 csokor zeller, 1 csokor kapor, 1 nagyobb konzerv paradicsompüré, 1 paradicsom, 1 paprika.

A felkockázott marhahúst 4 húsleveskockával és egy pici sóval megfőztük, amikor puha volt, a húst, a léből kiszedtük és a levet leszűrtük. A szépen átszűrt lében lassan elkezdtük főzni a nagyobb darabokra vágott krumplit és a felaprított fokhagymát két újabb húsleveskockával, plusz a paradicsomot és a paprikát. Ezalatt a káposzta kivételével az összes többi zöldséget robotgéppel vastagabb csíkokra vágtuk (lehet késsel is vékonyabb hasábokra vágni), kisebb adagokban, két serpenyőben olivaolajon megdinszteltük és folyamatosan szórtuk bele a levesbe. Amikor minden zöldség belekrült a levesbe, körülbelül 45-60 percig lassú tűzön rotyogtattuk, majd a vége előtt 10 perccel a felcsíkozott káposztát is beleszórtuk. Ekkor került bele a paradicsomkonzerv és nem sokkal később az apróra vágott zöldfűszerek is.

Amikor elkészült, még forrón gyorsan tányérokba szedtük, tejföllel ízesítettük és - mint az oroszok - feketekenyérrel ettük. Annyira finomra sikerült, hogy a kábé 10 liter levesből másnapra már alig maradt. Persze jó sokan vagyunk rá, hiszen ilyet közülünk csak Bori szokott főzni, de őt egy évben sajnos csak egyszer lehet erre rábeszélni!

Láttam már a tévében sokféle borscskészítést, de biztos vagyok benne, hogy ez a legigazibb, mert Bori ezt anyósától tanulta Odesszában, akinél fiatal házas korában hosszabb ideig lakott. Azt is mesélte, hogy anyósa ezt a levest gyakrabban készítette hús nélkül, és úgy is nagyon finom volt! Vegáknak érdemes azt is kipróbálni, én maradok a marhahúsos verziónál! :-)

Bori is, mint a környezetemben majdnem mindenki, nagyon nagy állatbarát, sok-sok cicával ismerkedtem meg már rajta keresztül. Most ez a szép, de ördögpofi fekete shar pei, Bájron költözött a szomszéd lakásba, és elbirtokolta a kertet Cicustól, aki azóta nem meri Borit meglátogatni. Szerencsére a kutyus csak februárig marad ott gazdájával. Ennek én is nagyon örülök, mert bár nagyon barátságos, folyton csóválja a farkát és még dörgölőzik is, mint egy cica, de azért számomra kicsit ijesztő a külseje. (Lehet, hogy ő is ijesztőnek lát engem, mert ő is mindig megretten a hirtelen mozdulatoktól.)

Amúgy nagyon cuki kutyus, és habár szobakutyaként nőtt fel, most nem lehet becsalogatni a kertből, az egész napját ott tölti, és este nagy nehezen becserkészve, ölben kell bevinni a jó meleg szobába! Ez bolond!

Mézeskalács

Sok minden elmaradhat, de mézeskalácsnak lennie kell. Próbálkoztam a svéd változattal is, de az a családnak nem jött be (pedig nagyon finom!!!), maradunk a hagyományosnál :) Míg kicsik voltak a gyerekek, remekül össze lehetett maszatolni az egész konyhát a ragacsos mázakkal, hát, sajnos, ennek már vége, legfeljebb a macskával kell vitatkozni, hogy akkor sem jöhet fel a konyhaasztalra, ha mézesgyártás folyik. Vasárnap némi (nagy) gyermeki segítséggel megsütöttem 2 kiló lisztből a figurákat (okultam az eltűnt linzereken, ezt most rögtön négy adaggal kezdtem), azóta várják szegények, hogy ruhácskát kapjanak. Tegnap végre jutott rájuk némi idő. A fenti gyönyörűségeket Rebeka csinálta, szerintem nagyon csinosak:)

Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 25 dkg méz
- késhegynyi szódabikarbóna
- 5 dkg vaj
- 1 egész tojás
- 1 (vagy csak fél, ahogy szeretitek) zacskó mézeskalács-fűszerkeverék, csipet só

A mézet és a vajat összemelegítem egy kis lábaskában, hogy jól összeolvadjanak. Ha már kicsit kihűlt az elegy, akkor gyúródeszkán (konyhapulton :)) összegyúrom a többi hozzávalóval. Folpackba csomagolva hagyni kell pihenni a tésztát, akár több napig is, nem kell betenni a hűtőbe sem, elácsorog a konyha egyik sarkában.
Ha eljön a sütés ideje, kicsit lisztezett deszkán kinyújtom, olyan 2 mm vastagra (kicsit meg fog emelkedni), különféle formákkal kiszaggatom (ebből szeretjük a nagy formákat is, mert könnyebb díszíteni). Sütőpapírral bélelt sütőlapra pakolom őket, és mehetnek is a 180 fokos sütőbe. Nagyon gyorsan megsülnek (10 perc, talán), figyelni kell. Még forrón érdemes átrakni valami sík területre, ekkor még hajlékonyak, óvatosan kell velük bánni. Ahogy hűlnek, egyre keményebbek lesznek. Nálunk a kőkemény változatot szeretik, szóval én nem szoktam puhítani külön, és nem is azért sütöm meg viszonylag korán, hogy megpuhuljon karácsonyra (inkább azért, hogy egész advent alatt legyen ilyen finom illat, és ilyen finom rágcsálnivaló). De aki puhán szeretné, az pakolja dobozba almával, de legalábbis tartsa páradús helyen (olvasmányélmény, nem saját tapasztalat).
A hagyományos díszítése a tojásfehérjés cukormáz. Ehhez össze kell keverni egy tojásfehérjét nagyon sok porcukorral (15-20 dkg). Fontos, hogy ne a bolti porcukrot használjuk, hanem kristálycukrot daráljunk le kávédarálóval nagyon finomra. Ezzel sokkal könnyebb lesz a díszítés. Egy jó erős zacskóba kell beletölteni a mázat, icipici lyukat vágni az egyik sarkán (ha túl nagy, akkor át kell költöztetni a ragacsot egy új zacskóba!), és ezzel kell rajzolgatni a sütikre. Ha jó az arány, akkor nagyon gyorsan megszárad a díszítés is.

Háromsajtos, cukkinikrémes rigatoni

Elég vacak a fénykép, sajnos, de az étel az finom volt :)
Gyorsan (hogy tudjak haladni a mézeskalácsokkal!) kellett valami nagyon finom és egyszerű, ez pont ilyen volt.
Hozzávalók:
- egy darab füstölt szalonna és 3 dkg vaj
- 1 fej hagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 30 dkg csirkemellfilé
- 2 dl tejszín
- egy nagy doboz fagyasztott, reszelt cukkini (vagy olyan egy kilónyi friss)
- sajtok, jó, ha kis füstölt is akad
- só, bors
- 50 dkg tészta

Egy nagy serpenyőben a vajon kiolvasztottam a felkockázott szalonnát, rádobtam az apróra vágott hagymát, és amikor már az is megpirult, rányomtam a fokhagymagerezdeket. Rögtön utána mehetett a kockára vágott csirkemell, azt is körbepirítottam. Ekkor jött a cukkini. A tésai cukkinitermés hagyományosan remek ( hála istennek, mert imádjuk). Nagy részét lefagyasztom, az egyik felét apróra kockázva, a másik felét pedig lereszelve. Mindkét változatot besózom, hagyom állni egy fél óráig, utána pedig jól kicsavargatom, és bedobozolom. Általában nem szeretem ezt a konyhai műveletet, úgy gondolom, hogy ilyenkor sok hasznos dolgot is kifacsarok a kiengedett lével együtt, de a cukkini elviselhetetlenül sok vizet enged, ha nem így bánok vele). Szóval jól állok fagyasztott, reszelt cukkinivel. Megvártam, amíg az egész a zsírjára sül. Utána ráöntöttem a 2 dl tejszínt, és belereszeltem olyan 10 dekányi füstölt sajtot, sóztam és borsoztam.
Ráöntöttem a közben megfőtt rigatonira, kivajazott cseréptálba öntöttem az egész cuccot. A tetejét befedtem mozzarellakarikákkal, és reszeltem rá bőven pecorinót. Forró sütőben rápirítottam a sajtokat.

Márványsajtkrém és sárgarépakrém Micikétől

Már írtam néhányszor, mennyire szeretem Micike főztjét, meg azt, amikor kóstolót kapok valamelyik finom készítményéből. Ez is most életmentőként jött, mert amikor hazaértem, megint azt hittem, hogy éhen fogok halni. Gyorsan kitálaltam magamnak, csináltam 4-5-6 szelet pirítóst és fényképezés után szinte az utolsó morzsáig mindent felfaltam. Estére, a vörösborom mellé csak két falat márványsajtkrém maradt, de amint elkezdtem róla írni, muszáj volt még azt is megenni.

Sárgarépakrém füstölt sajttal (a Mindmegettéről)

Hozzávalók: 40 dkg sárgarépa, 20 dkg füstölt sajt (nem baj ha több), egy nagy gerezd fokhagyma, fél csokor petrezselyem, kb. 1 deci majonéz és ugyanannyi tejföl.

A finomra reszelt sárgarépához reszeljük a sajtot és a fokhagymát, utána belekeverjük a többi hozzávalót, a tejfölből annyit, hogy kenhető krémes legyen.

Ebben most nem volt fokhagyma, de így is isteni finom volt. Ezt a krémet én már kóstoltam valamelyik bulin Micikénél, és emlékszem, akkor is bele voltam szerelmesedve, úgyhogy külön öröm, hogy most már a recept is megvan!

Brutális márványsajtkrém (Fűszeres Esztertől)

Hozzávalók: 20 dkg kéksajt, 1 doboz natúr vajkrém (20 dkg), 2 marék megpirított durvára vágott dió, 1 fej fokhagyma.

A hozzávalókat összekeverjük és pirítósra kenjük. Micike nem szokot diót beletenni és most kivételesen ebből is kihagyta a fokhagymát, mert nem egy brutális, hanem egy lájtos verziót akart készíteni, hogy Eszter barátnőjét megvendégelje. Én meg csak itt csorgatom a nyálam.

Kicsit lágyabbra keverve mindkét krémet, finom mártogatós is lehet belőlük valami bulin, de az is fantasztikus ötlet, hogy héjában sült krumplira fogják kenni Eszterkével a dumapartin. Elképzelem ezt a két finom krémet a forró héjában sült krumplin ... húú kénytelen leszek mindjárt megint vacsorázni! Nem ér!

Káposztasaláta

Ha tesómmal nagy ritkán étteremben ebédelünk vagy vacsorázunk, tesóm mindig az elsők között rendeli meg a káposztasalátáját. Így volt ez tavaly nyáron is, amikor Csopakon nyaraltunk. Végül már odáig fajult a dolog, hogy nagyon kíváncsi lettem erre a tesóm-kedvence-káposztasalátára, ezért megkóstoltam én is, és be kellett látnom, hogy tényleg nagyon finom. Amikor megkérdeztem a pincért, hogy hogyan készül, természetesen nem árulhatta el, így hát tavaly kikísérleteztem a saját képosztasalátámat. Többszöri próbálkozásra sikerült végre egy tökéleteset alkotnom, de sajnos az arányokat nem tudtam megjegyezni. Így hát vehetjük úgy, hogy ez a mai káposztasaláta is csak egy kísérlet, ha igazítanom kell rajta, javítani fogom a bejegyzést is!

Hozzávalók:

- 1,5 kg gyalult káposzta

- 1 fej hagyma

- 3 evőkanál só

- 1,5 liter víz

- 2 evőkanál köménymag

- 10 evőkanál cukor

- 10 evőkanál borecet

Legyalultam másfél kiló káposztát és egy nagy fej hagymát, rászórtam 3 evőkanál sót, kézzel jól összekevertem, majd kis ideig állni hagytam. Másfél liter vizet kb. 2 evőkanál köménymaggal egy darabig együtt forraltam, ezután elkevertem benne 10 evőkanál cukrot és 10 evőkanál borecetet. Ezt még forrón a káposztára öntöttem, és ezt is jól összekevertem. Egy tányérral az egészet összepréseltem, hogy mindenhol érje a salátalé a káposztát, így hagyom majd 1-2 napig állni, és ez idő alatt is folyamatosan kóstolgatni fogom, hogy megfelelő lett-e az íze. Amikor kész, 2-2,5 literes üvegekbe tömködöm szorosan a káposztát és a finom lével feltöltöm annyira, amennyi az üvegbe még belefér.

Hamar el kell fogyasztani, mert megváltozik a színe és az már nem gusztusos. Sokszor csináltam azt is, hogy a salátalét leszűrtem, így a köménymag nem került a káposztába, de sajnos nem emlékszem, hogy ez számít-e az elszíneződés szempontjbáól.

Csincsillától lehet, hogy ki fogok kapni, mert rámparancsolt, hogy süssek ma valamit, de ahhoz nem igazán volt kedvem. Túl sok édesség van még itthon a Mikulástól és a Mikulás-partyról. Talán majd holnap...

Szabolcsi töltött káposzta

Hallottam már úgy is nevezni ezt az ételt, hogy cigány töltött káposzta! Huszonévvel ezelőtt első anyósom mindig ilyen töltött káposztát főzött nekem, amikor évente egyszer-kétszer elmentünk hozzá vendégségbe Debrecenbe. Nagyon szerettem, reggel, délben, este, hidegen, melegen, akár több napig is képes voltan megenni. Mivel nem sokan ismerték, nem juthattam hozzá annyiszor, ahányszor megkívántam. Sőt, még rövid házasságom idején sem én főztem ezt karácsonykor, hanem a fiam apja, így hát egyszercsak ott álltam a világban anélkül, hogy megtanultam volna valamelyiküktől hogyan kell készíteni ezt a fajta töltött káposztát.

Aztán egyszer, teljesen véletlenül a szoláriumban szóba került a paradicsomos töltött káposzta, és azonnal bekapcsolódtam a beszélgetésbe, így szereztem meg az első receptet róla. Később már az interneten kutattam utána, és onnan is letöltöttem egyet, ami nem sokban különbözött a már meglévőtől. És persze próbálok visszaemlékezni... Sajnos az enyém sosem lett még olyan finom!

Hozzávalók:

- 1 nagyobb fej édeskáposzta

- 1/2 kg darált hús

- 15 dkg rizs

- 1 nagy fej hagyma

- só, bors, majoranna, piros paprika

- 7,5-8 dl paradicsomlé (házi, ha van!)

Egy nagyobb fazékba jó sós vizet tettem fel forrni. A káposztának kivágtam a torzsáját és betettem a forró vízbe. Ahogy főtt a káposzta, a vágás mentén váltak le a levelek, ezeket kivettem a vízből. Amíg csak lehet, lefejtettem a leveleket, majd a maradék pici káposztafejet felaprítottam. Ezután egy kis olajon hagymát dinszteltem és amint lehúztam a forró lapról, jól megszórtam piros paprikával. A darált húshoz adtam a dinsztelt hagymát, a rizst, a fűszereket. Speciel arra nem emlékszem, hogy anyósom majorannát használt volna, de mivel a szoliban kapott receptben szerepelt, és én is úgy gondoltam, hogy ártani nem árt, ezt is szórtam bele egy keveset. Jól összkevertem a tölteléket, egy kicsi paradicsomlét is adtam hozzá, majd pontosan ugyanúgy, mint a savanyúkáposzta-leveleket mindet ügyesen megtöltöttem.

Talán itt arra kell vigyázni, hogy se ne legyen túlfőzve a káposztalevél, mert akkor szakad, se ne legyen nyers, mert akkor törik. A nagyobb leveleket elfeleztem, a vastagabb részeket vagy kivágtam, vagy elvékonyítottam, hogy könnyebb legyen megtölteni.

A felaprított káposztát és ezeket a kivágott vastag részeket a fazék aljába szórtam, majd rápakoltam szépen sorban a töltött káposztákat.

Amikor az utolsó sor káposzta is bekerült a fazékba, felöntöttem félig vízzel, félig paradicsomlével, ez most kábé 7-8 dl. lehetett. Anyósomnál is úgy láttam és a mindmegettés recept is azt írta, hogy nehezéknek egy tányért kell a tetejére tenni, ami szépen lenyomja a káposztákat. Körülbelül 45 percig (vagy tovább, ha valaki valahogyan, számomra ismeretlen módon nem farkas éhes!) főztem, és folyamatosan kóstolgattam. Most még 3-4 teáskanál sót is szórtam a paradicsomos lébe, mert úgy találtam, hogy nagyon sótlan lett az egész.

A sosem látott debreceni nagymama unokája önfeláldozóan megevett két tölteléket úgy, hogy majdnem fél liter tejföllel lelocsolta ... hát valahogy el kell nyomni azt a fránya káposztaízt! Nem tudom neki mit főzött volna Csuka Ilona, sőt azt sem, hogy vajon tudott-e valami mást is főzni? Bocsánat, ez elég gonosz megjegyzés volt: igenis tudott, mert néha paprikás krumplit is készített és az is különösen finom volt nála!

Narancslekvár 2.

Tavaly készítettem életemben először narancslekvárt egy internetes recept alapján. A pontos címet sajnos nem tudom, mert úgy nyomtattam ki, hogy nem látszik honnan van. Úgy emlékszem, mindenkinek ízlett, különösen Évának, így hát ezt az adagot neki készítettem Karácsonyra.


Micikével és Tomával voltam ma a Vörösmarty téri vásárban és ott láttam gyönyörűséges házi lekvárokat, mégis ahogy most elnézem, az enyémek sokkal-sokkal szebbek! Remélem, hamarosan belevágunk valami ilyesmibe Csincsillával és jövő ilyenkor mi is ott állunk a pult másik oldalán!

Ez a recept egészen más, mint Csincsilláé, de nem kell megijedni attól, hogy több napig tart a készítése. Nekem pont az a szimpatikus benne, hogy nem kell egyszerre lezavarni a lekvárfőzést, üvegmosást és szárítást, hanem három napra eloszlik kábé 30-30 perc munka.

Hozzávalók:

- 4 narancs

- 3 citrom

- cukor

4 narancsot és 1 citromot héjastól hosszában kettévágtam, de persze előtte forró víz alatt mosogatószerrel jól ledörzsöltem a külsejét! A lábos fölé helyezett deszkán a fél narancsokat és a citromot hajszálvékony csíkokra vágtam, a magokat, ha észrevettem kiszedegettem belőle. A felvágott gyümölcs súlyának háromszorosa mennyiségű vízben 24 óráig áztattam. Na ez az első nap. (A receptben az áll különben, hogy 50 dkg gyümölcsre 1,5 liter víz kell, miközben azt is írja, hogy 4 db vastaghéjú narancsot használt az írója. Ez eléggé megzavart, mert 4 db narancs már elve egy kiló, és ha vastaghéjú, akkor még annál is több. Na mindegy!)

Második nap az egészet a vízzel együtt felforraltam és 30 percig lobogva forrni hagytam. Ezen a napon mostam ki az üvegeket is. Amikor kihűlt, mehetett ki megint 24 órára az erkélyre, mivel most már ott is elég hideg van!

Harmadik nap belecsavartam két citrom levét, megint lemértem és fele annyi cukrot (1 kilót) adtam hozzá, majd megint 30 percig erősen forraltam. Mivel kóstolgatáskor túl édesnek találtam, még belefacsartam 3 vagy 4 narancs levét is. (Ezt a lépést tudom hogy tavaly nem csináltam, nem volt rá szükség, de úgy emlékszem, akkor 1/2 kiló gyümölcsből főztem.) Forrón üvegekbe töltöttem és dunsztban hagytam kihűlni. Nagyon híg lett, de a recept azt írja, kihűlve kocsonyás lesz. Még reménykedem...

Ha valóban megszilárdul, nagyon jól lehet használni a lekváros linzerekhez tölteléknek, mert elég különleges íze van!

A világ legjobb sült csirkéje

A Micikével, Segebagával és Tomival tartott Mikulás-partira ezzel a világ legjobb sült csirkéjével készültem, ami természetesen megint csak egy Stahl-recept, mégpedig az első szakácskönyvéből. Egyszerűen nem lehet elrontani! Illetve de, el lehet, nekem olyankor nem sikerült finomra, amikor másfél kilósnál kisebb vagy nagyobb csirkét sütöttem. Szerintem ez a recept azzal működik a legjobban!

Tehát, egy másfél kilós csirkét kívül-belül jól megmostam, megszárítgattam, majd mindenhol alaposan bekentem 10 deka jócskán sózott és borsozott puha vajjal. Úgy próbáltam belemasszírozni a vajat a csirkébe, hogy a mellénél és a combjánál a bőre alá is betömködtem annyi vajat, amennyit csak bírtam. A hasába begyömöszöltem egy kis fej hagymát, egy fél citromot, de annak előtte a levét jól belefacsartam, és egy elmorzsolt húsleveskockát is. Ezután hústűvel összetűztem a nyílást és az egész csirkét körbe-körbe (még a szárnyacskája alatt is) jól megborsoztam. Ez elég nehéz feladat egyedül, de valahogy megoldottam. A hátával fölfelé állított csirkét a tepsihez tartozó rácsra tettem, és a tepsit betoltam a 200 fokra előmelegített sütőbe kétszer 45 percre. Amikor az első 45 perc letelt, a csirkét is és a rácsot is picit megemeltem és bedobáltam 1 fej gerezdekre szedett, de nem megpucolt fokhagymát a finom szaftba, még le is öntöttem egy kis olivaolajjal, majd megfordítottam a csirkét és most már a mellével fölfelé nézve sütöttem újabb 45 percig. Az illatánál csak az íze finomabb!

Mivel Segebaga és Tomi kicsit később értek a buliba, az a feladat várt ránk Micikével, hogy ne faljuk fel az egész csirkét egy ültő helyünkben. Ez igen nehezen, de sikerült! Csakhogy a későnjövők nem vacsoráztak, tehát teljesen fölösleges volt az önfeláldozás :-). Szerencsére Segebaga hajnalban valamikor azért csak megkóstolt egy szárnyat - nagy örömömre! A finom csontokat pedig elvitte Zokni-kutyának, így hát ő is a Mikulás-party vendége volt!

Egy darabig jól bírtuk mikulássapkáinkban, de miután néhányszor koccintottunk a barátságra, őszinteségre, megbízhatóságra és egyéb elavult hülyeségekre, amik nekünk fontosak, elég melegünk lett. Én Mazsit is képviseltem a koccintásokkor, mert ő sajnos nem tudott jelen lenni, így hát azt nem tudom, hogy ma hogy leszek képes dolgozni... :-)

Különleges narancshab

A ma esti Mikulás-partyra készítettem ezt a finomságot, ezért arról még nem tudok beszámolni, hogy mekkora sikere volt. A receptet Félix Zsuzsitól kaptam, és ha beválik, a családi karácsonyi bulin is ezt fogom felszolgálni.

Hozzávalók:

• 4 dl tejföl
• 1 dl narancsszörp
• fél dl házi narancslikőr
• 2 nagy narancs megpucolva, apró kockákra vágva
• 3 dl tejszín

Egy nagy pohár tejfölt 1 dl narancsszörppel és fél deci narancslikőrrel jól összekevertem, majd belekevertem az apró kockákra vágott narancsot. Ezután 3 dl tejszínt kemény habbá vertem, és amikor elkészült, óvatosan belekevertem ezt is a narancsos tejfölbe. Hat tálkába igazságosan elosztottam a krémet és feldíszítettem a Lidlben kapható szívecskés és csíkos ostyával, mogyoró- és csokidarabkákkal. Betettem pár órára a hűtőbe, és most izgatottan várom a hatást!

Zsuzsi szokott habfixálót is tenni a felvert tejszínhabba, de erre most nekem nem volt szükség, mert volt itthon Pharmalat habtejszín, ami tényleg nagyon kemény hab lesz (és marad is - remélem). A recept szerint lehet még málnával is készíteni, ekkor 1 dl málnaszörpöt és 20-25 dkg fagyasztott vagy friss málnát kell a tejfölbe keverni.

Amikor a narancslikőrt töltöttem a krémbe, alig bírtam visszafogni a rosszalkodást: ha jól meglocsolnám ütős házi likőrömmel, a vendégek szépen becsiccsentenének tőle. De aztán rájöttem, hogy ez nem biztos, hogy jó tréfa lenne.

Még annyi kiegészítést kell tennem, mivel a recept gazdája is szóvá tette és persze a fiam is eléggé nehezményezte, hogy az elkészült krémbe 10-12 darab jó minőségű babapiskótát kellett volna beleszúrni, és hagyni 1-2 órát állni, hogy a piskóta jól megszívja magát. Én nem nagyon szeretem az elázott piskótát, ezért ezt lazán kihagytam. De Toma, aki befalt kééééét tálka édességet is, követeli, hogy legközelebb legyen benne babapiskóta. Gondoltam, talán másoknak is hiányozna belőle. :-)

Kandírozott narancshéj és narancslekvár

Hogyan csempésszünk egy kis vegyszert az adventi asztalra?. Rém egészségtelennek találom a citrusfélék héját, biztos vagyok benne, hogy tele van vegyszerrel, még a gyümölcs belseje is, nemhogy a héja, és persze lehet hosszasan sikálni őket, de a beépült mérgeket nem igen lehet körömkefével kioperálni. Biztos lehet valahol biováltozatot kapni, de fogalmam sincs hol, szóval ilyenkor, karácsonytájt, kicsit megmérgezem magunkat. Kicsit enyhíti a lelkiismeret-furdalásomat, hogy általában odafigyelek rá, hogy mit eszünk, és a fenti helyes, mérgezett dolgokból nem kereskedelmi mennyiség készül. A remek kedvcsináló után jöjjenek a receptek!
A célszerűség jegyében egyszerre szoktam őket csinálni. A narancshéj Stahl Judit receptje, a narancslekvár pedig Lajos Marié volt, de már eléggé átalakítottam.
Kandírozott narancshéj (stollen és egyéb gyümölcskenyérek elmaradhatatlan alkatrésze!): vékonyan meghámozom az alaposan (körömkefével:)) lesúrolt narancsokat, megpróbálok formásabb darabokat kialakítani. Hideg vízben felteszem főni, hagyom egy percet forrni, utána leszűröm, és újrakezdem az elejétől. Kb. négyszer, ötször, hatszor, én mindig elfelejtem, hol járok, és biztos, ami biztos, forralom még egyszer. Utána cukorszirupban (fele víz, fele cukor) főzöm a héjakat még egy óráig, a végén pedig kristálycukorban meghempergetem őket.
Narancslekvár (1 kg narancsból): nagyon alaposan megtisztítom a narancsgerezdeket, mindenféle fehér bundát és hártyát el kell róluk távolítani, ez elég lassú művelet. Felteszem őket főni, beledobálok a lábasba még némi hajszálvékony csíkra vágott kandírozott narancshéjat is. Mehet bele még egy fél citrom leve, és kb. ugyanennyi narancslé is, ha van kéznél. Ha már kicsit egyneműsödött, akkor kell még hozzá adni némi cukrot (ez nagyon a narancs függvénye, 10-20 dekányiról van szó), és az E-számok beállítása végett megy még bele fél zacskó zseléfix (3:1). Kicsi forralás után mehetnek az üvegekbe.

Vadkacsa rozmaringgal és almával

Hogy a pontyoknál maradjak, hétvégén berepült néhány kósza vadkacsa hozzánk. Azt hiszem, nem ettem még, és persze nyersanyagként sem szerepelt még nálunk. Egy részéből leves lett, szép, sötét színű, finom leves, ezt nem fényképeztem le.
A nagyobb részét megsütöttem. Kivajazott tepsibe pakoltam a sózott, borsozott madarakat, a hasukba almát és rozmaringot tömködtem, és kicsit megtűzdeltem őket füstölt szalonnával és fokhagymalapkákkal. Ha nem lett volna sürgős szükségem a sütőre (karácsonyi linzerek!), akkor nagyon sokáig sütöttem volna őket, olyan 100-120 fokos sütőben, de most sietniük kellett, szóval 200 fokon, alufólia alatt sültek vagy két órát, és utána még a fóliát levéve szép ropogósra pirítottam őket.
Köretként Pákosztos macska steak burgonyája készült (annyi aprócska változtatással, hogy a citromhéjat kihagytam, azt nálunk nagyon nem szereti senki, és megpucoltam a krumplit, mert még az újkrumpli héjával kapcsolatban is vannak fenntartásaim).
És fantasztikusan megy hozzá (ehhez is megy, azt hiszem, így pontosabb...) blogszerzőtársam édes-savanyú-ropogós-lágy almacsatnija (azt hiszem, súlyos függőség kezd kialakulni, help, help, help!).

Adventi készülődés

Elkészült a koszorú, előkerültek az angyalkák.

Második befutóként, de persze elkészült egy jókora adag karácsonyi linzer, egyelőre a legegyszerűbb változat, ez bírja a legjobban a gyűrődést.

Készen van a kandírozott narancshéj és a narancslekvár is, recept majd jön.

Ja, és persze a naptárok, hogy könnyebb legyen a várakozás :)