Savanyú-édes almacsatni

Régóta vonzódom az indiai kajákhoz, de érzem nem jött még el az ideje az életemben. Addig, amíg brassóiban, rántott húsban, fasírtban kell gondolkoznom, nem tudok igazán elmélyülni egy "igazi" indiai vacsora előállításában. Úgy vettem észre, ott egyetlen ételhez annyiféle hozzávaló kell, és egyetlen vacsorához annyiféle étel, hogy annak hiánytalan beszerzése, "nyilvántartása" most meghaladja a képességeimet.

Tavaly (vagy tavalyelőtt) Kató kolléganőmmel voltunk a Bécsi úton egy indiai éteremben ebédelni és amellett, hogy nagyon jól éreztük ott magunkat, elvarázsolt a hely: az illatok, a díszletek, a fűszerek, az érdekes ételek, köztük az előételnek feltálalt csatni (chutney), amibe finom naan-kenyeret kellett mártogatni. Bár nem szoktam ilyet tenni, de mivel annyira ízlett, megkérdeztem a felszolgálót, miből és hogyan készítik ezt a finom előételt, de természetesen nem árulta el, azt mondta titok, csak annyit mondott, hogy sokáig kell főzni és még banán is van benne! Próbálom azóta elővarázsolni azt az ízt, tavaly is próbálkoztam egy csatnival, ami nekem nem ízlett különösebben, de Tamás és Csincsilla oda volt érte (asszem). Idén, mivel annyi almát kaptam, az interneten ezt a savanyú-édes almacsatnit választottam kísérletnek. Hát nem tudom, nekem hol ízlik, hol meg nem.

Hozzávalók:

• 1,5 kiló alma felkockázva
• 450 g vöröshagyma apróra vágva
• 350 g mazsola (megmosva)
• 1 evőkanál tört mustármag
• 225 g barna cukor
• 350 ml borecet (Ezen gondolkodtam, hogy beletegyem-e mindet, de aztán beletettem. Ez aggaszt egy kicsit!)
• 1 evőkanál fissen darált gyömbér (jó lesz reszelve!)
• 1/2 teáskanál csipős bors (Cayenne bors)

Az összes előkészített hozzávalót egy serpenyőbe tesszük, s állandó kevergetés mellett felforraljuk. Kis lángon, gyakran kavargatva, mintegy 40 perc-1,5 órán át főzzük egészen addig, amíg a csatni sűrű, lekvárszerű, darabos mártás nem lesz. Még forrón szorsan záródó befőttes üvegekben töltjük és felhasználásig hűvös helyre tesszük. (De előtte a jó melegbe a dunsztba!)

Csincsillától olyan sok finom almát kaptam, hogy muszáj elfogadnia 2 üveg csatnit! :-)

Pár szót csak erről az elromlott négynapos hétvégéről. Még nem tudom, belefoglalom-e majd a veszteséglistába a csatnit, de az már biztos, hogy a DNK zsömléket utoljára próbáltam megsütni. Mivel épp nem volt itthon a fényképező, ezért telefonnal csak igen gyenge minőségű képeket tudtam készíteni róluk mielőtt a kukában landoltak volna. Nem tudom mit rontok el mindig! Ebben a legutolsó esetben az történt, hogy a zsömlék teljesen eggyé váltak, összefolytak, a sütéskor nem emelkedtek fel, viszont amikor megpróbáltam menteni a menthetőt és darabokra vágtam őket, sőt meg akartam kóstolni, félbevágáskor láthatóvá vált milyen szép folyós a belsejük. Lapos és nyers. Brrrr. Lefényképeztem a nyers tésztát és a "megsültet".

További apróságok: kiderült, autóm 4 kerekéből kettőben hatalmas szög van, a mosógépemből akkor is folyik a víz, ha nem mosok vele, a biztosítéktábla hangosan berreg, amikor a sütő megy. Na ennyit a hosszú hétvégékről :-), már kezdem kiheverni!