Sütőtökkrémleves

Viki sütőtökkrémlevest kért anyukájától halloweenre és tesóm el is készítette, csak ehhez olyan receptet keresett, amiben nincsen se méz, se tejszín, és ezt meg is találtuk A koleszterinszint csökkenthető szakácskönyvben. Szegény tesómnak még mindig nélkülöznie kell névnapjára ajándékba kapott könyvét, de szépen kiírtam belőle neki.

A recept előszavában ezt írják erről a levesről: A sütőtök olyan gazdag ízvilággal rendelkezik, hogy a levesek elkészítésekor gyakran használt olaj, vaj és tejszín hozzáadása nélkül is tartalmas és selymes fogást eredményez. Na én ezt nem tudom, mert nem szeretem a sütőtököt, ezt sem kóstoltam meg, de annyira gyönyörű, hogy muszáj volt lefotóznom. Ha sütőtökről van szó, az nekem csak nyersen jöhet, mint ahogyan Bea isteni sütőtökös salátájában is szerepel.

Tudom, hogy sokan nem szeretik ezeket az idegen ünnepeket, mint a Valentin-nap és a Halloween, és bár ezeket én se tartom, de szerintem inkább át kéne venni a fiataloktól ezt a nyitott szemléletet, és azt, hogy olyan könnyen be tudnak építeni új elemeket, új ünnepeket az életükbe. Amúgy nekem nagyon tetszenek ezek a hangulatos töklámpások, nem beszélve az interneten itt-ott felbukkanó mestermunkákról, amiktől egyszerűen leesik az állam.

Hozzávalók négy-hat személyre:

• egy közepes méretű sütőtök
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 hagyma felkockázva
• 1 kis burgonya elnegyedelve
• 2 gerezd fokhagyma
• só és frissen őrölt fekete bors
• 850 ml házi készítésű vagy leveskockából készült zöldséglevesalap
• maréknyi metélőhagyma (a tetejére díszítésnek)

A sütőtököt meghámozzuk, kimagozzuk és vastag szeletekre vágjuk. Az olajat felmelegítjük egy nagy méretű edényben, hozzáadjuk a hagymát, és alacsony hőmérsékleten 1-2 percig sütjük. Hozzáadjuk a sütőtököt és a burgonyát, és megfogrgatjuk az olajban. 2 eprcig főzzük közepes hőfokon, majd beleszórjuk a fokhagymát és ízesítjük. Hozzáadjuk a levesalapot, és 25 percig lassú tűzön főzzük. Kézi mixerrel vagy turmixgépben teljesen pépesre keverjük. Tálaláshoz metélőhagymával szórjuk meg.

(Egy adag tápértéke: 703 kJ (168 kcal), 3,3 g zsír, 0,4 g telített zsír, 0,27 g nátrium.)

Lehet díszíteni pirított tökmaggal, vagy szépen rácsöpögtetni egy kis sima vagy csilis olívaolajat, de ha hamarabb eszembe jut, megpróbálkozhattam volna azzal, hogy rémisztő pókhálót rajzoljak tejszínből a leves tetejére vagy ha nem kapkodok annyira a fotózással, akár csak megszórhattam volna a tetejét tűzpiros szárított csilivel, az is szép lett volna.

Halloweenről egyébként ezt találtam itt: Halloween éjszakáját sokan amerikai ünnepnek tekintik, ám ennek a különleges alkalomnak a gyökerei régmúlt kelta korokra nyúlnak vissza. Elsősorban az angolszász országokban népszerű, de mára már az egész világon elterjedt - így Magyarországon is. Honnan ered halloween ünnepe és milyen hagyományok kapcsolódnak hozzá?

A halloween eredete egészen a római időkre nyúlik vissza. Amikor a rómaiak elfoglalták a mai Nagy-Britannia és észak-Franciaország területeit, a kelták ősi hagyományai keveredtek a rómaiak szokásaival. A kelták egyik legszentebb ünnepe a Samhain volt, amit napisten tiszteletére rendeztek és amelyik egyben az újév, valamit a sötét és hideg évszak kezdetét is jelentette. A kelta hit szerint az újév előestéjén, vagyis október 31-án a napisten a halál és sötétség fogságába került, a halottak lelkei pedig ezen az éjjel vándoroltak a holtak birodalmába. A druidák szent helyeiken gyülekezve áldozatokat mutattak be az isteneknek, és különféle szertartásokkal próbálták távol tartani a szellemeket, megkönnyítve vándorlásukat.

Ez a hagyomány később keveredett több római ünneppel is, mint például a holtak emléknapjával (Felaria vagy Parentalia) és a gyümölcstermést köszöntő Ponoma-nap szokásaival. Ez utóbbi szimbóluma volt a halloween ünnep mai formájában fontos szerepet játszó alma is. A kereszténység terjedésével ezek régi hagyományok nem merültek feledésbe, hanem részleteiben beépültek a római katolikus egyház által tartott mindenszentek és halottak napja ünnepkörbe. A hívők számára október utolsó napja jelentette a legvékonyabb választóvonalat a holtak és az élők világa között. Az  ősi hiedelmek szerint az eltávozott lelkek ezen a napon kelnek útra és próbálnak meg visszatérni az élők világába. A hívek tűzgyújtással, felvonulással ünnepeltek, valamit különféle jelmezekbe öltözve próbálták megtéveszteni a szellemeket, hogy azok maradjanak távol otthonaiktól.

Az ünnep főként a skót, ír, valamint walesi közösségekben maradt fent, a kivándorlók azonban magukkal vitték ezt a hagyományt Észak-Amerikába is, ahol az egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Később - az amerikai kultúra részeként - a világ számos részén elterjedt, és az utóbbi pár évben meglepően híressé vált Nyugat-Európában is. Maga a halloween szó mindenszentek előestéjét jelenti, amely az angol "All Hallows Eve" kifejezés rövidített alakjából alakult ki.
Érdemes elolvasni az egész cikket, mert aranyos történet van arról, hogy a sütőtök hogyan kapott szerepet ebben az ünnepben.

Micsoda ötlet!

Kaptam egy e-mailt az egyik barátomtól, és bár gondolom, sokakhoz eljutott már, de akkora ötletnek tartom a látottakat, hogy inkább közzéteszem, mert szeretném, ha senki nem maradna ki ennek a tudományos fantasztikus találmánynak az ismeretéből. A fotók és a szöveg is ebből az e-mailből van, így sajnos nem tudom megnevezni a pontos forrást.

Nagyon ötletes, a műanyag üvegek tetejét levágva, fel lehet használni zacskók lezárásához. A zacskót keresztül kell húzni, mint egy tölcséren, az üveg száján, a zacskóból a levegőt kipréselni, a zacskót visszahajtani, a kupakot rácsavarni.

Miért nem én találtam ezt ki??? :-)

Csipke 2.

Ámbár, ha jól emlékszem, a tavalyi kalandomat nem vágytam megismételni, de ahogy egyre pirosodott és őszült, kezdtem egyre sürgetőbb szükségét érezni a hecsedlifőzésnek. Már szeptember elején elkezdtem nézegetni a bokraimat a jó gazda szemével, és sajnálkozva állapítottam meg, hogy az idén kevesebb a termés. De azért volt. Bokor meg van számolatlan. Csak az idő kevés mindig. Mindenesetre kivonultunk szüretelni, és sikerült is egy jó adagot leszedni, persze megint nem mértem le, mennyit, olyan 6-7 kg lehetett.
Jó egy hét alatt sikerült feldolgozásközeli állapotba hozni, szóval levagdostam minden kis szemnek a tetejét meg az alját, ráment két ujjam, meg az idegzetem. Egy részéből az idén is tea lesz, ezt iszom egész évben, nagy megelégedésemre, nyűgös vagyok, ha nem ezt kapom ébredéskor, ezeket még a vagdosás előtt megmostam, hogy könnyebben tudjam őket szárítani, a nagyobbik részét szántam lekvárnak, azokat szárazon vagdostam, ez azért kellemesebb volt.
Ekkor kellett volna kinyitnom a blogot, és elolvasnom, hogy tavaly hogy csináltam, de az olyan borzalmas volt, hogy még olvasgatnom se volt kedvem, szóval egyszerűen megfőztem lekvárnak pont úgy, ahogy az összes többi lekvárt szoktam.
A szép, megtisztított csipkebogyókkal pont tele lett az 5 literes nagy lábasom. Eresztettem rá egy kis vizet, épp csak annyit, hogy ne égjen le, és feltettem főni. Fedő alatt főtt 2-3 órácskát, még akkor sem volt túl puha, de már untam a főzést. Közben mindig kicsit pótoltam a vizet körülötte, ha elfőtte, de alapvetően csak a saját maga nedvessége volt alatta.
Amikor megfőtt, hagytam egy kicsit hűlni, sem én, sem a passzírozó gépezet nem szeret tűzforró levekkel matatni. Mert hogy közben az Andi segítségével beszereztem a csodagépünkhöz a csodapasszírozót (és most teprek, hogy leamortizáljam a 13 ezer forintos bekerülési költséget, remélem, 10-15 év alatt behozza az árát).
Aztán már nem tudtam mit kitalálni, neki kellett állni passzírozni. De az idén valahogy minden olyan egyszerű volt. Nem csöpögött, nem fröcsögött. Jó gyakran eldugult minden a sűrű masszától, akkor békésen átkevergettem egy fakanál nyelével, szóval ment szépen, mint a karikacsapás. A passzírozó ormányára rákötöttem egy nylonzacsit, és így a száraz magok nem hullottak bele a átpréselt gyümölcshúsba, és eszembe sem jutott, hogy vizezzem a jó sűrű masszát (mert hogy ugye nem olvastam magamat), tehát nem is fröcsköltem össze mindent ezzel a szép piros trutyival. Kellett némi türelem, de mondjuk egy óra alatt minden nagyobb atrocitás nélkül lezajlott az egész folyamat. Tök cuki volt az egész. És akkor már csak a főzés volt hátra, visszaraktam a jó sűrű gyümölcshúst a fazekamba (olyan kétharmadáig lett megint tele), és olyan 20-30 dekányi cukor társaságában újra felforraltam. A szokásos módon szép tiszta üvegekbe pakoltam, irány a szárazdunszt. Béke és nyugalom.
Maga a végeredmény pedig fantasztikus lett, nem csak nagyon finom, hanem az állaga is egészen elbűvölő, szinte már túl sűrű, remélem, látszik a képen:

Most azért megnéztem a tavalyit, hogy mit nem csináltam az idén:
- nem vizeztem össze-vissza, mindig épp csak annyi vizet kapott, hogy ne égjen le
- nem tettem hozzá almát
- mivel eleve kevés vizet használtam, a csont száraz magokat nem kellett több vízben kiáztatni
- nem engedtem be senkit a konyhába (ámbár nem is volt jelentkező:))

A végeredmény isteni. Egyébként 2011 nevezetes év, sokáig fogjuk emlegetni, mert minden lekvár és minden befőtt isteni, annyira magas volt a gyümölcsök cukorfoka.

Jöhetnek cukiék.
Kóficka bepasizott. Épp hogy leértünk Tésára, amikor úgy döntött, hogy kicsit megrázza magát a HVCs-k (helyi vagány csávók) előtt, mert hogy épp tüzelt, csak nem tudtuk, hogy ilyen komoly a helyzet. Szóval pikk-pakk lelépett, mi meg zaklatottan kerestük a faluban. Persze a Zsuzsi is tépett vele, benne van minden hülyeségben. De ő legalább nem tüzelt. Amikor a Tamás megtalálta őket, már javában ment a nagy flört,  meg magakelletés. Kutyák haza, nálam kisebb szív- és elmeroham. És mert nem vágyunk 16 darab kiskutyusra, illetve vágyunk, de ez nem lenne életszerű, szegény kis Kófic a maradék három napot megkötve, szoros felügyelet alatt töltötte a tornácon. Ő maga is méltatlannak találta a helyzetet. A pasi meg nyomult folyamatosan, néha ugyan hazaszaladt, gondolom, hogy lejelentkezzen, még él, de alapvetően hozzánk költözött. Kóficka ábrándos szemekkel csodálta (nem csodálom, formás darab), néha kicsit sírdogált, a Pasi meg folyamatosan ott volt, és szelíden de eltántoríthatatlanul bámulta imádottját. (Voltak más tervei is, de azokról lebeszéltük.) Hát megszakad az ember szíve.

A nő:

Ilyen helyes volt a Pasi, olyan volt, mintha összetoltak volna egy biglit és egy básszetet.

Kicsit gondterhelt.

Egy ilyen Pasira mindig lehet számítani.

Nancy-i csokoládés torta

Ezt a francia csokitortát direkt Csincsillának néztem ki Európa eszik c. szakácskönyvemből a sokcsoki-sokvaj-soktojás-kevésliszt-csokitorta tanulmányához. A mostani kísérlet abban különbözik az összes eddigitől, hogy vízfürdőben kell sütni, amiben az a trükk - most már tudom! -, hogy nem kívülről kell a tortaformát alufóliával jól bebugyolálni, hanem belülről folpakkal kibélelni, merthogy a víz sajnos bejutott a tortaformáig, hiába tekertem rá szorosan három réteg fóliát. Ennek ellenére nem rontotta el a tortámat, én nem is értem miért, talán a tortaforma mégsem engedte be a vizet, csak a fóliák minden rétegébe jutott belőle. Nagyon finom volt, leginkább az olasz csokitortára emlékeztetett az állaga: kívül ropogós, belül krémes.

Kívül ropogós, belül krémes, szeleteléskor töredezik a teteje, hiába a nagyon éles kés, és a nagyon finom bánásmód

Hozzávalók 8 személyre:

- 36 dkg keserű csokoládé darabokra tördelve
- 15 dkg vaj
- 16 dkg porcukor
- 5 nagy tojás
- 4,5 dkg liszt
- és ennek a szakácskönyvnek a kedvence, a 30 cm-es tortaforma. Én nem csökkentettem a hozzávalók mennyiségét, és persze a 24 cm-es formámban sütöttem, és jól sikerült.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra, és a tortaformát kivajaztam. A csokit vízfürdőn felolvasztottam, és amikor felolvadt félrehúztam, belekevertem a hideg vajat, és amikor elolvadt, a porcukrot is. A vaj így kellőképpen lehűtötte a csokit. Amíg tovább hűlt egy kicsit, addig egy csipet sóval felvertem az öt tojás fehérjét  kemény habbá, ezután a tojássárgákat egyenként jól beledolgoztam a csokiba, folytattam a tojáshabbal és végül a lisztet adtam a masszához. A tésztát beleöntöttem a tortaformába, és vízfürdőben 1 órát sütöttem.

Azt írja a könyv, hogy mielőtt kiszedjük a formából, hagyjuk jól kihűlni, de ezt a megjegyzést nem vettem észre, én majdnem azonnal kiszedtem. Ennek az lett az eredménye, hogy kicsit "megroggyant" a torta, azaz nem olyan magas most, mint amikor kiszedtem őt a sütőből.

Tesóm reklamált múltkor, hogy epres tejszínhabbal nem fotóztam, hát most itt van neki a habos kép!

Csincsilla összefoglalójához idegyűjtöm az eddigi csokitortákat:

- Belga csokitorta, aminek a sütési idejét nem sikerült eltalálnom, ennek ellenére ehető volt, de nem a legfinomabb az eddig kóstoltak közül,
- Omlós olasz csokitorta, ami a legjobban hasonlít erre a francia csokitortára, pedig a sütés módja nagyon eltér,
- Könnyű csokoládétorta vaj nélkül, és csoki helyett kakaóporral, és sikerült valahogy nagyon elrontanom, ő a híres-neves gumicsokitorta. Nem tudom, hogy a tanulmány szempontjából érdekes lesz-e,
- a szintén nagyon finom Toszkán csokitorta, aminek az a legnagyobb előnye, hogy nem kell a tojásfehérjét külön kemény habbá verni és óvatosan beleforgatni,
- a kakaóporral készült elronthatatlan Guiness torta talán megint nem a tanulmány tárgya lesz, de muszáj szerepelnie a listámban, annyira finom.

És végül itt szerepeltetem Csincsilla külön személyiséggel rendelkező rosszindulatú csokitortáját is, mert a mai napig ez az egyik legnépszerűbb bejegyzés a blogon.

Paradicsomsalátáim

Egyszerűen nem tudok rájönni, hogyan működnek ezek a dolgok: nemrég, amikor Csincsilla bazsalikomos paradicsomsalátáját tette fel a blogra, szerette volna egy csokorba szedni a blogon található összes paradicsomsalátát, Beáét és az enyémeket is, de tőlem egyet sem talált. Én is kerestem legalább egy órán keresztül, eredménytelenül. Aztán tegnap valahogy véletlenül a blogszerkesztőben a bejegyzések címszó helyett a piszkozatokra kattintottam. Nem tudom mi vezette a kezemet, a sors, egy őrangyal, felelős elvtárs, vagy ki szokta ezeket intézni, mindenesetre én azt sem tudtam, hogy van ilyen lehetőség, hogy piszkozatok, és először csak pislogtam, hogy hol vagyok, mik ezek, aztán végignéztem, és egy tavaly májusi bejegyzés-kezdeményben ott volt az összes addigi paradicsomsaláta szépen összeszedve. Úgy tűnik, egyszer már megkaptam ezt a feladatot Csincsillától, csak elfelejtkeztem róla... Akkor most csak neki, csak most csak itt :-) meg persze mindenki másnak nagy szeretettel (május helyett novemberben):

Fetás paradicsomsaláta

Az apró koktélparadicsomokat megmostam, felnyolcadoltam és egy tálba szórtam. Meglocsoltam finom extra szűz olívaolajjal, tetejére morzsoltam egy adag fetasajtot, megszórtam szárított petrezselyemmel és kész. Ja, és egy fél fej felaprított lilahagymát is kevertem hozzá - míg el nem felejtem.

Petrezselymes paradicsomsaláta

Ez úgy készül, hogy a paradicsomot vékonyan felkarikázom, leteszek egy réteget a tálba, picit megsózom, megborsozom, petrezselymet szórok rá, majd jöhet a következő réteg ugyanígy. Amikor elkészült a rétegezés, salátalét öntök rá. Tomának nagyon ízlett, csak kérte, hogy legközelebb ne legyen rajta petrezselyem. :-) Hát igen, sajnos igazi (és pláne tésai) nem volt itthon, ezért szárítottat használtam, és az nem olyan finom, viszont szép!

Bazsalikomos paradicsomsaláta

A paradicsomsalátát úgy készítettem most, hogy felkarikáztam a megmosott paradicsomot, egy szép korondi tálban elhelyeztem, és rétegenként megszórtam sóval, borssal, meglocsoltam olívaolajjal és balzsamecettel. A tetejét pedig megszórtam szárított bazsalikommal. Nagyon fiom volt!

Fokhagymás és cseresznyés-balzsamecetes paradicsomsaláta

A paradicsomsalátát most úgy készítettem, hogy 4 evőkanál cseresznyés balzsamecetet (amit anyutól kaptam már régen, de még csak egyszer használtam), 2 evőkanál cukrot és egy pohár vizet összekevertem. Beledobáltam a félkarikára vágott paradicsomot és egy kicsi gerezd fokhagymát is odatettem még, csak úgy jó nagyra vágva, nehogy ráharapjunk. Finom lett!

Csincsilla fokhagymás-oreganós paradicsomsalátája

Hozzávalók:
- jó sok finom paradicsom, minél többféle, mondjuk egy kilónyi
- egy cikk fokhagyma
- olívaolaj
- szárított oregánó
- ecet
- só, bors

A paradicsomokat megmossuk, feldaraboljuk. Megsózzuk, összekeverjük, és egy szűrőben hagyjuk lecsöpögni, legalább egy fél órát.
Utána egy nagy tálban összekeverjük mondjuk 4 evőkanál olívával és 1 evőkanálnyi jobbféle ecettel (remélem, jól jegyeztem meg az arányokat, de működött). Megszórjuk olyan egy evőkanálnyi szárított oregánóval. Az eredeti receptben nem szerepelt, de én tettem hozzá még egy teáskanálnyi mézet is, meg pici borsot. Hozzákeverjük az egy gerezd finomra reszelt fokhagymát (tényleg nem kell több!). Aztán hagyjuk állni egy kicsit, mert percről percre finomabb lesz.

Ugyanez (fokhagymás-oreganós) nálam

Megjegyzem, még 20 ilyen eldugott, eltitkolt recept várakozik a blogban, többnyire Csincsilláé, talán 2-3 az enyém, és mivel tudjuk, hogy Bea a legrendesebb, egyértelmű, hogy neki nincs félbehagyott bejegyzése.

Sáfrányos csirke fűszeres sült burgonyával

Megérkezett a tanyasi csirke szállítmányom, amihez már réges-rég kinéztem a receptet tesóm A koleszterinszint csökkenthető szakácskönyvéből, és a friss fűszernövényeket is beszereztem Annától. Én most három csirkét rendeltem a szállítótól, kettőt darabokban betettem a mélyhűtőbe, egyet pedig gyorsan megsütöttem. Ezek a tanyasi csirkék összehasonlíthatatlanul finomabbak a boltinál, nincs halszaguk, sőt semmiféle rossz szaguk, a húsuk állaga annyira más, hogy nemrég amikor egy ilyen csirkének a melléből készítettem a vacsorát, tesóm - aki ezt nem tudta - a kóstolás után megjegyezte, hogy mennyire jó volt volt a csirke - azt hitte, a pácolás miatt.

Hozzávalók a sáfrányos csirkéhez:

- 1 nagyméretű csirke (kukoricán nevelt a legjobb)
- 1 leveskocka (lehet helyettesíteni házi ételízesítővel, vagy ki is lehet hagyni)
- 2 citrom (én csak egyet használtam, és elég is volt)
- 1 hagyma elnegyedelve
- 4-6 gerezd fokhagyma félbevágva
- 3 hajtás friss kakukkfű
- 3 hajtás friss rozmaring
- 1 teáskanál sáfrány
- 4 burgonya
- 1 evőkanál olívaolaj (vagy több)
- 1 teáskanál pirospaprika
- frissen őrölt feketebors

A sütőt 220 fokra előmelegítettem, a csirkét a mosogatóba állítva jól átmostam, amíg a belseje kitisztult.A mellek és a comb fölött csirke bőre alá gyömöszöltem a fűszernövényeket. A fél citromnak levágtam a héját, mert nem biocitrom volt, és négy darabba vágtam, a fokhagymát megpucoltam, de nem feleztem el (ez hiba volt), a hagymát elnegyedeltem, és mindezt az elmorzsolt leveskockával együtt a csirke hasába tuszkoltam, hústűvel összetűztem a nyílást. Kívülről besóztam és meg is borsoztam, bár ezt a recept nem írja, de én nem bírok sótlanul enni semmit. Ezután megszórtam a csirkét sáfránnyal, és a citrom másik feléről is levágtam a héját, felkarikáztam és a csirke tetejére, a lábakra és a lábak közé helyeztem, ahova jutott. A citromkarikák meggátolják a csirke kiszáradását, és segítik a sáfrány egyenletes eloszlását.

Sütőbe toltam 1,5 órára úgy, hogy 45 percig a hátával fölfelé, majd ezután a csirkét megfordítottam, ezt a felét is beszórtam sáfránnyal ide is tettem citromkarikákat, és visszatoltam most már mellével fölfelé a forró sütőbe. Erre a második 45 percre külön tepsiben a krumplit is beraktam a csirke mellé, hogy egyszerre készüljenek el.

Amíg a csirke sült, a krumplit megpucoltam, elnegyedeltem, majd 8 perc helyett 6 percig forraltam. Azért nem 8 percig, mert megnéztem hamarabb és bár kívül még kemény volt, a közepe már teljesen szét volt főve. Nem nagyon értem ezeket a mai krumplikat, akárhogy főzöm, mindig így járok. Van már egy-két jó krumplilelőhelyem, ahol még finom ízű és jól főzhető krumplit lehet vásárolni, de néha nem fér bele az életembe, hogy egy étel mind az összes 15 hozzávalóját 15 különböző helyről szerezzem be. Sajnos most se a tuti helyemről származó krumplival próbálkoztam. Na szóval 6 perc után leszűrtem, lecsepegtettem, még forrón a lábosban meglocsoltam bőven olívaolajjal és megszórtam a fűszerekkel. Alaposan összerázogattam (keverni nem mertem az előbb említett szétfővős ok miatt), átöntöttem egy sütőpapírral bélelt tepsibe és betoltam a csirke mellé a forró sütőbe 45-50 percre. Félidőben egyszer megfordítottam a krumplikat is, hogy minden oldala piruljon.

(Egy adag tápértéke: 2519 kJ (602 kcal), 31,4 g zsír, 0,4 g telített zsír, 0,31 g nátrium.)

A fokhagymákat tényleg érdemes elfelezni, mert valahogy nem sült krémesre, de nagyon-nagyon finom lett így a krumpli és a csirke is - annyira, hogy alig bírtam abbahagyni az evést, a bőrét legszívesebben körbeettem volna, és amikor felálltam az asztaltól, hosszú ideig még arra se voltam képes, hogy leszedjem a maradékot, mert csak mozdulatlanul ülni/feküdni volt jó. :-)

Ennek ellenére - ha versenyeztetni akarnám az eddig kipróbált sült csirkéket - nálam még mindig magasan első helyen áll Stahl sok-sok finom vajjal készült világ legjobb sült csirkéje, és csak második helyen ezzel a sáfrányos csirkével együtt az egy éve kipróbált, különleges pácolással készült ropogós sült csirke, ennyi idő távlatából eldönthetetlenül, hogy melyik finomabb. Mindkettő nagyon finom! És még van egy újabb receptem a következő szállítmány tanyasi csirkéhez...

Természetesen kipróbálásra vár még nálam Csincsilla mézes-rozmaringos-körtés csirkéje is.

Káposztával töltött almapaprika - beszámoló

Ígértem, hogy amint megkóstoljuk beszámolók róla, hogy sikerült életem első káposztával töltött almapaprikája.

Na kérem, tökéletes lett! Igaz, kb. 2 hétig szem előtt kellett tartani az üvegeket, mert kiforrt belőle a lé, de utána már eltehettem a szekrénybe. Eddig még egyik üveg se romlott meg, pedig tartósítót nem tettem bele (csak a fedő és a folpack közé egy kicsit), finom ropogós maradt, az ízesítése pedig annyira el van találva, hogy fiam egy kajához legalább 3 db ilyen paprikát megeszik, és dicséri is aranyosan. És nem utolsó sorban tesómnak is ízlett. Ja meg nekem is.

Kár, hogy csak három üveggel lett, mert ez így nem fog kitartani tavaszig, ezért nem tudom majd megfigyelni, hogy meddig áll el tartósító nélkül.

Marokkói báránysült kuszkuszon

Na jó, nem akarok hazudni, ez nem bárány, hanem sertés comb, de nem is a hús volt a lényeg, hanem a kuszkusz. Bárány nemigen fordult meg eddig sem a konyhámban, mostanában meg aztán különösen nem. Szülinapomra viszont nagyon izgalmas ajándékokat kaptam a barátaimtól: kuszkuszt, vörös lencsét, bulgurt, bio kölest, finom olívaolajat, és volt akitől egy isteni vacsorát.

Ezt a receptet megint A koleszterinszint csökkenthető c. szakácskönyvből néztem ki, és kifejezetten a kuszkusz miatt esett rá a választásom. Az eredeti receptben sült spárgával tálalják, de azt írták, bármilyen sült zöldséggel helyettesíthető, így én az itthon található póréhagymából csináltam sült pórét hozzá.

Hozzávalók négy személyre, báránnyal:

- 4 szelet nagyméretű bárányhús kicsontozva (sovány lapocka)
- 258 g nyers kuszkusz
- 1 citrom leve
- 4 zöldhagyma apróra vágva
- 1 evőkanál olívaolaj
- 10 szál spárga 2,5 cm-es darabokra vágva (vagy bármilyen más zöldség)
- 1 gerezd zúzott fokhagyma

A kuszkuszt tálba rakjuk, és forrásban lévő vizet öntünk rá úgy, hogy éppen ellepje. Fedővel fedjük le, hogy megtartsa a hőmérsékletet, és félrerakjuk 5 percre. Ezt követően belefacsarjuk a citromot, és hozzáadjuk a zöldhagymát. Nagy wokban felmelegítjük az olívaolajat, és megpirítjuk a spárgát (vagy bármilyen más zöldséget, én hosszúkásra vágott póréhagymát). Beleszórjuk a fokhagymát, és további 2-3 percig főzzük. Ezután hozzáadjuk a kuszkuszt, és jól összekeverjük.

Hozzávalók a pácoláshoz:

- 1 evőkanál (csökkentett sótartalmú szójaszósz)
- 1 teáskanál méz
- 1 csepp olívaolaj (többet használtam)
- 1 gerezd zúzott fokhagyma
- 4 hajtás friss rozmaring apróra vágva
- 1 citrom leve (felet használtam)

A páclé összes hozzávalóját egy nagy tálban összekeverjük, ráöntjük a bárányhúsra. Legalább 1 órára hűtőbe tesszük, hogy az ízek megfelelően összeérjenek. Én óvatosan csak egy hajtás rozmaringot használtam a négy helyett, de nyugodtan mehet bele mind a négy, mert a szójaszósz intenzív íze képes mindent elnyomni.

Serpenyőben magas hőfokon megsütjük a bárányhúst néhány cseppnyi olívaolajon Mindkét oldalon 2-3 percnyi sütés félig átsült húst eredményez, ha teljesen átsült húst szeretnénk, mindkét oldalt mintegy 4 percig süssük. Tálaláskor mindegyik bárányszeletet vágjuk 3 részre, és helyezzük a kuszkuszhalom tetejére.

(Egy adag tápértéke (ha báránnyal készül): 1828 kJ (437 kcal), 17,1 g zsír, 6,6 g telített zsír, 0,27 g nátrium.)

Finom volt sertéscombbal is, és most tudtam meg, hogy a kuszkuszt szeretem, mert az íze is jó, de pláne, hogy az elkészítése ennyire egyszerű. A gyermek persze mást vacsorázott.

Stockholmi almatorta

Gyanús volt, nagyon gyanús ez a recept, amit Európa eszik c. szakácskönyvemben találtam: túl sok az alma, a sütőpor és a cukor, túl kevés a sütési idő, vajon megsütötte ezt rajtam kívül valaki? De én betartottam (majdnem) mindent, mert még mindig elhiszem, hogy az ami le van írva bárhol, az úgy igaz, ahogy van. Úgy kell annak lennie, ezt várom tőle. Végül is finom lett egy-két apró módosítással, ám egy-két elmaradt, de szükséges módosítással még jobb lehetne.

Itt van ruha nélkül

Hozzávalók a tésztához:

• 25 dkg liszt
• 10 dkg vaj
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag sütőpor (én felet tettem bele)
• 2 tojás sárgája

A 24 cm-es kapcsos tortaformámat kivajaztam és megszórtam a zsemlemorzsával. A lisztet, a sütőport és a cukrot, valamint a vaníliás cukrot összekevertem, a vajjal morzsásítottam, majd hozzáadtam a két tojás sárgáját. Semmiképpen nem akart összeállni a tészta, ezért kicsi vizet adtam hozzá és addig gyömöszöltem, míg megadta magát. Azonnal kibéleltem vele a tortaformámat, és így tettem a hűtőbe 2 órára, mert gyanítottam, hogy hűtés után ezt a tésztát már nem tudom majd kinyújtani.

Amikor letelt a két óra (vagy valamennyi), előmelegítettem a sütőt 200 fokra és 10 percig elősütöttem a tésztát. Ezalatt elkészítettem a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 1-1,5 kg alma (nekem nem volt egy kiló almám, csak valami 80 dkg, de ennél kevesebb is elég lett volna ehhez a tortaforma-mérethez)
• 5 dkg mogyoró, dió vagy mandula
• 1 citrom leve és héja (fél citromot használtam és a mélyhűtőmben tartott biocitrom reszelt héjából egy nagyobb csipettel tettem bele)
• 10 dkg cukor (na hát ehelyett talán egy evőkanál barnacukrot szórtam az almára)
• 3 dl tejszín (2 dl tejszín volt itthon és 1 dl tej)
• 3 egész tojás (kettőt használtam és csak a sárgáját, majd később megmagyarázom, miért)
• 1 evőkanál keményítő
• 2 evőkanál zsemlemorzsa (a tortaformához)

Az almát elnegyedeltem, majd vékony szeletekre vágtam. Meglocsoltam a fél citrom levével, rászórtam 1-2 evőkanál barna cukrot, 5 dkg (vagy több, vagy kevesebb) mandulapálcikát és jól összekevertem. Az elősütött tésztát kivettem a sütőből és ledöbbentem rajta, hogy néz ki: a sütőportól mindenhol megdagadt, lehet, hogy valami súllyal (babbal, rizzsel, stb.-vel kellett volna lenyomni és úgy elősütni). 

Az almát elrendeztem a tésztán, meg is nyomkodtam, hogy beleférjen, mert kipúposodott és nem tudtam elképzelni, hogyan fogja a tojásos tejszín mindenhol befedni (sehogy). Ekkor fájdult meg a szívem a Vivitől kapott utolsó szem isteni almáért, amit még hozzáadtam az ehhez a sütihez vásárolt 80 dekányi almához, mert az az alma nyersen annyira finom, kár volt megsütni, nem hiányzott a mennyiséghez. 

A tejszínt összekevertem a tejjel, majd csomómentesre kevertem benne a keményítőt, ezután a tojássárgákat és a reszelt citromhéjat is beledolgoztam. (Azért csak két tojássárgát tettem bele, mert ekkorra már elég reménytelennek láttam, hogy ebből a tortából ehető valami lesz, és a veszteséglistát akartam csökkenteni az egy darab megspórolt tojással.) Az egészet az almára öntöttem, majd (előírás szerint) 200 fokon 15 percig sütöttem. (Ekkor kellene rákenni a felvert tojásfehérjéket, és ezzel még 2-3 percig sütni, de ezt a lépést kihagytam, mert a fehérjékre máshol és máskor lesz majd szükségem.) 

Kivettem 15 perc után a sütőből, de az alma még tök nyers volt, a tejszínes cucc meg folyékony, ezért visszatoltam újabb 15 percre. Amikor megint ellenőriztem, a dolog nem változott, ezért megint visszatoltam 30 percre, ebből 15 percig fóliával letakarva, hogy az alma puhuljon, majd fólia nélkül, hogy piruljon. 

Este már megkóstolni nem tudtam, mert éjfél is elmúlt, mire elkészült, de reggel egy bögre finom tejeskávéval isteni reggeli volt. Egyértelmű különben, hogy a fent nevezett szakácskönyv a 30 cm-es tortaformát favorizálja (ami nekem nincs), és bár itt nem említette ezt a méretet (más recepteknél már többször is), de biztos vagyok benne, hogy minden jobban alakult volna, ha ez az almamennyiség nagyobb felületen oszlik szét, és a tejszínes finomság mindenhol befedi az almát. A tészta egyébként nagyon finom, pont jó édes és ropogós.

Remélem, megdicsér Csincsilla, hogy magamtól észrevettem: a stockholmi almatorta a mogyorós-almás sütinkre hasonlít a legjobban.

Litván töltött burgonyakifli gombamártással

Jó, nem kifli lett, hanem rolád, mert nagyon nehéz volt formázni. Már eleve gyanús volt a recept olvasásakor is, hogy az áttört krumplihoz csak mokkáskanálnyi lisztet kell adni. Valahogy előre el tudtam képzelni, hogy mi lesz ebből, ennek ellenére viszonylag könnyű volt vele dolgozni.

Mazsit láttam vendégül hétfő este, hogy élménybeszámolót tartsunk: ő Spanyolországról, én pedig Erdélyről. Szerettem volna valami spanyol kaját kinézni neki Európa eszik c. szakácskönyvemből, de egyik recept se volt szimpatikus, ezért választottam ezt a litván burgonyakiflit. Úgyis olyan sokféle nemzetiségű új barátja lett Mazsinak (török, görög, bolgár, lett, szlovén, német, francia, spanyol), hát gondoltam a litván vacsora is kapcsolódni fog a témához.

Mint írtam, a spanyol receptek közül egyik se nyerte el a tetszésemet, és Mazsi se mesélt semmi jót az ott kóstolt ételekről, igaz, nem turistáskodni, hanem dolgozni ment Menorca szigetére, ezért nem volt lehetősége a spanyol gasztronómia alaposabb megismerésére. A négycsillagos szálloda nem fordított túl sok gondot a gyakornokok élelmezésére, a személyzet étlapján mindennapos volt a sült krumpli, a paradicsomos tészta, de a rántott szelet például húst alig tartalmazó mirelit termékből készült, ugyanígy a húsgombócok és a többi étel is. Sajnos a tenger gyümölcseit se sikerült megszeretnie ezen a helyen.

Akkor a litván burgonyakifli elkészítése:

Hozzávalók a tésztához:

• 3-4 db közepes méretű burgonya
• 1 tojás
• 1 mokkáskanál búzaliszt (én azért egy evőkanállal tettem bele)
• 1 csapott kávéskanál só
• a panírozáshoz: 1 tojás, zsemlemorzsa

A burgonyát megfőztem héjában, még melegen áttörtem, és félretettem hűlni. Amíg hűlt, elkészítettem a gombamártást és a tölteléket. Amikor visszatértem a tésztához, a kihűlt krumplihoz adtam a tojást, a lisztet és a sót, és kézzel összegyúrtam, majd hosszú rudat formáltam belőle, elfeleztem, és újra elfeleztem, és újra, amíg 8 db kis korongot nem kaptam. A korongokat kicsit kilapítottam, megtöltöttem a húskrémmel és rolád alakúra formáztam. Ezután tojásba, majd zsemlemorzsába forgattam és forró olajban kisütöttem.

Hozzávalók a gombamártáshoz:

• 1 maréknyi szárított vargánya (Csincsillától), de lehet nyugodtan csiperkéből is készíteni
• 2 kicsi gerezd fokhagyma egyben
• 2-3 evőkanál tejföl
• 1/2 fej hagyma
• babérlevél, só, bors, aprított petrezselyem

A szárított vargányát beáztattam 10 percre, majd az áztatóléből kivettem, a lét átszűrtem. Ebben az átszűrt lében tettem fel a gombát a fokhagymával együtt főni, és mivel nekem nem volt maradék főtt húsom (ahogyan azt a recept megkívánta), mellédobtam 2 db filézett, 2 cm-es csíkokra vágott csirkecombot is. Sóztam, borsoztam, és addig főztem, míg a hús megpuhult. Ekkor kiszedtem a húsdarabokat külön, és a gombát is külön. A gombát beleraktam az aprítógépbe, mellédobtam a fél hagymát és a tejfölt, és krémesre kevertem a géppel. Hígítottam a levével és újra kevertem egyet az aprítóval. Ezután a mártást visszaöntöttem a lábosba, egy babérlevelet tettem még bele és ezzel kicsit összeforraltam. Amikor elkészült, friss petrezselyemmel fűszereztem.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 10 dkg főtt hús (a recept szerint baromfiaprólék vagy borjú)
• 1-2 mokkáskanál vaj
• 1 tojás
• 1/2 fej hagyma
• 1/2 mokkáskanál liszt
• só, bors, aprított petrezselyem

A főtt húst az aprítóba tettem, megdaráltam, mellédobtam a hagymát, ezzel pépesre kevertem. Kiborítottam egy tálba, hozzáadtam a többi hozzávalót és kézzel jól összedolgoztam. 

Lehet, hogy nagyon macerásnak tűnik, de egyrészt nem volt az, másrészt megérte vacakolni vele, mert Mazsi annyira örült neki, hogy alig bírta kivárni a fényképezést és olyan jóízűen fogyasztotta, hogy öröm volt nézni!

Holland meggytorta

Persze nem így kéne kinéznie ennek a tortának, ám én örülök, hogy egyáltalán ennyire összejött. Az Európa eszik c. szakácskönyvben találtam a receptet, de nem pontosan követtem az utasításokat, ezért azt írom most le, ahogyan én készítettem. Az íze nagyon finom, és az előre elképzeltek ellenére könnyen lehet szeletelni is, ezért megtartom a receptet, és a tapasztalataimból tanulva fogom megsütni legközelebb.

Hozzávalók a tésztához:

- 450 g mélyhűtött leveles tészta, nekem egy fél adag mélyhűtőbe eltett házi leveles tészta

A leveles tésztát felolvasztottam, nagyon vékonyra kinyújtottam és két db 30 cm-es kör helyett (ami az eredeti receptben szerepel) 3 db 24 cm-es kört vágtam ki. Azért ekkorát, mert ekkora tortaformám van, és úgy terveztem, hogy kapcsos tortaformában fogom összeállítani a tortát. Sajnos a körök sülés közben jócskán összementek, így aztán a kapcsos tortaformát nem lehetett használni az összeállításhoz, ezért legközelebb úgy fogom csinálni, hogy 2 db 40×40 cm-es négyzetet fogok sütni, és a végén a tortaforma kerek alját ráillesztve fogom kivágni a megfelelő méretű köröket.

A tésztaköröket sütőlapra tettem és 200 fokon 20 percig sütöttem, bár a recept 30 percet írt, nekem az sok lett volna, ennyi idő alatt is szépen megbarnultak a lapok. Félretettem hűlni.

Még egy probléma volt, hogy a tészta sülés közben néhány helyen felpúposodott, hólyagos lett, ezért végül megfordítva, az aljával fölfelé használtam a torta összeállításakor. Amikor megfordítottam a körlapokat, még rá is tenyereltem kicsit, hogy minél jobban beroppanjon a púpja, és viszonylag egyenesen, vízszintesen álljon.

Amíg hűlt, három különböző réteget kellett előállítani.

Hozzávalók a meggyes töltelékhez:

- 50 dk mélyhűtött, felengedett meggy
- 2 evőkanál étkezési keményítő
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 2-3 evőkanál cukor
- 1 csapott mokkáskanál őrölt fahéj
- 1 csapott mokkáskanál őrölt szegfűszeg

A meggyet egy kis lábosban feltettem főni, és ugyanúgy, mint a meggyes máktortánál, 1,5 dl kiolvadt lét leöntöttem, ebben elkevertem az étkezési keményítőt, majd a teljesen felolvasztott meggyet a fűszerekkel összefőztem, végül hozzáadtam a keményítős meggylét is, és ezzel besűrítettem. Lehetett volna jóval sűrűbb is vagy úgy, hogy jobban elfőzöm a levét, vagy úgy, hogy több étkezési keményítőt adok hozzá, mondjuk 60 g-ot, mint a meggyes máktortánál. De ez csak később derült ki. (Az eredeti receptben különben zselatint kell a meggyes töltelékhez adni, de én azt nem szeretem, és a legutolsó néhány alkalommal csomós is lett a zselatinos akármim, úgyhogy inkább az étkezési keményítős sűrítést választottam.) Ezt is félretettem hűlni.

Ezután elkészítettem a meggyzselét a torta tetejére.

Hozzávalók a meggyzseléhez

- 5-10 dkg felolvasztott meggy
- 1 zacskó tortazselé (Dr. Oetker)
- 2-3 csapott evőkanál cukor

Soha életemben nem használtam még tortazselét, nem vagyok oda különösebben a zselékért, de ez a bevonat az eredeti fotón nagyon jól mutatott, ezért gondoltam mégis ráteszem én is a tortámra.

A csomagoláson szereplő leírás szerint készítettem: a tasak tartalmát 2-3 evőkanál cukorral elkevertem, és állandó keverés mellett hozzáadtam az előzőleg késes robotgépben pürésített meggyet. A forrástól számítva 1-2 percig főztem, majd félretettem állni, hűlni. Amikor az állaga sűrűsödni kezdett, óvatosan rákanalaztam az egyik kihűlt tésztalapra.

Amikor a zselé teljesen megszilárdult, egy nagy és éles késsel szeletekre vágtam. 14 szeletre kellett volna, de azt nem tudtam, hogyan osszam el, ezért először négy, majd 8, majd 16 szeletet csináltam belőle.

Amíg minden hűlt, elkészítettem a tejszínhabot is.

Hozzávalók a tejszínhab-töltelékhez:

- 5 dl tejszín
- porcukor ízlés szerint
- 1 csomag habfixáló

A habfixálóra az van írva, hogy 2 dl tejszín fixálására alkalmas, de ezzel nem kell foglalkozni, az 5 dl tejszínből is olyan kemény habot csinált, hogy alig tudtam rásimítani a tortára. Mindent a leírás szerint csináltam, az eredeti recepttől abban tértem el, hogy a tejszínhez is zselatint kellett volna tenni.

Az összeállításhoz jól jött volna a kapcsos tortaforma segítsége, de végül így is megbirkóztam a feladattal. Alulra tettem egy felfordított tésztalapot (hogy a púpok megszűnjenek, ugye), rákentem egy kis meggyes tölteléket, erre megint tettem egy tésztát (csak azért, mert kettő helyett hármat sütöttem, ennyi jött ki az én tésztámból, de ez a réteg nem kötelező!), erre megint meggyes tölteléket kentem, ráhalmoztam a tejszínhabot és egyenként ráillesztettem a tortazselével bevont háromszögeket (nem fért rá mind). Amúgy hogy jól mutasson úgy kellett volna csinálni, hogy habnyomóval 14 csíkot kellett volna nyomni - még plusz a tejszínhabréteg tetejére - a középpontból kifelé, sugár alakban, és ezekre a csíkokra kellett volna tenni kicsit megdöntve a háromszögeket. Sajnos nincs habnyomóm, így kanállal próbáltam megoldani ezt a manővert, de nem mindenhol sikerült.

Nagyon finom! A meggy és az édes tejszínhab elég jól kijönnek egymással.

Csirkés egytál

Pár napja fiam kapcsolgatta a tévét, és amikor megelégelte, a TV Paprikán állapodott meg, majd fogta magát és elhagyta a helyszínt. Nagyon régen láttam már a TV Paprika műsorait, de most épp Jamie főzött vidéki díszletek között, ami nekem nagyon tetszik, meg amúgy is lusta voltam felállni, hogy kikapcsoljam a tévét. Ezt a csirkés tepsis kaját dobta össze hamarjában, és ha csirke+krumpli párosításról van szó, nekem mindig jól jönnek az új ötletek. Mivel nem ugyanúgy készítettem, leírom mindkettőnkét, mert Jamie-é kicsit izgalmasabb volt azért.

Jamie néhány szem újkrumplit feltett főni, és amikor már megfőtt. kb. ennyi paradicsomot a legkülönfélébb fajtákból éles késsel bemetszett, és 1 percre bedobta a krumplik mellé a forró vízbe. Volt köztük zöld paradicsom, meg sárga, lila, koktélparadicsom és az a hosszúkás is, nem jut eszembe a neve, lényeg, hogy mind kisebb méretű volt.
Én feltettem héjában főni 5-6 szem krumplit, így október végén persze már nem újkrumplit, és találtam 3 szem nagyobb paradicsomot, azt dobtam a végén a forró vízbe a krumplik mellé.
Jamie kicsontozott néhány darab csirke felső combot, majd kb. 2 centis darabokra vágta.
Én kicsontoztam 2-2 db csirke felső és alsó combot, majd egy filézett melldarabbal együtt mindet 2 centis darabokra vágtam.
Jamie egy serpenyőt felforrósított, kicsi olívaolajat öntött bele és a csirkedarabokat a bőrükkel lefelé beletette a serpenyőbe, megsütötte. Közben néha-néha látványosan megrázogatta, feldobta, megforgatta a sülő csirkedarabokat. Csipet sóval megszórta.
Én ugyanígy, bőrükkel lefelé a serpenyőbe tettem a darabokat, persze a mellen nem volt bőr, azt csak simán betettem, majd konyhai csipesszel forgatgattam őket, ahogy sültek. A csipet sónál jóval több sót tettem rá, de mehetett volna több is.
Jamie amíg sült a csirke, összeállította az öntetet: egy speciális mixerbe (láttam már ilyet a boltban, az ő neve alatt fut) belegyömöszölt friss oreganót, 2/3 részig felöntötte olívaolajjal és összerázta, majd borecetet is töltött hozzá, csipet sót, borsot és újból összerázta. Szép zöld öntetet kapott.
Én ezt a részt kihagytam, mert csak szárított oregano van itthon, meg mixer sincs. Igaz, mondta, hogy mozsárban is el lehet készíteni az öntetet.
Jamie amikor az öntettel elkészült, leszűrte a krumplit a paradicsomokkal, kiöntötte az asztal közepére. Mivel újkrumplit használt, azzal már nem volt dolga, de a paradicsomokról lehúzta a héjukat. A krumplikat ujjával kicsit benyomta, megroppantotta, de nem törte szét teljesen.
Én leszűrtem a krumplit és a paradicsomot, mindent meghámoztam, a krumplit megroppantottam, a paradicsomokat felnegyedeltem, hogy olyan kicsi darabok legyenek, mint amit a tévében láttam.
Jamie ezután a megsült csirkedarabokat is az asztal közepére öntötte a krumplik mellé, és kézzel összekeverte a kupacot (ha jól emlékszem), majd visszasöpört mindent a serpenyőbe, de elővett egy sütőtálat is és mondta, akár abban is lehet folytatni a sütést. Megöntözte az előre elkészített öntet kétharmadával a keveréket. Neki olyan serpenyője volt, amit aztán a sütőbe lehetett dugni, nem volt műanyag alkatrésze. Sütőben 200 fokon 35-40 perc alatt az egészet összesütötte.
Én a megsült csirkedarabokat a sütőpapírral bélelt tepsiben várakozó paradicsomos-krumplis keverékhez öntöttem, és jól összekevertem. Megszórtam szárított oreganóval, és ráöntöttem az olívaolajat is, amiben a csirkék sültek. 200 fokon sütöttem, amíg a krumplik meg nem pirultak.
Jamie amíg sült a kaja, rukolát tett egy tálba, meglocsolta olívaolajjal, nyomott rá citromlét és a maradék oreganós öntettel megöntözte. Az elkészült kaját azután ezzel a salátával szórta meg.
Én csak egyszerűen tálaltam a vacsorát, mivel a rukolaszállítmányom mostanában akadozik kissé. :-)

Nagyon finom volt, ha serpenyőben folytathattam volna a sütést, akkor még a mosogatnivaló se lett volna olyan sok. Azt hiszem, én még sosem sütöttem így serpenyőben, olajban bőrös csirkét, mindenesetre most meglepődtem, mennyire ízletes, egészen más, mint a sütőben hosszabb idő alatt piruló csirke bőre. Kicsit több paradicsomot el bírtam volna viselni, de ez nem Jamie hibája, nekem nem volt itthon több. És valami jó kis ütős saláta is simán lecsúszott volna mellé.