2010. december 4., szombat

Ropogós sült csirke


Sajnos nem tudtam tartani magam az eredeti tervhez, mert későn olvastam el igazán a receptben, hogy ezt a csirkét 6 órán át páclében kell tartani. Az egynapos csúszás talán megbocsátható, főleg, hogy valami olyan különlegesen jó receptre bukkantam, amit mindenkinek ajánlani tudok kipróbálásra.

Szóval kezdődött azzal, hogy a Dió Bisztróban találkoztam a különleges pácolási eljárással, s folytatódott azzal, hogy pont a héten jött a friss tanyasicsirke-szállítmány, no meg a hétvége (a péntek is annak számít!), amikor ideje és kedve is van az embernek a hosszadalmas kísérletezésre.

Hozzávalók a pácléhez, 1,5-2 kg-os csirkéhez, karajhoz:

- 4 liter víz
- 1 csésze só
- 2 ek méz
- 12 babérlevél
- 1 fej fokhagyma héjastól zúzva
- 2 ek egész bors
- 3 nagy szál rozmaring
- 1 csokor kakukkfű
- 1 nagy csokor petrezselyem
- 2 nagy citrom reszelt héja és leve (nálam 1 nagy citrom és fél narancs leve, mert ez volt betárazva limonádéhoz a mélyhűtőben)
- keverjük össze a hozzávalókat fedő alatt forraljuk 1 percig, hűtsük le

A recept szerint "fontos, hogy a lé lepje el, ha kell, tegyünk rá egy tányért valami nehezékkel és nyomjuk le a víz alá. 6 óra a pácolási idő egy perccel sem több, ha kevesebb a hús a páclé is arányosan kevesebb legyen, de az idő nem változik."

Hát jó. Csütörtök este összeállítottam a legnagyobb fazekamban a páclevet, felforraltam, félretettem hűlni. Mivel itt csapatmunkára volt szükség, Tomát megkértem, hogy pénteken 10 óra 00 perckor helyezze a csirkét a páclébe, tettem alá neki egy tálcát, hogy ha kifolyik, legyen hová folynia, sőt felkészítettem őt, hogy ez nagy valószínűséggel be fog következni. Azt mondta, rengeteg lé folyt mellé, de ügyesen a mosogatóban végezte a műveletet. Megbeszéltük, hogy a tetejére helyez egy tányért, ami pont illeszkedik a fazék szájához, és még a fedőt is ráteszi, majd az egészet kiviszi az erkélyre (6 fok van kint).

Hat óra elteltével, azaz 16 óra 00 perckor kivettem a csirkét a finoman illatozó pácléből, lemostam és félretettem száradni (amíg a terv szerint megsütöttem Bori névnapjára a meggyes máktortát). Ezután már csak annyi volt a dolog, hogy betettem a csirkét a 200 fokos sütőbe 2 órára, félidőben megfordítottam, és most veszem észre, hogy elfelejtettem a bőrét sütés előtt megsózni, ennek ellenére tényleg fantasztikusan ropogós bőrű és omlós húsú lett a végeredmény se nem sós, se nem sótlan.



Bár a tanyasi csirke nem kíván ennyiféle fűszert, mert húsa önmagában is eszméletlenül finom, de a bolti-halszagúval mindenképpen javasolt ez az eljárás. Toma és Vivi majdnem az egészet felfalták egy ültő helyükben - ennél többet nem is kell mondanom szerintem.

7 megjegyzés:

Bianka írta...

Gyönyörű

Ottis írta...

Nagyon szeretem, ennék belőle!

mazsolla írta...

nagyon tetszik!!! biztos nagyon finom lehetett! :)

Bea írta...

Hú de szép lett! Kár hogy én csak a mellét szeretem. :)

Andi írta...

Köszönöm, igen, finom volt!

Bea, darabokat is lehet pácolni, ha netán véletlenül kipróbálnád.

csincsilla írta...

én is ezt akartam megcsinálni, de én elsőre elakadtam a pontosan hat órás pácoláson, ezért áttoltam egy majdani hétvégére.
elképesztő a stratégiai tehetséged, ha konyhai hadműveletről van szó! pályát kéne váltanod:)

Bea írta...

Köszi a tippet Andi, így már bátrabban próbálom ki.