2011. október 18., kedd

Omlós olasz csokitorta

Na itt van Beának a csokitorta! :-)

Bori barátnőmtől kaptam a receptet, de rákerestem és a femina.hu-n, itt találtam meg. Az igazság az, hogy már kipróbáltam nemrég, amikor egy buliba ezt vittem magammal, de az a süti egész más lett: sokkal vékonyabb, talán 2 centi vastag, teljesen átsült, ízre, állagra pont olyan volt mint egy brownie. Akkor 175 fokon sütöttem 30 percig, most meg akartam nézni, mi lesz az eredmény 150 fokon. Sajnos nem tudok végső következtetést levonni, mert fogalmam sincs miért, az előző próbálkozásnak már eleve a tésztája is sokkal vékonyabb volt, míg ez már nyersen is teljesen elfoglalta a tortaformát. Talán azt lehetne mondani, hogy ha vékonyabb a nyers tészta, akkor alacsonyabb hőfokon, ha vastagabb, akkor meg magasabb fokon süssük.

Mindenesetre annyira könnyű előállítani, hogy nem gond többször is próbálkozni vele!


Az eredeti receptben azt írják, hogy a torta akkor jó, ha a közepe kicst ragacsos marad, kívül pedig ropogós lesz. És hogy nem baj, ha nem emelkedik meg. Na, nekem múltkor nem emelkedett meg, viszont száraz lett, most meg ilyen szép vastag, és ahogy az elő van írva, belül ragacsos, kívül ropogós. És nagyon finom!

Hozzávalók:

- 10 dkg vaj
- 3 tábla étcsokoládé (Lidl-s, 99 Ft-os)
- 6 tojás
- 15 dkg cukor
- 2 evőkanál liszt
- 2 marék fenyőmag (Ezt kifelejtettem. Mondjuk amúgy is mandulával akartam helyettesíteni, de azt is kifelejtettem.)

Először vízgőz fölött kevergetve felolvasztottam a vajat és a csokit. Amíg hűlt, bekapcsoltam a sütőt 150 fokra. Szétválasztottam a tojásokat, és a fehérjéből csipet sóval kemény habot vert a gép. Ezalatt sütőpapírral kibéleltem egy tortaformát, az oldalát pedig vajjal bekentem. A kihűlt csokis vajba belekevertem a cukrot, rögtön ezután a tojássárgákat egyesével, majd a kemény fehérjehabot is óvatosan. Amikor minden jól elvegyült, hozzáadtam a lisztet is. Alaposan, de óvatosan elkevertem, és átöntöttem a várakozó formába. (Ekkor kellett volna belekeverni a fenyőmagot is.)

150 fokon sütöttem először 30 percig, majd tűpróba után még 10 percig 160 fokon. Ezután a biztonság kedvéért még 5 percig bent hagytam 160 fokon, nehogy teljesen nyers maradjon. (Az eredeti recept 30-40 percet ír alacsony hőfokon. Na de mi az alacsony? És pontosan hány perc? 30 vagy 40?)


Rácsra tettem hűlni, és amíg hűlt, finom epres tejszínhabot csináltam hozzá, azzal tálaltam.

11 megjegyzés:

tata írta...

gyönyörű lett!

Bea írta...

Köszönöm szépen!!!! :) Nagyon ügyes vagy Andi, tényleg gyönyörű lett. Ne aggódj, én sem tudok kétszer ugyanolyant előállítani ha sütiről van szó. :)

csincsilla írta...

gyönyörű lett (csak ismétlésre futja:))!!!
különösen szeretem benne, hogy egy szép nagy szelet itt vár arra, hogy a délelőtti kávémmal teszteljem, hogy vajon egyáltalán ehető-e?
hogy csinálsz epres tejszínhabot?

Andi írta...

Köszi! Remélem ízleni is fog.

Úgy, hogy felverem félig a tejszínhabot, beleszórok egy rakás porcukrot és felverem egészen. Ha van itthon habfixáló, azt is a porcukorral adom hozzá. Amikor felverődött, beleöntök egy kis doboz (Philadelphia-sajtos doboz) eperpürét, még nyomom a habverővel és kész.
Aznap még lágy a tejszínhab, de másnapra megkeményedik akkor is, ha nincs fixáló benne.

csincsilla írta...

felfaltam, és egészen isteni volt! tulajdonképpen bármennyit meg tudtam volna enni, tényleg maga a mámor (mondjuk ennyi csoki meg tojás meg vaj az Andi kezében...)
nagyon finom! pont jó az állaga, tényleg már csak az az bizonyos epres tejszínhab kellett volna rá, hogy beájuljak az asztalom alá:)

Andi írta...

Bocsánat, epres tejszínhabot nem mertem csomagolni, mert mindig szenvedsz, hogy ilyeneket kell enned :-), és emiatt nem kapott Micike se. Meg amúgy sem maradt sok, mert nekem például az epres tejszínhab jön be inkább, mint a csokitorta.

Örülök, hogy ízlett!

Mivel nem kommentelnek, elárulom, hogy Micike is isteninek találta, és tesómnak is vittem a munkahelyére egy adagot (epres tejszínhabbal), és ő is ájuldozott tőle.

tata írta...

de kommentelünk! nagyon-nagyon finom volt (az epres tejszínhab is) szerintem ezt a receptet meg kell tartani!

csincsilla írta...

megbocsátom az eperhabhiányt:) de a tortát csokifüggőknek tényleg nem szabad adni, mert magában három tábla csokit azért ritkán bírok megenni, de ezt a tortát elmajszolgatnám egy délelőtt az egészet. eperhab nélkül is, abba bele sem gondolok, hogy azzal mi lenne:)

Bea írta...

Én bevallottan csokifüggő vagyok és vállalom, hogy három tábla csokit is be tudok tolni egymás után. Szóval ha BÁRKINEK problémája lenne ezzel a sütivel, hozzám bátran fordulhattok. :)
Amúgy nem volt szép az az érzékletes leírás a süti ízéről és állagáról Csincsilla. :) Legalábbis ekkora távolságból nem lettem vidám tőle, főleg azért, mert ÉÉÉÉN nem kaptam kóstolót. :)

Andi írta...

Bocsánat! Olyan messze vagy! :-(

csincsilla írta...

képzeld, megcsináltam!
nagyon finom lett, de két dolog miatt nem lett tökéletes: egyrészt a sütőm totál megbolondult, és emiatt kicsit túlsütöttem (nem nagyon), másrészt a 30 dkg csokiból csak egy volt olyan nagyon-nagyon finom, és ez érződött is. a cukrot meg nagyon lecsökkentettem. azért fogtam hozzá, mert csokifelfújtat akartam, és egy majdnem pontosan ugyanilyet találtam (kicsit kevesebb volt benne a csoki).