Folytatódik Marcsi bürsszeli útibeszámolója, de most kevés szöveggel és sok képpel. Ez most a csendes áhítat ideje:
"Brüsszelben járva sokat gondoltam Rátok Csincsillával, mert gyönyörűséges csokiboltokba botlottunk mindenütt. Lefotóztam őket, s kóstolót is hoztam :) Nem lehet hosszasan írogatni róla, inkább gondolkodjunk a megvalósításon:) Brüsszelből hazatérve pedig gyönyörű napom volt, mert végleg hazaérkezett kiskutyám Lovnika :)) Puszi Marcsi"
Nagyon finom kóstolókat kaptunk, köszönjük szépen!
És itt van Lovnika, Marcsi "kicsi" kutyája, aki majdnem akkora, mint én... ami persze emberméretben kicsinek számít, de kutyaméretben?
8 megjegyzés:
Na, ezt nem kellett volna. Most már tényleg végem van. Egy Gombóc Artúrnak ilyeneket mutogattok???
ezt nem kellett volna, szerintem sem:) azért az áruk kicsit vigasztal:) és milyen tünci ez kis (kanapéméretű) eb:) gyönyörű!!!
Bocsánat! Azt hittem, örülni fogtok neki. :-)
ajaj:) én is :)))
Biztos örülnek, csak egy kicsit szenvednek. :-)
vagy így tudnak örülni... :)
Nem KICSIT szenvedek, hanem NAGYON. :) Egy kis kóstolónak jobban örültem volna, mint ezeknek a mézesmadzag képeknek.
Nagy szenvedésemben elfelejtettem megemlíteni, hogy nekem is mennyire tetszik Lovnika azzal a nemesi ülésmódszerével. :) Jól sejtem, hogy ő valamilyen agár?
Hm, Bea értettem :) legközelebb több csokit hozok :) Lovnika orosz agár kislány, az én szívem csücske :)
Megjegyzés küldése