Egy szép fémdobozt kaptam egyszer Évától szülinapomra, és volt benne egy üzenet, hogy a receptjeim gyűjtésére kell használnom. Mára már színűltig tele a doboz, és tudtam hogy a legaljáról kell előbányásznom a keresett receptet, mert már legalább 10 éve van annak, amikor utoljára csináltam kekszszalámit. De nekiálltam megkeresni, amikor kisfiam az itthon található finom, pillekönnyű joghurtos tésztából készült csokis-kakaós házi rugelachra ügyet sem vetve, a South Park bámulása közben megevett félkiló háztartási kekszet NUTELLÁVAL! Na, adok én neked kekszet!
Jó tizenéve tanultam ezt a receptet egy barátnőm anyukájától, akinél egyik nyáron nyaraltunk Zalakaroson. A süti készítése közben özönlöttek elő az emlékek, mert egyik legemlékezetesebb nyaralásunk volt Tomával: ekkor bicikliztük körbe a Kisbalatont. Azon a nyáron - harmicas éveim elején - csúcsformában voltam, mivel itthon dolgoztam, így tudtunk nap mint nap biciklizni egész kora tavasztól őszig Vikivel, Mazsival és Tomával. Elmentünk Szentendréig, strandra jártunk, meg a Városligetbe, felfedeztük a Római-partot, sőt a Duna szemközti oldalát is végigbarangoltuk, bejártuk a Margit-szigetet, és még ezer érdekes és izgalmas helyet. És még ahhoz is elég bátor voltam, hogy a fiammal kettesben, kicsi autóm vonóhorgára szerelve szállítsam a bicikliket az ország másik végére egy számomra teljesen ismeretlen házaspár nyaralójába, hogy ott töltsünk egy hetet, mindezt a szent cél érdekében: körbebiciklizni a Kisbalatont.
Nem tudom Toma mennyi mindenre emlékszik az élményeinkből (általában sajnos nem sokra), de előttem van, mintha tegnap történt volna, mennyire izgultam, nehogy defektet kapjunk a kietlen országúton, ahol órákig emberrel nem találkoztunk, aztán hogy mennyire féltem Zalakomáron, amikor odarohantak biciklinkhez a helybeliek és kéregetni kezdtek ... féltünk tőlük. De ezután már csupa kellemes élmény várt ránk: a Kányavári-sziget, a hullámos padlózatú fahíd, az olajkutak, egy kisvakond, egy flakon vízzel leöntött kisfiam, és a vége felé a mérhetetlen fáradtság.
Na és a recept 1/2 adaghoz:
20 deka cukrot, 2,5 dkg kakaót és 0,8 dl (majdnem 1 deci) tejet gőz fölött 10 percig kevergettem. Ezután tettem bele egy lapos evőkanál lisztet, és még 5 percig főztem. Levettem a tűzről és a már előre elkészített 13 dkg vajat belekevertem, amikor felolvadt, 8 dkg vágott diót és 25 dkg mozsárban nagyobb darabokra tört háztartási kekszet is hozzákevertem. A masszából sütőpapíron (zsírpapíron, így van a receptben, de régen alufóliába tekertem) rudat formáltam és egy napig állni hagytam a hűtőben.
Ha jól sikerül - nem úgy mint most -, akkor gyönyörű vékony szeleteket lehet vágni a rúdból, éppen olyanokat, mint egy szép rúd téliszalámiból.
10 megjegyzés:
először is: gyönyörű és kívánatos!:D
csak hogy egy kicsit vigasztaljalak itt van néhány (számomra) felejthetetlen emlék:
-félúton odafelé vagy visszafelé mindig megálltunk egy fagyizóban, ahol mindig új finomságokat kóstolgattunk
-mindig csináltál nekünk limonádét
-nyekergett a féked és amikor lejtőn mentünk a nyekergés mellé sírós fejet vágtál, amitől mindig röhögőgörcsöt kaptam
-amikor kánikula volt térdig belemehettünk a dunába vagy elmentünk a dagályra ahol hulla fáradtra lubickoltuk magunkat(és ettünk sok hambit)
-amikor aluljáróban voltunk mindig hangoskodtunk mert visszhangzik
-szentendrére nagyon készültünk mert messze volt
-mindig megdicsértél amikor "szépen" estem le a bicikliről:)
Na most meghatódtam! :-)
Amúgy nem aluljáróban ordibáltunk, hanem a Béke úton a híd alatt, amin vasúti sínek vezetnek.
Jaj mennyit aggódtam mindig mindenen! Nehogy bajotok essen!
milyen jó vót! :)
már most látom, hogy 10 év múlva pedig a mostani bulizásokra fogunk emlékezni ugyanígy! (direkt nem írom a főzést, mert azt életünk végéig csinálni fogjuk! ;))
Mehetnénk megint biciklizni Szentendrére, nem?
De! Meglátogathatnánk Évit, biztos örülne, és most a megyeri híd miatt eggyel egyszerűbb lenne odajutni :)
Megbeszéltük!
milyen vállalkozó voltál! három gyerekkel, ez igen. ezentúl minden recepthez ilyen történeteket kérünk! és ezt megeszi a gyerek?
Persze, hogy megeszi, sőt még emlékszik is rá, hogy milyen régen csináltam.
Fú, ez aztán szép bejegyzés volt!
Még sok ilyen bejegyzést kérek én is Andi! A szentendrei bringázásotok nagyon jó ötlet. Mi tavaly húsvét hétfőn voltunk Imivel a megyeri hídon át. Az eredeti terv Rákospalota-Szentendre-Rákospalota volt, de végül is megtoldottuk még egy kicsit és Leányfalunál kanyarodtunk vissza. :)
A kekszszalámi pedig nagyon finom lehet, szeretem az ilyen édességeket. Fel fogom venni a kekszes repertoáromba. :)
Megjegyzés küldése