Kerülgetem, kerülgetem, de most már tényleg neki kéne állni az igazi vajas leveles tésztának. Meg kell találnom a tuti receptet, rászánni egy napot, és hajrá. Addig is mindenféle élesztős-vajas tésztával játszom, de jól tudom, hogy ez nem az igazi:)
Gyorskovászt mostanában kezdtem használni, nagyon ajánlom minden rendezetlen életű rohanós sütőnek. Gyors, olcsó, egyszerű. Amikor úgy gondolom, hogy valamikor (a valami az minimum 12 órával több a jelennél) valami kelt tésztát sütök, akkor összedobom ezt a gyorskovászt. Tényleg 2 perc. Egy tálban összekeverek egy csésze (2,5 dl) kenyérlisztet, ugyanennyi langyos vizet, egy teáskanál cukrot és egy nyolcad-egy negyed kocka friss élesztőt (tehát 0,6-1,2 grammot). Elég híg, tejfölszerű masszát kapok. Minél tovább békén hagyom a kovászt, annál kevesebb élesztőt teszek bele. Aztán ráhúzok egy zacskót, és gondosan elhelyezem a konyha valamelyik sarkában (szóval nem a hűtőben). Legalább 12 órát hagyjuk állni. Akkor már szépen bugyborékol, és kellemes kovászillata van. 36 óránál többet még nem állt nálam, de addig biztosan működik a módszer. Ha nem használnám el a következő egy-két napban, akkor átköltöztetném a hűtőbe, egyébként, és felhasználás előtt szobahőmérsékleten kis liszttel feltámasztanám, de hát ez már egy másik történet lenne.
Hozzávalók:
- egy adag gyorskovász
- 2 csésze (2,5 dl/csésze) kenyérliszt
- egy teáskanál só
- kb. fél-háromnegyed csésze langyos víz
- 25 dkg szobahőmérsékletű vaj
- olyan 15 dkg kemény sajt
A kovászt, a lisztet, a sót és a langyos vizet beleöntöttem a dagasztógépbe, és szép fényes, lágy tésztát dagasztottam. Először kevesebb vizet érdemes hozzá tenni, és figyelni, hogy alakul, úgy adagolni még hozzá, ha szükséges. Az üstben hagytam a duplájára kelni.
Enyhén lisztezett deszkára borítottam, alaposan átgyúrtam, jó nagyra (gyúrótáblaméret) kinyújtottam. Megkentem a szobahőmérsékletű, puha vajjal. Összehajtogattam, letakartam, és hagytam pihenni és kelni egy negyed órát. Akkor megint kinyújtottam, összehajtogattam. Ezt még egyszer megismételtem.
Negyed óra múlva kinyújtottam nagy téglalappá, azt elfeleztem, és szép, hosszúkás egyenlő oldalú háromszögeket vágtam belőle (még kézzel is jól meghúzogattam, hogy tényleg hosszúkás legyen, mert akkor lehet majd sokszor tekerni, kb. 8-10 cm volt az alap, és 25 cm a magasság). Összesen 17 darab lett.
A sajtból kis rudakat vágtam, ezeket a háromszög rövid oldalára fektettem, és szépen feltekertem a kifliket. Sütőpapíros tepsikre sorakoztattam őket, és letakarva hagytam még kelni (mivel a tésztához a kovászon kívül nem tettem élesztőt, csak lassan keltek meg).
Sütés előtt felvert tojással lekentem őket, és kis reszelt sajttal megszórtam. Nagyon forró sütőben kezdtem el sütni, 5 perc múlva levettem a hőmérsékletet 190 fokra, és pirosra sütöttem őket. Érdemes figyelni, nehogy megégjen a sajt a tetején.
Nagyon finomak lettek, kicsit hasonlítottak a Lipóti pékség croissantjaihoz, ropogós is, puha is, nem kellett belőle lefagyasztani egy darabot sem.
A szép képet Imi csinálta.
3 megjegyzés:
gyönyörűű, egyenesen műremek :)
Szerintem is! Itt ámuldozom, nem jutok szóhoz!
Nem csodálom, hogy elfogyott az utolsó darabig. Én biztos addig enném amíg látnám. :) Nagyon szép lett, étvágygerjesztő. Azt hiszem, ezt muszáj lesz megcsinálnom.
Megjegyzés küldése