2010. november 17., szerda

Csokoládés pavlova


Gondolom, nincs már olyan gasztroblogger, aki ne sütötte volna meg a Pavlova-torta valamelyik változatát, és kár tagadni, én is próbáltam már többször, de eddig még sosem sikerült. Nem könnyen adom fel a dolgokat, ezért amikor mostanában valamelyik desszertből megmaradt 4 tojásfehérje, újra napirendre került nálam a Pavlova-kérdés. Rákerestem a neten és a találatok közül Dolce Vita Csokis pavolváját választottam, és csoda történt! Ilyen szépet és finomat én még álmodni se mertem!


Szándékosan nem változtattam volna rajta semmit, talán csak azt tudtam előre, hogy tetejét díszítő csokit mindenképpen lecserélem eperre, és meglocsolom az egészet narancslikőrős-epres sziruppal. Aztán hogy nem volt itthon porcukor, magam daráltam hozzá kávédarálóval, és mivel nem volt melaszos nádcukrom se, ami bár nem kötelező elem, nagyon izgatta a fantáziámat, gondoltam kirpóbálom az Ázsia-boltban vásárolt sötét malátámat. Nem tudom amúgy, mire is kell használni a malátát, kis kóstolás után eldöntöttem, csak egy fél evőkanállal teszek bele, mert rettenetesen keserű volt, de gondoltam, baj nem lehet, 3 evőkanál kakaó mellett nem fog feltűnni. Esetleg majd ráfogom, hogy "mélyíteni akartam a kakaó ízét" - ez még menőn is hangzik. Nyilván a cserealkatrészek nélkül is ugyanilyen jól sikerült volna ez a torta!

Valahol olvastam vagy hallottam, hogy a tökéletes tojásfehérje-habhoz legjobb az olyan fehérje, ami már állt egy-két napot a hűtőben, most betartottam ezt a szabályt is. És akkor jöjjön a recept:

Hozzávalók:

- 4 tojásfehérje (szobahőmérsékletű)
- 25 dkg porcukor (vagy kristálycukorból kávédarálóval házilag gyártott porcukor - egész más állagú)
- 2 evőkanál melaszos nádcukor (nem kötelező)
- 3 evőkanál kakaópor
- 1 evőkanál étkezési keményítő
- 1 evőkanál ecet (én most almaecetet használtam)
- csipet só

A tetejére:

- cukrozatlan tejszínhab jó keményre verve
- fagyasztott-felolvasztott, vagy friss eper, vagy más gyümölcs
- az eper levéből és narancslikőrből készített sűrű szirup

Előmelegítettem a sütőt 150 fokra. A tojásfehérjét a csipet sóval elkezdtem felverni, és amikor már kezdett kemény lenni kanalanként hozzáadtam a cukrot, amit előzőleg összekevertem a malátával. Közben (utasítás szerint) folyamatosan vertem, amíg nagyon-nagyon kemény lett, ehhez többször is ellenőriztem úgy, hogy kiemeltem a habverőt, és amikor már egyáltalán nem csöppent le róla a hab, akkor jónak ítéltem.

Amikor elérkezett végre ez a pillanat, belekevertem az ecetet, a keményítőt és a kakaóport is, először a habverővel alacsonyabb fokozaton csak úgy nagyjából, aztán kanállal jól eloszlattam mindenütt. A kakaóporba előzőleg belekevertem a keményítőt, hogy tuti egyenletesen el tudjam majd osztani a habban. A sütőlapra sütőpapírt raktam (elfelejtettem vékonyan beolajozni), és ide halmoztam a habból egy nagyjából 20 cm széles és 5-6 cm magas tortaformát. Betettem a sütőbe, a hőfokot azonnal csökkentettem 120 fokra, és így sütöttem 75 percig. A sütés közben nem szabad nyitogatni a sütőajtót, de amikor kész, résnyire nyitva hagyva kell kihűteni a tortát.

Tálaláskor a tejszínt kemény habbá vertem, ezt halmoztam a torta tetejére, ami ettől azonnal beomlott középen, de ez nem látszik! Eperszemekkel díszítettem és illatos narancslikőrös sziruppal csorgattam meg. A felét megettük egy ültő helyünkben, pedig én nem vagyok édesszájú, vagy az ufók elraboltak álmomban és átprogramoztak.



Ajánlom ezt a tortát Hédinek, aki habcsókimádó, Zsuzsinak és Marcsinak, aki csokiimádó, és amúgy minden édesszájúnak, mert nagyon édes, nagyon csokis, nagyon finom, ráadásul - amikor ilyen jól sikerül - azt is mondhatom rá, hogy könnyű elkészíteni. Ha vendégeknek készül, megsüthető előre is, mert a díszítőelemek nélkül, szobahőmérsékleten 2 napig eláll. Köszönet a jó kis receptért!

9 megjegyzés:

Bianka írta...

Remekül néz ki

Hedvig írta...

Andi, jobbnál jobb sütikkel lepsz meg mostanában! Ne kínozz!
Ha mindet megsütöm és megkóstoljuk, az egész család elgurul előbb-utóbb!

csincsilla írta...

gyönyörű lett! ezt a receptet (pont ezt, mondjuk, maláta nélkül:)) már én is megsütöttem egyszer, és nagyon-nagyon finom volt, és majdnem ilyen szép (de csak majdnem, biztos a maláta miatt:))

Andi írta...

Hédi, te most úgyis gurulsz, nem mindegy? Amúgy is "kettő helyett kell enned"! :-)

Csincsilla, tudom, hogy megsütötted, méghozzá akkor, amikor együtt voltunk futóversenyen, és terveztem is, hogy beírom a szemrehányásaimat, hogy akkor nem tetted fel, de elfelejtettem. Még lehet, hogy kiegészítem...
Biztos a maláta az oka!

zsuzsa írta...

Andi!Most már nem halogathatod tovább hogy kikerüljön jól látható helyre az alábbi megjegyzés: "Figyelem a bélbolyhok megzavarására alkalmas csoki csodák következnek" Szegény gyanútlan blog rajongóid naponta csorgatják a nyálukat!!! A természettől külön szemétség, hogy ilyen csodák mellett is meg tudod őrizni a lányos alakodat!

Marcsi írta...

tyűűűűűűűűűűűű, csodaszép:))))

Andi írta...

Bocsi, Zsuzsi, és köszi!

Tudtam, hogy tetszeni fog, Marcsi! :-)

Bea írta...

Én például ezt a tortát nem merném megsütni és még soha nem próbálkoztam vele. És most már nem is fogok, és ez a te hibád, Andi! Olyan gyönyörű képeket tettél fel róla, hogy ha az enyém csak egy picit is csúnyábban nézne ki, azonnal toporzékolni kezdenék. :)

Andi írta...

Pedig akkor is finom lenne, ha csúnyább lenne, hidd el! Következő alkalommal tteszek fel képet róla belülről is, mert sokan kérték, és akkor majd látod, hogy nem számít, milyen szép kisülve, szeleteléskor összeomlik.