Spenótos-rizses csirkemell

Azt hiszem, itt az idő, hogy visszatérjek a blogger élethez, vagyis nekiálljak olyan dolgokat sütni-főzni, amik még nem szerepeltek nálunk. Igaz, nem hiányzott az írás, nagyon jól elvoltam csak a blog olvasásával is, mivel Andi olyan intenzitással zúdította ránk a szebbnél-szebb, finomabbnál-finomabb újdonságokat, hogy nem győztem kapkodni a fejem. :) Azt hiszem, Andin kívül senki nem képes ennyi bejegyzést termelni ilyen rövid idő alatt, úgyhogy én meg sem próbálom utolérni, csak néha beszúrni egy-egy bejegyzést az övéi közé.

Most például egy nem túl fotogén, ám annál finomabb étellel jelentkezem, amit kínomban találtam ki, mivel a hűtőmben két hete fonnyadozott egy zacskónyi spenótlevél. A képek ne tévesszenek meg senkit, kistányéron fotóztam a "remekművet", vagyis a csirkemelldarabok jóval nagyobbnak látszanak, mint amekkorák voltak.

Leírom, hogy én miből mennyit tettem bele, de mindenki tetszés szerint variálja a hozzávalókat:

- 1/2 kg spenótlevél
- 40 dkg csirkemell
- 20 dkg rizs
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 4-5 merőkanál tyúkhúsleves
- sültcsirke fűszerkeverék
- bors
- só
- 1 evőkanálnyi szójaszósz
- olívaolaj

Ez alatt a hagymát és a fokhagymát megpucoltam. A hagymát négyfelé, majd a negyedeket kétfelé vágtam és szétszedtem a rétegeket. A fokhagymagerezdeket felkarikáztam. Az alaposan megmosott, lecsöpögtetett spenótnak eltávolítottam a szárait és a leveleket kis darabokra tépkedtem.

A wokban felforrósítottam az olajat és rádobtam a csirkemellet. Kevergetve-rázogatva addig pirítottam amíg mindenhol kifehéredett. Ekkor hozzáadtam a hagymát és fokhagymát és fedő alatt néhány percig pároltam.

Ezután hozzákevertem a rizst és felöntöttem annyi tyúkhúslevessel (a levesért köszönet anyukámnak), hogy bőven ellepje. Időnként megkeverve, fedő alatt főztem tovább az egészet és amikor a rizs felszívta a húslevest, azonnal pótoltam. 

Amikor a rizs és a hús is megpuhult, sóval, borssal, szójaszósszal ízesítettem és belekevertem az apró darabokra tépett spenótlevelet. Alaposan összeforgattam és már csak annyi időre tettem vissza a fedőt, amíg a spenót összesett. Természetesen levet eresztett, de a rizs pillanatok alatt felszívta, úgyhogy egy szaftos egytálétel lett a végeredmény.

Ahhoz képest, hogy rögtönöztem, teljesen elégedett voltam magammal. :) Sikerült egy olyan ételt kitalálnom, ami az előkészülettel és a mosogatással együtt bő egy óra alatt készen volt és minimális mosogatnivaló maradt utána. Elfogyott az utolsó falatig és még Kriszti kolléganőm is azt mondta, hogy feltétlenül kipróbálja. Eleinte gondolkodtam rajta, hogy a rizst külön pároljam meg és utólag keverjem hozzá, de örülök, hogy végül nem úgy készítettem, mert így a hús is és a rizs is átvette az ízeket.