2010. november 9., kedd

Túrós-csokis puffancs


Nagyon régen mentettem a kedvencek közé ezt a receptet Latsiától, mint amit mindenképpen ki fogok próbálni. És mivel szombaton reggel 9-től szinte megállás nélkül olvastam vasárnap hajnali egyig a szülinapomra kapott Funtineli boszorkányt, vasárnap már elő kellett rukkolnom valami finomsággal. Ezért esett a választásom erre a gyors édességre.


Az idejére se emlékszem, mikor tudtam ennyi időt szánni olvasásra egyhuzamban, de talán leginkább a kamaszkoromba repített vissza az érzés. Persze a kamaszkorral szemben ma már egy nap kiesés a házimunkából is megbosszulja magát, hiszen most én vagyok a kajafelelős. És nemcsak a kaja hiányzott, hanem valami finom édesség is. A hűtő szinte teljesen üres volt, de mélyhűtőben találtam egy kis túrót. Érdekes, hogy a lefagyasztott és felengedett túróval szemben van valami ellenérzésem, azt csak sütve vagy főzve tudom elképzelni.

Hozzávalók:

- 12,5 dkg túró
- 1 dl tej
- 20 dkg cukor
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 1 tojás
- 35 dkg liszt
- 1/2 tk sütőpor
- 10 dkg nem olvadós csokicsepp (vagy aprított étcsoki)

A cukrot egy kicsit sokalltam, de nem mertem nagyon csökkenteni, ezért 19 dekát használtam. Nekem így is jó édes lett, de finom!
Szóval robotgéppel összekevertem a túrót, a tejet, a cukrot, vaníliás cukrot és egy tojást. Amíg a gép ezeket szép simára keverte, egy másik tálba kimértem és összekevertem a lisztet a sütőporral és a csokicseppekkel, majd ezt is hozzáadtam a túrós masszához. Kézzel kicsi gombócokat formáztam a ragacsos masszából, a tetejüket lekentem tejjel, és megsütöttem 180 fokon 20 perc alatt. Mivel nem akart szép színük lenni, légkeveréssel még 5 percig sütöttem.


Érzékelhetően nagyon finom lenne ez a puffancs, ha nem rontottam volna el pár dolgot. Először is, nem 1 deci tejet használtam, hanem a tejnek a fölét, meg egy kis tejet, de ez így biztos nem volt 1 deci. Ezáltal a tészta kicsit tömör lett. Aztán mivel nem pirult, és légkeveréssel még tovább sütöttem, kicsit meg is keményedett a külseje. Talán cukros tejjel lekenve az előírt 15-20 perces sütési idő alatt is szépen megpirulna. Végül pedig nekem kicsit túl édes, de a gyereknek így is nagyon ízlett!

6 megjegyzés:

Bea írta...

Én még melegen bebugyoláltam volna valamibe, hogy kicsit visszapuhuljon a külső része. De szerintem semmi baj nincs azzal, ha egy süti kívül ropog, belül pedig nagyon puha. És milyen jól néz ki!

Bianka írta...

Nagyon finom

csincsilla írta...

hű, de irigykedem a szombatod miatt, én is kérek egy ilyen napot a jézuskától! fekve olvasni egész nap, néha kicsit beleszundítva, istenien hangzik, na, itt sárgulok. ez az izé meg muffinnak is biztos finom, és akkor még egyszerűbb a gyártása.

zsuzsa írta...

Andika! Ilyen finomságok felrakása kóstoló nélkül elég durva a kollégákra nézve. Tessék valami figyelmeztető jelet kitalálni a gyanútlan olvasóknak - mint a TV-ben a korhatár jelzés - hogy a bélbolyhok megzavarásának elkerülése érdekében a következő sorokat süti imádók csak saját felelősségre nézzék meg, vagy készüljenek fel...

Ma írta...

szokásos szavaim következnek :) ISTENIEN NÉZ KI:)) túrós is, csokis is, csak jó lehet:)

Andi írta...

Bea, belül nem volt nagyon puha, de ha szabályosan csináltam volna, biztos olyan lett volna. Szerencsére tesóm, aki szintén nem szereti a túrós sütiket, mint te régen, segít az elfogyasztásában.

Csincsilla, tudod, hogy nem szeretem, ha valami egyszerű! :-) Amúgy nem feküdtem, hanem a babzsákot kicipeltem az erkélyre a napra és ott olvastam. Bealudni se tudtam, mert annyira magával ragadott a történet. De tényleg nagyon-nagyon jó volt!

Zsuzsi! Úgyse kóstoljátok meg, mert valaki mindig fogyózik vagy diétázik, ezért nem vittem kóstolót. Kitalálok valami figyelmeztető jelzést, nagyon jó ötlet! :-)

Marcsi, annyira egyszerű, hogy nyugodtan kipróbálhatnád!