helyett: töltött csirkenyak. Már hosszú évek óta szeretném megkóstolni ezt a híres töltött libanyakat. Régebben el se tudtam képzelni, hogyan töltik meg a nyakat, amikor az tele van hússal és csontokkal, de aztán végre eljött az internet korszaka, és én utána tudtam nézni, hogyan is készül. Nem is értettem, hogy nem jöttem rá magamtól is, hogy a nyakról a bőrt le kell húzni és azt kell csak megtölteni...
Nálam persze sosem járt még libanyak, főleg nem bőrös. Csirkenyakat is ritkán látok, mert ritkán veszek egyben csirkét (Toma nem szereti), inkább csak bizonyos alkatrészekkel próbálkozom. De most, hogy sikerült három szép tanyasi csirkéhez jutnom, ezeknek a nyakbőrét tettem félre erre a kísérletre.
A libanyakat sokféleképpen lehet tölteni, Körner András - Kóstoló a múltból - anyukája búzadarát, vöröshagymát, csirke- vagy libamájat és fűszereket használt hozzá. Nagyon érdekes lehet az is, csodálkozom, hogy még nem próbáltam ki semmit abból a könyvből, pedig olvasás közben sok receptet megjelöltem magamnak.
Nálam most így készült:
A csirkék darabolása közben a nyakról lehúztam a nyakbőrt, persze bizonyos oknál fogva ez nem volt teljesen sérülésmentes, de gondoltam, nekem jó lesz. A mélyhűtőben várakoztak mostanáig. A mélyhűtőben találtam még egy kis doboz sült csirke maradékot, amit egyszer egy maradék hátról és kicsi maradék combról szedegettem le azzal a céllal, hogy majd csirkés rétest készítek belőle. De pechemre pont amikor az következett volna, intett be Toma a további újításokra. Ezért azt elhalasztottam, s most előkerítettem. A töltelék hozzávalói ezek voltak:
- maradék sült hús
- 1 kis fej hagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 tejbe áztatott zsömle
- 1 tojás sárgája (azért csak a sárgája, mert egyrészt gyűjtöm a fehérjét, másrészt túl pici volt az adag egy egész tojáshoz)
- gomba
- só, bors, petrezselyem
A maradék sült húst aprítogépbe tettem, aprítottam. Hozzáadtam a hagymát, a fokhagymát és a tejben jól megázott, kifacsart zsömlét és együtt kevertem még egy ideig a késekkel. Ezután hozzáadtam a tojássárgáját, a dinsztelt gombát, a fűszereket, alaposan összegyúrtam és a nyakakba töltöttem. Nem varrtam össze, mert nem bántam, hogy kifolyik belőle, legalább ott is megpirul a töltelék. A megtöltött nyakakat kívülről sóztam, borsoztam (kicsi túlságosan is), majd vajforgácsokkal a tetejükön betoltam őket a sütőbe. 200 fokon addig sütöttem, amíg szép piros nem lett. Elég finomra sikerült!
8 megjegyzés:
deszép KÉPEK! :)
kérdéseim: mennyire lehetett érezni a maradék húst a töltelékben? vagy inkább a töltelék dominált? a bőr ropogott?
Már becsomagoltam a részedet Mazsi, de a válaszaim: lehetett érezni a maradék húst, de inkább a töltelék dominált és a bőre ropogott. :-)
Szeretem. Ilyet mindig apuéknál ettem
Nagyon guszta
hogy te miket főzöl:) és hogy mik jutnak eszedbe:) biztos nagyon finom lehetett, és ha belegondolok, hogy lett volna tíz darab alapanyagom is :(
akkor minden kritériumomnak megfelelt! :D
Remélem!
Hűha, micsoda különlegességet csináltál megint! Rájöttem, milyen elmaradott vagyok, még soha nem hallottam töltött nyakról sem libáról sem csirkéről. Köszi a felvilágosítást.
Egyébként ahogy elolvastam a címet és megnéztem a képeket, bennem is egyből az a kérdés merült fel, hogyan lehet a nyakat a sok csont miatt megtölteni?? Ma is okosabb lettem. :)
Ne aggódj, Bea, a munkahelyen is volt olyan, aki még sose hallott töltött libanyakról. És örülök, hogy te is...
Megjegyzés küldése