Vajas sült krumpli

Tudom, hogy nem nagy durranás ez a recept, de talán ötletnek nem rossz, ha valaki épp azon gondolkodik, mivel helyettesíthetné az olajban sült krumplit. Mi nagyon sokszor eszünk olyat, mert nagyon szeretjük, pedig tudom, mennyire egészségtelen. Erről a krumpliról azt olvastam, hogy az írója még soha ilyen jót nem evett. Hát, finom, finom, de az olajban sült krumpli sokkal finomabb!

A receptet a Mindmegettén olvastam, de most nem találom. Tulajdonképpen nem a bonyolultsága miatt nyomtattam ki, hanem csak azért, hogy majd egyszer ne felejtsem el kipróbálni. Úgy készült, hogy a megpucolt krumplit felkockáztam, sós vízben feltettem főni. A forrástól számított 8-10 percig főni hagytam, majd egy szűrőkanállal áttettem a krumpliszemeket egy kivajazott tűzálló tálba. Ezután egy darab vajat villára szúrtam és minden egyes szem forró krumplikockát megvajaztam vele. 20-30 percet sütöttem még 200 fokos sütőben. Nem bírtam megvárni, hogy aranybarna legyen, mert a hozzá készített busát már így is félig megettem, mire elkészült...

A sült busafilét a szokásos módon készítettem: néhány helyen belevágtam a húsba, oda betömködtem fűszereket (most éppen szárított bazsalikomot, petrezselymet), vajdarabkákat is dugtam a résbe, sóztam, borsoztam, sőt még halfűszerkeverékkel is megszórtam (biztos, ami biztos), végül citromlével jól meglocsoltam, és 200 fokos sütőben megsütöttem. Isteni!

Tudom, tudom, az otthon betegeskedők nyögjenek és ne rendezzenek ilyen lakomákat, de hát mit tegyek, ha az étvágyammal még egy köhögős betegség se tud mit kezdeni? :-) (A gyerek a vasárnapról megmaradtt rántott húst kapta vacsorára jázminrizzsel.)

Almás klafuti

Továbbra is keresem a kereskedelmi mennyiségű almaszószom felhasználási lehetőségeit:) Tele velük a fagyasztó, meg a kamrapolc.
Nem tudom, hogy a klafuti eddig miért nem jutott még eszembe, pedig egyrészt nagyon szeretjük, másrészt ez talán a legjobb ár-érték arányú süti (ha az elkészítési időt vesszük árnak:)), tényleg három és fél perc alatt össze lehet keverni, és utána szépen megsül magától. Remek és gyors desszert a vasárnapi (és szombati) ebéd után, ha nincs kedvünk/időnk valami macerásabb édességre (mondjuk marcipános csokitortára).

Hozzávalók:
– 4 evőkanál kristálycukor
– 1 zacskó vaníliás cukor
– 1 teáskanál őrölt fahéj
– 8 evőkanál rétesliszt
– 1/2 zacskó sütőpor
– 3 nagy tojás
– 2,5 dl tejszín vagy tej
– csipet só
– 2 dkg vaj
– 3 dl sűrű almaszósz (vagy ha ez nincs, akkor szerintem bármilyen nyers vagy párolt almával finom)

A hozzávalókat egy tálban összekeverjük, kivajazunk egy fodros vagy nem fodros tortaformát (kénytelen voltam kompromisszumot kötni, mert az én szép fodros formám összetört, és azóta sem tudtam pótolni), beleöntjük a masszát, és olyan 200 fokra felforrósított sütőben szép pirosra sütjük. Langyosan, hideg tejszínhabbal a legfinomabb.

Citromos-mandulás lazac

A lazacszeleteket bőrtelenítettem, kisebb darabokra vágtam, beleforgattam a citromos páclébe (másfél citrom leve, bors, aprított fokhagyma), és egy napig hagytam érlelődni a hűtőszekrényben. Ebéd előtt kivettem őket a pácból, lekotorgáltam róluk a fokhagymadarabokat, papírtörlővel kicsit áttörölgettem mindegyiket, sóztam, és felforrósított vajon körbesütögettem minden oldalukat, ez nagyon gyorsan megy. Egy másik, száraz serpenyőben kicsit megpirítottam olyan 3 dekányi mandulaforgácsot, és rászórtam a haldarabkákra.

Póréhagymával töltött csirkemell

Szabadidőmben gyakran olvasgatom mások gasztroblogját, hogy ötleteket találjak, és így bukkantam erre a póréhagymával töltött csirkemellre a Manókonyhán. Amellett, hogy minden hozzávaló volt itthon a hűtőben mint maradék, még az is nagyon vonzóvá tette a receptet, hogy a benne szereplő töltelék hasonlít az én töltött cukkínim töltelékére, amit pedig imádok. Így hát kipróbáltam ezt a nagyon egyszerű és finom csirkét és nem bántam meg!

Hozzávalók:
- 4 fél csirkemellfilé
- 5 dkg vaj
- 1 póréhagyma
- 3 ek morzsa
- 1 ek fenyőmag
- 1 tojás
- 1 csokor aprított petrezselyem
- 10 dkg edami/gouda sajt reszelve
- ½ citrom leve és reszelt héja
- só, bors

A csirkemelleket bevágtam, hogy kis tasakot kapjak, majd kívül-belül besóztam és borsot tekertem rá. Így hagytam állni őket, amíg a póréhagymát hosszában félbevágtam, vékonyan felkarikáztam, a petrezselymet is felaprítottam. Ezután a hagymát egy kis vajon megfonnyasztottam, és amikor elkészült, lekapcsoltam alatta a lapot. Amíg az magától kihűlt egy kicsit, addig lereszeltem a sajtot is, majd a póréhagymához adtam a kenyérmorzsát, a felvert tojást, a petrezselymet, a reszelt sajtot, és ezt is sóztam-borsoztam. Fenyőmagom sajnos nem volt itthon, úgyhogy azt kihagytam, és nem is helyettesítettem semmivel. Legvégül belefacsartam egy fél citrom levét. A kész tölteléket igazságosan elosztva kézzel beletömködtem az előkészített csirkemellekbe. A tespibe sütőpapírt tettem, a csirkemellek alá vajforgácsokat szórtam, majd a tetejükre is.

Csak azért, mert én imádom, csináltam sült paradicsomot is: három darab, mostanában ritkán kapható túlérett paradicsomot félbevágtam, azt is sóztam-borsoztam, rászórtam provanszi fűszerkeveréket és pár csepp olivaolajat csöpögtettem rájuk. Szépen elhelyeztem a csirkék között a tepsiben. 200 fokos sütőben fólia alatt 30 percig sütöttem, majd fólia nélkül 225 fokon további 15 percet pirítottam. Krumplipürével tálaltam.

Salátának uborkasalátát adtam hozzá, ami nálam úgy készül, hogy egy kígyóubit uborkagyalun legyalulok, hozzáreszelek egy gerezd fokhagymát és egy kávéskanálnyi sóval besózom, jól elkeverem. Így hagyom állni minimum félórát. Amikor enni akarjuk, nem kifacsarom a levét, mint ahogy anyu szokta, hanem csak leöntöm róla azt a lét, amit enged úgy, hogy kezemmel a tálhoz szorítom az ubikat, majd a mosogató fölött megdöntöm a tálat.

A leve pedig úgy készül, hogy 2-2,5 deci vizet jól elkeverek két evőkanál cukorral és két evőkanál fokhagymás ecettel, ha ez nincs, akkor két evőkanál fehérborecettel és ha ez sincs, akkor két evőkanál 10%-os ecettel vagy 1 evőkanál 20%-ossal. Ezzel az összes variációt kimerítettem. :-) Ja igen, tejfölt mindig kell belekeverni, mert Toma úgy szereti.

Csak érdekességként, meg azért, mert a csirkéhez nagyon jól megy az édes kompót, házi körtebefőttet és cseresznyebefőttet is tálaltam a finom vacsora mellé. Jól meg is ettük mindkettőt!

A finom tésai körtéből készült befőttet még csak most kóstoltam meg és mondhatom, teljesen el vagyok ájulva magamtól, annyira finom ropogós és szép színű maradt!

Gombaleves

Szerettünk volna ma kirándulni egyet a Makovecz Imre tervezte kis-hárs-hegyi kilátóhoz és arra gondoltam, hogy a kirándulás után, amikor átfagyva, elfáradva hazaérkezünk, nagyon jól fog esni egy tányér tűzforró, finom gombaleves. Minden kedvezően alakult: jó társaság jött össze (Éva, Anna, Micike, én, és esetleg még Segebaga és Toma is); szikrázóan sütött a nap, csak azt nem kalkuláltam be, hogy lebetegszem. Emiatt sajnos le kellett mondanom a túrát, de az előre elképzelt jó kis sós-borsos-petrezselymes gombalevesemről már nem tudtam lemondani.

Kábé 30 deka felcsíkozott gombát nagyjából egy liter vízben feltettem főni. Sóztam és alaposan megborsoztam. Amíg a gomba főtt, bekevertem egy kicsi tojásból egy adag nokedlit, és felaprítottam egy jó csokor petrezselymet. Ezután egy evőkanál lisztből rántást készítettem, beleszórtam az apróra vágott petrezselymet és egy kis pirospaprikát is, végül hideg vízzel felengedtem és a levesbe öntöttem. Amikor a leves újból felforrt, beleszaggattam a nokedlit, majd legvégül úgy másfél deci tejfölt a forró leves levével egy tálkában simára kevertem, és a leveshez adtam azt is. Az elkészítés nem tartott annyi ideig, mint utána a hozzávalók elmosogatása...

Viszont cserébe nagyon finom lett, és tényleg jól kimelegedtem tőle, és már csak mellé kellett képzelnem a kirándulást, amit - remélem - jövő héten pótolunk!

Marcipános csokilepény

Hát nem biztos, hogy le tudom írni, hogyan készül, mert elég rosszul vagyok egy fél szelet elfogyasztása után! Ha ajánlanom kéne valakinek, mindenképpen blogtársam, Csincsilla és unokatesóm, Éva jut egyből eszembe... ők ugyanis sokkal jobban bírják az ilyen halálos töménységű sütiket, mint én.

Ez is egy Stahl-recept, az internetes oldaláról nyomtattam ki még 2007-ben (rajta van a nyomaton a dátum), de csak most kapott el az ihlet. Nem tudom, hogy kell kinéznie, mert fénykép nincs hozzá.

Hozzávalók a tésztához:

- 17,5 dkg finomliszt
- 2,5 dkg őrölt mandula
- 10 dkg hideg vaj, felkockázva
- 1 púpos evőkanál cukor
- 1 tojássárgája
- 1 fiola színtelen keserműmandula-aroma (én nem tettem bele természetesen)
- 3-4 evőkanál hideg tej

Hozzávalók a töltelékhez:

- 3 tojás
- 15 dkg cukor
- 15 dkg barna cukor
- 1 vaníliarúd
- 15 dkg vaj, felolvasztva és langyosra hűtve
- 5 dkg finomliszt
- 5 dkg cukrozatlan kakaópor, átszitálva
- 15 dkg fehér marcipánmassza

- a nyújtáshoz kevés finomliszt
- a kenéshez 1 tojsásfehérje, villával enyhén felverve

Nem szabad megijedni a sok hozzávalótól, igazából nem bonyolult. Az aprítógépemmel porrá őröltem a mandulát, és amikor elkészült, hozzáadtam a lisztet és a felkockázaott vajat, és morzsásra összedolgoztam a tésztát. Ezután áttettem a robotgépem keverőtáljába, majd hozzáadtam a tojássárgáját és a hideg tejet. Van aki kézzel, én a géppel gyorsan összegyúrtam a tésztát, folpackpa csomagoltam és 30 percre betettem a hűtőbe.

(Ezalatt a 30 perc alatt elmosogattam, kivajaztam egy fodros szélű tortaformát, kimértem a krémhez a kétféle cukrot, egy másik tálban szintén kimértem a kakaót és a lisztet, sőt át is szitáltam, felolvasztottam a vajat és félretettem hűlni, kivágtam sütőpapírból egy tortaformába illő kört, s legvégül bemelegítettem a sütőt 200 fokra.)

Amikor letelt a 30 perc, kivettem a tésztát a hűtőből, enyhén lisztes pulton körlappá nyújtottam. Áttettem a kivajazott tortaformába, a túllógó széleket visszahajtottam és hozzá is nyomkodtam a tortaforma pereméhez. A tésztát lefedtem a kivágott sütőpapírral, megszórtam rizzsel, hogy odatapadjon és 10 percig elősütöttem.

(Ezalatt a 10 perc alatt kiteregettem, mert éppen lejárt a mosógép.) Amikor letelt a 10 perc, a tésztát kivettem a sütőből, levettem ról a a sütőpapírt, majd újabb 5 percre még visszatoltam. Amikor ez is megvolt, kivettem a sütőből, rögtön lekentem vékonyan az enyhén felvert tojásfehérjével és megvártam, hogy a fehérje rászikkadjon a tésztára. A sütőt 175 fokra állítottam.

Amíg a tészta az erkélyen hűlt, a marcipánt apró kockákra vágtam. Ezután a tojásokat alaposan felhabosítottam a kétféle cukorral és a vaníliarúd kikapargatott belsejével, aztán a tojáshabhoz hozzákevertem a felolvasztott, kihűlt vajat. Végül fakanállal beleforgattam a lisztet és az átszitált kakaóport, aztán az egészet átöntöttem a marcipánnal megszórt, elősütött tésztába.

A marcipános csokilepényt 30 perc alatt megsütöttem, langyosan szeleteltem. Stahl szerint adhatunk hozzá édes tejszínhabot vagy vaníliafagyit is.

Itt még milyen szelídnek néz ki, nem?

Unokatesómtól, Évától tanultam, hogy a leggyorsabb és legbiztosabb módja a tejszín felverésének, ha egy bögrébe, vagy korsóba, vagyis mindenképpen egy szűk szájú magasabb edénybe öntünk kábé 1 deci tejszínt és ezt elektromos habverővel pillanatok alatt felverjük. Legvégül kell hozzáadni a porcukrot, azzal is még egy kicsit verni kell, de akkor már tényleg betonkemény lesz!

Ha nagyobb adag tejszínt kell felverni, akkor természetesen a tesómtól kapott igen erős robotgépemmel szoktam készíteni, annak még soha, egyetlen tejszín se tudott ellenálni, mindig tökéletesen kemény lett.

Előre gyártott, agyonvegyszerezett, flakonos tejszínt természetesen nem szoktam használni, Micike szavaival élve, mindenkinek megvan a maga kis becsípődése, hát nekem ez (IS)! :-)

Brokkolis tészta

Nem is terveztem mára brokkolis tésztát, csak éppen összefutottam egy szép brokkolival a zöldségesnél és rettenetesen megkívántam. Ez a recept is a korrektorsuliban megismert vega barátnőmtől van, akkoriban amikor kaptam, elég gyakran készítettem, de még sohasem ugyanúgy.

A brokkolit rózsáira szedtem, egy répát megpucoltam, és sós vízben mindkettőt megfőztem. Tulajdonképpen mivel a répának sokkal több idő kell, ezért az nem is igazán volt még megfőve, amikor leszűrtem őket. Ezután a répát a kis lyukú reszelővel lereszeltem. Egy serpenyőben kábé egy evőkanálnyi vajat olvasztottam, ráöntöttem nagyjából két deci tejszínt és egy deci tejet. Megfűszereztem kurkumával, szerecsendióval, sóval, borssal, vegetával, összekevertem, majd beledobtam a reszelt sárgarépát és a brokkolit. Kicsit forraltam, reszelt sajttal sűrítettem és finomra vágott friss petrezselyemmel turbóztam még fel. Nagyon finom!

Variációk, amikre emlékszem:

1. A mártás nemcsak tej és tejszín keverékéből állt, hanem még tejfölt is tettem bele, vagy esetleg tejet nem.
2. Nem reszelt sajttal sűrítettem be, hanem étkezési keményítővel.
3. Mivel most a zsömlesütésből megmaradt egy kis tojás, ezt összekevertem a tejjel, mielőtt a tejszínhez adtam volna, ez is sűríti kicsit a mártást.
4. Nem friss brokkoliból, hanem egy zacskó mirelitből készítettem, ilyenkor persze nem kell előfőzni.
5. Barátnőm receptje szerint ugyanezt az ételt csőben sült brokkolinak is el lehet adni, ilyenkor a tepsiben alulra kerül a brokkoli, rá a szósz, tetejére reszelt sajt és petrezselymes rizzsel tálalni. Ezt még nem próbáltam, mert a tésztát annyira szeretem!

Így vagy úgy, de mindenképpen finom!

Füstölt sonkás szendvics snidlinges kelkáposzta-salátával

Ez is egy Stahl-recept, de nem a valamelyik szakácskönyvéből, hanem a Nők Lapjában megjelent cikkei közül való. Amikor annak idején elolvastam, azonnal kipróbáltam arra számítva, hogy majd nekem lesz egy jó kis ebédem belőle a munkahelyen, de legnagyobb megdöbbenésemre amint elkészült, a fiam felfalta az egészet. Mert hogy annyira finom! (Egyébként valamelyik szakácskönyvében is benne van kis változtatásokkal, és ki is kereshetném, de most lusta vagyok erre.)

Segebagától kapott szép kis tálamban összekevertem 4 evőkanál tejfölt 4 evőkanál tejszínnel, majd hozzákevertem egy kávéskanál rizsecetet és egy csapott kávéskanál porcukrot. Amikor jól összevegyültek ezek az összetevők, még belekevertem egy jó púpozott evőkanál apróra vágott snidlinget (lehetett volna kettő is, ha van annyi itthon!). Picit sóztam, borsoztam, és legvégül a félcentis csíkokra vágott kínai kelt is hozzáadtam a snidlinges öntethez. Körülbelül 15-20 kellevelet használtam most.

Az eredti recepttől pár apró dologban eltértem, vagyis nem (kis fej) rendes kelkáposztát és nem fehérborecetet használtam, de csak azért, mert az nem volt itthon.



Amikor elkészült a snidlinges kelkáposzta-saláta, egy szezámmagos zsömlét félbevágtam, megvajaztam, ráhalmoztam egy kis salátát, ezt betakartam egy szelet füstölt sonkával és legvégül a zsömle tetejét visszatettem. Érdemes kipróbálni, nagyon finom!

Szezámmagos zsömlék

Semmi különös, de muszáj volt valamit feltennem a blogba, mert féltem, hogy kikapok blogszerzőtársamtól, amiért nem főztem ma semmit. Volt elég maradék kajánk a hétvégéről, ezért inkább sütöttem ma délután. Gyakran csinálom ezeket a szezámmagos kifliket az előző hétről megmaradt fél liter tej megmentésére.

Hozzávalók:

• 68 dkg liszt,
• 4 dl tej
• 2 dkg vaj
• 1 kiskanál cukor
• 2 teáskanál só
• 1 csomag szárított élesztő

A hozzávalókat a robotgép dagasztókarjával megdagaszttattam, de annyiban tértem el az eredeti recepttől, hogy most nem szárított élesztőt használtam, hanem 1/8 kocka igazit, valamint még azzal, hogy elfelejtettem a vajat belekeverni. Az élesztőt előbb kicsit felfuttattam egy kis meglangyosított cukros tejben, majd belekevertem a tésztába. Dagasztás után picit alukáltam, épp csak annyi ideig, amíg a tészta jócskán megkelt, majd 16 db minikenyér formájú zsömlét csináltam a lisztezett pulton újra átgyúrt tésztából, és amíg a sütő 200 fokra melegedett, még hagytam kelni egy félórácskát. Ekkor 3 vágást ejtettem a mindegyik minikenyérkén, lekentem őket felvert tojással, megszórtam a szezámmaggal és mehettek a sütőbe egészen addig, amíg szép pirosak nem lettek. Ez kábé 20 perc.

Remélem, hogy olyan finomra sikerült, mint amilyen gyönyörű! Holnap ebből csinálok majd szendvicseket a fiamnak a suliba, meg magamnak is legalább egyet. Jó lenne még kitalálni valami házi készítésűt a szendvicsbe, amit megeszik a gyerek is, és még bírja is a suliban a hőmérsékletet, meg a többi ilyen-olyan behatást, ami egy suliban érhet egy szegény szendvicset egy fiúgyermek táskájában... Attól tartok, hogy sajnos sem a márványsajtkrémet sem pedig sárgarépakrémet nem enné meg. Gondolkodtam még a házi készítésű májkrémen is, amit réges régen gyakran csináltam és isteni finomat tudtam, de egyrészt ez is az a kaja, amit most már nem tudok olyan ehető minőségben előállítani, másrészt nem hiszem hogy kibírna 4-5 órát a túlfűtött tanteremben. Na, régóta a terveim között szerepel az is, hogy megoldjam ezt az óriási problémát: mivel tudnám helyettesíteni azokat a szörnyű felvágottakat, amiket a boltban lehet kapni?

És ime a gyermek egyik szendvicse! (Remélem, értékeli a házi sütésű zsömléket!!!)

Madártej

Teljesen hagyományos módon csinálom. Sok bajom van mindig a habbal, általában szépen megnő, aztán maga alá zuhan, és többször olvastam már, hogy mikróban nagyon gyorsan szép habot lehet csinálni, de nagyon gyanakszom a mikróra. Persze sokszor irtó kényelmes, és használom is, de amikor egy mód van rá, akkor inkább kikerülöm. Szóval nem főzök benne. Tehát maradtam a szokásos előállításnál. Ritkán állok neki a madártejgyártásnak, pedig most direkt lemértem, pontosan húsz perc volt, mosogatással együtt. Ennél gyorsabban kevés desszertet lehet megcsinálni.

Feltettem két liter tejet forrni, csipet sóval és egy fél rúd vaníliával (szívesebben tettem volna bele egy egészet, de sajnos, kifogytam belőle a nagy karácsonyi sütögetések miatt, holnap feltétlenül pótolom, mert sok minden nélkül eldöcög egy háztartás, de a vanília nélkül nem megy). Közben feltörtem hat tojást, külön a fehérjéket és a sárgájákat. A fehérjéből - ezzel kell kezdeni, hogy a habverőt ne kelljen közben mosogatni - kemény habot vertem, amikor már majdnem teljesen kemény volt, tettem hozzá egy evőkanálnyi cukrot és ugyanannyi keményítőt (valahol olvastam, hogy ettől talán nem hullik a hab maga alá, sajnos, nem emlékszem már, hogy hol), és fényesre vertem immár ezekkel. A tojássárgájákat habosra kevertem olyan 6 evőkanálnyi cukorral és egy evőkanál liszttel.

Közben szépen felforrt a tej, evőkanállal beleszaggattam a habgaluskákat, fél percig az egyik oldalukon hagytam őket puffadozni, fél percig a másikon, és utána szűrőbe pakoltam őket, jöhetett az újabb adag. Nem tudom, hogy a keményítő vagy a cukor miatt, de elég szép lett a hab, talán nem nőtt olyan hatalmasra, mint szokott, de nem is esett össze. Amikor az összes hab kész volt, hozzákevertem a forró tejhez a habos tojássárgájákat, és óvatosan kis lángon összemelegítettem őket (forrásközelben, de nem forrva, nehogy rántotta legyen belőle). Visszaöntöttem rá a habokat, és kiraktam az udvarra kihűlni (ideális volt éppen az udvari hűtőnk hőmérséklete:)). Gyorsan elmostam a viszonylag sok edényt, és leállítottam a stoppert.

Mutatok néhány állatkínzásos képet is, gyengébb idegzetűek lapozzanak!

Krumplileves

Na jó, elismerem, ez nem egy szokványos vasárnapi ebéd. Nem is tudom miért kívántam most meg annyira a krumplilevest, talán mert gyönyörűen lefagyasztott zellerlevelekkel találkoztam a mélyhűtőm kitakarításakor. Emlékszem, fiatalasszony koromban szinte minden héten főztem krumplilevest, szerettem is, gyorsan kész is volt és olcsó is volt. Most is látom magam előtt, ahogy a konyhában az ajtófélfába bevert szögön száradnak az óriási zellerlevelek. Régen nagyon jól tudtam ezeket a rántással készülő ételeket csinálni, de amióta a fiam miatt ritkán főzök főzeléket vagy levest, mindig elrontok mindent, amit csak lehet: sós vagy sótlan lesz, beton sűrűségű, avagy víz hígságú levesek és főzelékek kerülnek ki a kezem közül. Na de ez most egész jól sikerült, leszámítva, hogy a krumplinak nincs krumpliíze, de erről nem én tehetek.

Körülbelül fél kiló krumplit apró kockákra vágtam és feltettem másfél liter vízben főni. Tettem bele három szál zellert, kis fej hagymát és egy picike babérlevelet, na és persze sót. Amikor a krumpli megfőtt, kidobtam a fűszereket és egy púpos kanál lisztből készült pirospaprikás rántással berántottam a levest. Ezután beleszaggattam az egy tojásból készült nokedlit, és legvégül belekevertem kábé két deci tejfölt.

Toma az asztalnál persze még kevert bele egy jó nagy evőkanál tejfölt, és az az igazság, hogy nekem is jobban ízlett volna kicsit savanyúbban a leves. Legközelebb akkor kéne ilyet főznöm, amikor házi tejfölt veszek a piacon, az valahogy savanykásabb.

Azért is kellett ilyen egyszerű ebédet főznöm, mert a sütőtanfolyamon kicsi önbizalmat szerezve, megsütöttem nem-tudom-hanyadik próbálkozásomat a DNK (dagasztás nélküli) zsömlékből. A tanfolyamon bemutatott négy változatból a harmadikat választottam: az 1/3 rész fehér liszt, 1/3 rész teljes kiőrlésű rozsliszt, 1/3 rész graham-lisztből készültet. Azt hiszem, ha a tanfolyam után rögtön megsütöm, jobban megmaradt volna az emlékezetemben a bekevert tészta állaga, mert megint eléggé híg lett, de végül is sikerült újabb adag liszt belegyúrásával javítanom vesztésre álló helyzetemen, így végül gyönyörűek és isteni finomak lettek a zsömléim! Ezt ettük a leveshez.

És végül, hogy a leves után még legyen valami a hasunkban, főleg persze a férfiembernek, sütöttem még egy kis szilvalekváros papucsot, amit annyira szeret. Sajnos én nem tudom olyan gyönyrűen tálalni, mint Mazsi, de talán így is el fog fogyni :-).

Este még majd sütök egy jó adag török pizzát, mert még nem volt elég, hogy 3 órát álltam a konyhában, és ezt persze azért is írtam most meg, hogy igazolást gyártsak Csincsillának arról, hogy mennyit főzök annak ellenére, hogy ritkábban írok a blogba.

Máktorta

Egyik fontos újévi fogadalmamat megtartva (miszerint többet fogok kirándulni és kevesebbet aludni), ma délután kirándultunk kicsit Évával, Annával és Tomával. A visszafelé út felénél teljesen ránksötétedett, és én alig vártam már, hogy kiérjünk a sűrű, sötét erdőből, miközben Toma és Éva versenyt ijesztgettek, a kutyák a környéken ugattak, és mindenféle zörejeket hallottam a hátam mögött, mintha követtek volna. Nem szoktam horrofilmeket vagy egyéb szörnyűségeket nézni, de elég sok ijesztő jelenet jutott eszembe utunk alatt. Na, ezután nekem már nem maradt energiám semmiféle itthoni tevékenységhez, viszont a kirándulásra felkészülve tegnap Tomának főztem Milánói makarónit, magamnak pedig bulgurt csináltam, plusz volt még egy kis maradék leves itthon. Kérdem én: másoknak hogy fér bele minden az életükbe?

Éva viszont hiányolta a 90 fokos meredekségű emelkedőket, a nyolcórás, kimerítő teljesítménytúrát a jeges-havas erdőben és az ingadozó, roskatag kilátókba való felmászást, így hát rengeteg energiája maradt, hogy a kirándulás után megsüsse ezt a finom máktortát, aminek a receptjét még anyukája írta le.

Hozzávalók:

- 5 tojás

- 17 dkg kristálycukor

- 14 dkg Ráma

- 14 dkg darált mák

- 1 evőkanál darált dió

- mokkáskanál fahéj

- kis mazsola

- fél citrom héja

Nem én felejtettem ki, tényleg nincs benne liszt! :-)

Az 5 tojás sárgáját a 17 dkg kristálycukorral és 14 dkg Rámával (vagy vajjal) jól ki kell keverni, majd belekeverni 14 dkg darált mákot és egy evőkanál darált diót, mokkáskanál fahéjat, kis mazsolát, fél citrom héját. Végül gyengéden bele kell keverni a kemány habbá vert öt tojásfehérjét. Vagy kivajazott-kilsztezett, vagy sütőpapírral kibélelt 19 x 25,8 cm-es tepsiben 40-50 percig kell sütni közepes lángon.

Ha holnap esetleg képes leszek megsütni ezt a máktortát, akkor a sajátomról készült fényképet is felteszem.