2009. január 5., hétfő

Szezámmagos zsömlék


Semmi különös, de muszáj volt valamit feltennem a blogba, mert féltem, hogy kikapok blogszerzőtársamtól, amiért nem főztem ma semmit. Volt elég maradék kajánk a hétvégéről, ezért inkább sütöttem ma délután. Gyakran csinálom ezeket a szezámmagos kifliket az előző hétről megmaradt fél liter tej megmentésére.

Hozzávalók:

  • 68 dkg liszt,
  • 4 dl tej
  • 2 dkg vaj
  • 1 kiskanál cukor
  • 2 teáskanál só
  • 1 csomag szárított élesztő
A hozzávalókat a robotgép dagasztókarjával megdagaszttattam, de annyiban tértem el az eredeti recepttől, hogy most nem szárított élesztőt használtam, hanem 1/8 kocka igazit, valamint még azzal, hogy elfelejtettem a vajat belekeverni. Az élesztőt előbb kicsit felfuttattam egy kis meglangyosított cukros tejben, majd belekevertem a tésztába. Dagasztás után picit alukáltam, épp csak annyi ideig, amíg a tészta jócskán megkelt, majd 16 db minikenyér formájú zsömlét csináltam a lisztezett pulton újra átgyúrt tésztából, és amíg a sütő 200 fokra melegedett, még hagytam kelni egy félórácskát. Ekkor 3 vágást ejtettem a mindegyik minikenyérkén, lekentem őket felvert tojással, megszórtam a szezámmaggal és mehettek a sütőbe egészen addig, amíg szép pirosak nem lettek. Ez kábé 20 perc.



Remélem, hogy olyan finomra sikerült, mint amilyen gyönyörű! Holnap ebből csinálok majd szendvicseket a fiamnak a suliba, meg magamnak is legalább egyet. Jó lenne még kitalálni valami házi készítésűt a szendvicsbe, amit megeszik a gyerek is, és még bírja is a suliban a hőmérsékletet, meg a többi ilyen-olyan behatást, ami egy suliban érhet egy szegény szendvicset egy fiúgyermek táskájában... Attól tartok, hogy sajnos sem a márványsajtkrémet sem pedig sárgarépakrémet nem enné meg. Gondolkodtam még a házi készítésű májkrémen is, amit réges régen gyakran csináltam és isteni finomat tudtam, de egyrészt ez is az a kaja, amit most már nem tudok olyan ehető minőségben előállítani, másrészt nem hiszem hogy kibírna 4-5 órát a túlfűtött tanteremben. Na, régóta a terveim között szerepel az is, hogy megoldjam ezt az óriási problémát: mivel tudnám helyettesíteni azokat a szörnyű felvágottakat, amiket a boltban lehet kapni?

És ime a gyermek egyik szendvicse! (Remélem, értékeli a házi sütésű zsömléket!!!)

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

rántotthúst bele sok ubival! :)

Andi írta...

Igenis!
Csak az a baj, hogy unom a rántott húst nagyon! Még a szendvicsben is azzal kelljen farkasszemet nézni?
Különben pedig jó ötlet! Még! Még! Még!

csincsilla írta...

hűha! tényleg pékséget kéne nyitni, meseszépek!

Andi írta...

Hát igen! És köszi! :-)

Névtelen írta...

akkor sima sült hús (akár sült kacsa cafatok is;) )

Névtelen írta...

jaaaj de gyönyörűűű, még a szendvicsevő életem (ezért szendvicsutáló élet :D) mellett is :D

persze már rég nem emlékszem a kenőmájasra, mert anyukám sokat főzött nekem ÷!

Andi írta...

kösziiiii!

Andi írta...

Sima sült hús ... hmmm ... oké!