Ez is egy Stahl-recept, de nem a valamelyik szakácskönyvéből, hanem a Nők Lapjában megjelent cikkei közül való. Amikor annak idején elolvastam, azonnal kipróbáltam arra számítva, hogy majd nekem lesz egy jó kis ebédem belőle a munkahelyen, de legnagyobb megdöbbenésemre amint elkészült, a fiam felfalta az egészet. Mert hogy annyira finom! (Egyébként valamelyik szakácskönyvében is benne van kis változtatásokkal, és ki is kereshetném, de most lusta vagyok erre.)
Segebagától kapott szép kis tálamban összekevertem 4 evőkanál tejfölt 4 evőkanál tejszínnel, majd hozzákevertem egy kávéskanál rizsecetet és egy csapott kávéskanál porcukrot. Amikor jól összevegyültek ezek az összetevők, még belekevertem egy jó púpozott evőkanál apróra vágott snidlinget (lehetett volna kettő is, ha van annyi itthon!). Picit sóztam, borsoztam, és legvégül a félcentis csíkokra vágott kínai kelt is hozzáadtam a snidlinges öntethez. Körülbelül 15-20 kellevelet használtam most.
Az eredti recepttől pár apró dologban eltértem, vagyis nem (kis fej) rendes kelkáposztát és nem fehérborecetet használtam, de csak azért, mert az nem volt itthon.
Amikor elkészült a snidlinges kelkáposzta-saláta, egy szezámmagos zsömlét félbevágtam, megvajaztam, ráhalmoztam egy kis salátát, ezt betakartam egy szelet füstölt sonkával és legvégül a zsömle tetejét visszatettem. Érdemes kipróbálni, nagyon finom!
5 megjegyzés:
Egyszer egy kirándulásra ilyet hoztál, még most is a számban van az íze! Nekem is van kelkáposztám de jó lenne ha a gyerek így megenné!! És gyönyörűek a minizsömlék!!
Persze én voltam: matusévi
Jól látod, hogy mini, ugyanis Toma farkas éhesen jött haza a suliból a 3 db szendvics után és közölte, hogy éhen lehet halni három ilyen pici zsömlétől!
(Úgyhogy ma hatot készítettem neki)
jézus mária. akkor gyakrabban kéne zsemlét süssél:)
Jaj neee! Mennyi lesz a villanyszámlám?
Megjegyzés küldése