Csopak és a kacsák

Imádom a Balatont. Számomra ennél szebb és nagyobb állóvíz nem is létezik a Földön, igaz, a tengernél még soha nem nyaraltam. Kíváncsi lennék saját véleményemre egy tengerparti nyaralás után...

Csopakon töltöttem három napot tesómmal és Mazsival. Ez a kedvenc helyünk, gyerekkorunkban unokatesóm anyukája (a már régebben említett angyal, igazi nevén Anyuci) elhozott minket, három lányt ide nyaralni nem is egyszer. Habár neki főznie kellett ránk, soha nem éreztük úgy, hogy teher lenne hármunk nyaraltatása, mindig mosolygott mindig kedvesen fogadott minket amikor a strandról visszatértünk leégve, éhesen, fáradtan, figyelmesen végighallgatott minden beszámolónkat. Nagyon szabadok voltunk ott Anyuci mellett, mert 10 évesen egyedül mehettünk le a partra, vagy például közértbe. Arra is emlékszem, hogy mennyit nevettünk, visítoztunk, ugráltunk a strandon, lehet, hogy talán a nyaralóknak kicsit hangosak voltunk. De hát nem volt szülői felügyelet... Emlékszem, esténként unokatesóm apukája, Dezső bácsi mesélt saját életéből történeteket, ezek közül sajnos csak egy maradt meg bennem homályosan, a sötétben élőszóban előadott mesélés hangulata viszont nagyon tisztán!

A szállodához tartozó strand nagyon kulturált, tiszta, rendezett, minden megtalálható ott, amire egy nyaralónak szüksége lehet. Nekem persze ebből a kínálatból csak annyira volt szükségem, hogy a sárga napernyő alatt azon sóhajtozzam, hogy mikor eszünk már, és ugye nem kell bemennem a vízbe (az nagyon fárasztó), vagy hogy végig tudjak olvasni egy fejezetet a könyvemből belealvás nélkül, és hogy felébresztett a többi (szemét) nyaraló hangoskodása, stb. stb.

Itt látható a kikötő, a háttérben pedig a Tihanyi-félsziget az Apátság épületével. Egyszer jártam Tihanyban, kedves emlékként őrzöm ma is. Nagyon szép hely!

A strandon elég furcsa mintájú törölközők vannak... :-)

Szerettem volna néhány kajánkat megörökíteni, és még a beszerzéskor vagy rendeléskor eszemben is volt, hogy le kell fényképeznem, de aztán a következő pillanatban már nem volt mit. Valaki felfalta... A büfében mindennap gyrost ettem pitában (hát ez igen változatos), az étteremben pedig első nap roston sült csirkemellet cukkinivel és tepsis burgonyával, a második vacsoránkon pedig pulykamellet tócsnis bundában. Érdekes, hogy ott a tócsnit tócsinak mondták, nem tudom miért.

Finom borokat kóstoltam, mert Csopaki Borhét volt és ez alkalomból minden este előadás volt a parkolóban felállított színpadon. Első este két gitáros fiú játszott isteni számokat, nem győztünk sikítozni, meg velük énekelni. Remek hangulatot teremtettek, főleg amikor a Sex bomb-ot énekelték, és a közönség soraiból egy fickó kiment a színpad elé táncolni erre a számra... Szuper volt! Az a mozgás ... Istenem! :-)

[És ha már a fiúk képét közkívánatra be kellett tennem a blogba, elmesélem, hogy a barna fiú lábánál egy üveg rozé volt, amiből néha töltögetett magának a borospoharába, ezzel hergelve szegény közönséget, de legalábbis engem. Egyszer rendes volt a srác, megkérdezte, hogy van-e még borunk, tartsunk-e egy perc szünetet, hogy feltöltsük valamelyik pincészetnél a poharunkat, de a sok szerencsétlen azt kiabálta, hogy Neeem keeell! ... Felháborító! Kivéve persze a tesómat, aki megpróbált kiharcolni nekem egy kis bort a rozéból, de sajnos nem sikerült neki.]

A strandot néha meglátogatták a kacsák. Én minden ilyen alkalommal elterveztem, hogyan készíteném el valamelyiket vacsorára. Néha megpróbáltunk elkapni egyet-egyet, be is kerítettük hárman, de az utolsó pillanatban mindig megszökött, ha máshogy nem, hát felröppent. Ha sikerült volna egyet elkapni (persze egy darab a fél fogamra nem lett volna elég!), akkor megpucolás után jól besóztam, beborsoztam volna, a hasába citromot, hagymát, fokhagymát tömtem volna és oda is jó sok sót, borsot. Fólia alatt kábé 150-170 fokos sütőben 2-3-4 órát sütöttem volna. Amikor omlós lett volna a húsa, akkor 220-230 fokon jól megpirítottam volna a melle résznél. Sült krumplival, kovászos uborkával tálaltam volna. Nyami! Lehet, hogy be kellett volna pácolni, mivel ezek vadkacsák, nos akkor a pácba olivaolajat, citromlét, rozmaringot, sót, borsot tettem volna azt hiszem. Ha valakinek jobb ötlete van, tudassa velem! Hátha egyszer sikerül elkapnom egy ilyet. Ha máshol nem, hát a piacon :-)

A kacsák néha nagyon közel jöttek a parthoz, és időnként bedugták a fejüket a víz alá, hogy ott egyenek valamit, majd gyorsan kikapták a vízből, hogy körülnézzenek. Újra bedugták, kikapták... Egyszer Mazsi azt találta ki, hogy minden egyes alkalommal, amikor a kacsa a víz alá bukott, ő közelebb ült fél méterrel, mígnem olyan közel került a gyanútlan kacsához, hogy amikor az a következő körülnézéshez felemelte a fejét, Mazsi tekintetével találkozott az ő tekintete. Hihetetlenül megrémült, kikerekedett a szeme, hosszú másodpercekig csak döbbenten bámulta a jelenséget, majd rettenetes hápogással és szárnycsattogással hátat fordított és elmenekült. Alig tudtuk abbahagyni a röhögést... Sajnos ezt nem sikerült megökörökítenünk, mert én végig azt hittem, hogy Mazsi szokásunk szerint vadászik, és most is éppen megpróbál elkapni egyet, ezért nem készítettem elő a fényképezőgépet a drámai jelenetre. Mindig sajnálni fogom!