Mazsi szülinapi ebédje

Ezt nem hiszem el! Hogy lehet az, hogy Mazsi, aki nemrég született, 20 éves lett??? Ki engedte ezt meg? És én hol voltam az előző 20 évben? Na mindegy, ezen már nem kesergek, elfogadom, hogy a gyerekek öregszenek, és inkább arra koncentrálok, hogy bemutassam, hogyan ünnepelünk meg mi egy 20 évest!

Tesóm két nap, két éjjel főzött, előtte egy hétig tervezgetett, vásárolt, szóval tényleg nagyon kitett magáért, nem tudom hogy fogom ezt túlszárnyalni három hét múlva... fel kell kössem a gatyát!

Az első fogás istenien sikerült tárkonyos leves volt, ami tegnap éjjel készült, különleges hangulatban, de ez nem érződött a levesen: :-)

A következő fogás több tételből állt, szerettem volna mindet végigenni, de az első harmadban kidőltem. Lássuk a gyönyörűségeket!

Töltött csirke: hát erről több isteni kép is készült, kár, hogy nem tehetem fel mindet, mert fantasztikusan nézett ki!

A töltött csirke nálunk úgy készül, hogy jó sok gombát előre megdinsztelünk hagymán és fokhagymán, majd ezt a tejbe áztatott zsömlével és egy tojással jól elkeverjük. Fűszerezzük sóval, borssal, friss petrezselyemmel, és beletöltjük a csirkébe. Tesóm majd kijavít, ha nem így készítette. Annyira finom volt!

Volt még rengeteg rántott cucc: karaj, amit imádok, és tésai cukkini, amit szintén. A képen a háttérben tzatziki (caciki) látszik, arról sajnos nem sikerült jó közeli képet csinálni, viszont nagyon finom lett és nem volt elsózva!

Az én ebédem, amit ebből a sok finomságból meg bírtam enni (két tányér leves után), az elmaradhatatlan Mazsi-kedvence bulgur (most persze hús nélkül, csak zöldségekkel és fűszerekkel), töltött csirkecombbal:

Toma pedig sült krumplit evett borzaskával. Mi így hívjuk ezt a kaját, rántott hús mikróban ráolvasztott fokhagymás tejföllel és jó sok sajttal. Szerintem ez is elég jól sikerült, már csak azért gondolom ezt, mert Toma nem bírta abbahagyni az evést :-)))

Muszáj bemutatnom tesóm kuktáját is, bár nagyon nehéz lefényképezni, mert olyan szorgalmas, hogy egy percre nem áll meg:

Mazsi anyukájától a görögországi nyaralását kapta, de egy kis meglepetés is várt rá. Remélem főzünk ebből még együtt sok-sok finomságot! (Szép a körmöd, Mazsi!!)

Az én saját készítésű ajándékom egy epres-joghurtos torta volt a piros Stahlból. Ezen csak annyit módosítottam hogy kihagytam a vaníliaaromát és a citromhéjat. Sose használok aromát és a citromhéjat se merem, mióta annyit ijesztgetnek azzal, hogy milyen sok vegyszer van rajta. Persze biocitrommal lehetne helyettesíteni, de az túl drága nekem. Sajnos a torta nem sikerült tökéletesre, mert megint gondok voltak a zselatinnal, és nem kötött meg tökéletesen. Kap még egy utolsó esélyt, aztán elfelejtem az ilyen sütiket! Ha harc, hát legyen harc! Bár az íze nem lehetett rossz, Ercsi szerényen csak két szeletet vágott be egymás után - nagy örömömre.

A másik torta Csincsilla cseresznyés klafutija volt, mert ezt rendelte az ünnepelt. A receptet most szó szerint betartottam és azt mondták, hogy így sokkal finomabb lett, mint az előző próbálkozás. (Sajnos én nem bírtam megkóstolni...) Azért is szeretem ezt a sütit sütni, mert az egész lakást betölti a süti tetején karamellizálódott cukor, a cseresznye és a vanília illata. Ilyennek képzelem el a mesebeli nagymama konyháját, vagy azt a konyhát, amiről néha olvasni szoktam visszaemlékezésekben, amikben valaki a saját nagymamájáról, annak szerető otthonáról és konyhájáról mesél... Köszi Csincsilla a receptet, biztosan kedvencünk lesz ez a süti!

Holnap következik Viki saját készítésű ajándéka tesója 20. szülinapjára, de addig még pihenjünk egy kicsit ezután a királyi lakoma után.

Mazsi még egyszer (vagyis sokszor) nagyon-nagyon-nagyon boldog szülinapot!