Indiai előételek

Rebeka szülinapi vacsorája kezd a múlt ködébe veszni. Néhány fényképet feltöltöttem, legalább azokat megpróbálom felidézni. Indiai menüsort kért. Előételként uborkaraitát, karfiolpakorát, Andi-Judit-féle vöröslencsedahlt készítettem, meg persze sütöttem naant. És szerepelt még az Anditól kapott nagyon finom almacsatni. Háromféle főételt csináltam, malai koftát, ami tavaly nagy siker volt nálunk, valamilyen csirke biryanit és mandulás csirkét. Ja, és készült még meggyes-banános lassi is, de azt a hűtőben felejtettem:) Azért volt nevezetes ez a főzés, mert egy megfázás miatt ezen a napon semmiféle illatot és ízt nem éreztem. Velem még sosem történt ilyen, meg is ijedtem, de aztán megnyugtattak, hogy ez egy teljesen normális tünet, és el fog múlni:) Borzalmas volt. Persze ilyenkor teljesen étvágytalan az ember (ilyen sem történt még velem, az étvágyam általában remek), semmi kívánatos nincs ízetlen/szagtalan fadarabok rágcsálásában. El is gondolkodtam rajta, hogy szeretnék-e így maradni, ez végül is megoldaná a súlyproblémáimat, de annyira rossz volt, hogy a két legjobban működő érzékszervemtől megfosztottak, hogy egyértelmű volt a válasz. És ilyen állapotban kellett végigfőzni a fenti menüsort, idegen ételek, ritkán használt fűszerek, semmi rutin, kóstolni meg nem tudtam, mert nem éreztem semmit (a római köményes fűszertartó is teljesen szagtalan volt!!!), tényleg csoda, hogy volt közöttük ehető.

Uborkaraita
Különleges változat, egyrészt az uborka előkészítése, másrészt a kókusz és a dió miatt, állítólag nagyon finom volt.
A receptet itt találtam. Az eredeti elég nagy adag, én csak fél adagot csináltam, öt embernek bőven elég volt.
Hozzávalók:
- 25 dkg kígyóuborka
- 0,6 dl tejföl
- 1 csapott kávéskanál só
- 1 evőkanál finomra vágott petrezselyemzöld
- 1 evőkanál finomra vágott friss kapor vagy másfél kávéskanál szárított (na, ez maradt ki, azt hittem, van a fagyasztóban még, de nem volt)
- 1 evőkanál durvára tört pirított dió (nem pirítottam meg, mostanában túl soknak érzem a pirított dió ízét)
- 3,5 dkg friss, reszelt kókusz (kókuszreszeléket használtam, aznap nem éreztem magamban elég erőt egy kókuszdió feltörésére)
- 1 erős zöldpaprika (mi nem nagyon szeretjük az erőset, szóval csak néhány karikát használtam, főleg díszítésre)
- 1 széles csík piros kaliforniai paprika

Az uborkát előkészítjük. Megmossuk, az eredeti recept azt írja, hogy meghámozzuk, de én a kígyóuborkát sosem szoktam meghámozni, szóval a héja maradt. Hosszában elfelezzük, és kb. 3 mm vastag félkörökre vágjuk. Egy liter vizet forralunk, és 2 percig főzzük benne az uborkákat. Utána leszűrjük, hideg vízbe áztatjuk, lecsöpögtetjük, és tiszta konyharuhára szétterítjük, hogy megszáradjon.Állítólag ettől az eljárástól finom ropogóssá válik az uborka.
A joghurtot összekeverjük a tejföllel, sóval, zöld levelekkel. Beletesszük a vékony csíkokra vágott kaliforniai paprikát. Hozzákeverjük a diót, a kókuszt és az uborkát. 1-2 órára hűtőbe tesszük.
Kicsit hosszadalmas a leírása, de ez nagyon gyorsan ment.

Karfiaolpakora
A sok lehetséges változat közül most Duende receptjét választottam, tetszett az egyszerűsége.
Hozzávalók:
- 8 evőkanál csicseriborsóliszt (sárgaborsólisztet használtam helyette)
- 1 mokkáskanál sütőpor
- 1 teáskanál keményítő
- 1 mokkáskanál római kömény
- 1 teáskanál őrölt koriandermag
- fél csokor petrezselyemzöld
- 1 mokkáskanál só
- kb. másfél dl víz
- esetleg csilipehely
- karfiol
- olaj/zsír a sütéshez

A hozzávalókból sűrű palacsintatésztát keverünk. Fagyasztott karfiolt használtam, hagytam teljesen felolvadni, megszikkadni. A zöldséget belemártjuk a fűszeres tésztába, és forró zsírban vagy olajban aranybarnára sütjük. Frissen tálaljuk, lehetőleg az Andi-féle csatnival:), mert nagyon jól áll neki. Azt hiszem.

Vöröslencsedahl
Az eredeti verziót tényleg csak egy kicsit változtattam meg.
Hozzávalók:

- 15 dkg vörös lencse

- 1 nagyobb szem krumpli, hámozva, összevágva

- 1 doboz sűrített paradicsom (a nagyobb fajta)

- 1 kávéskanál méz

- 1 kávéskanál fokhagymás ecet (vagy almaecet, vagy fehérborecet) - ezt kihagytam

- fűszerek: zellerzöld, petrezselyemzöld, fokhagyma, só, őrölt chili, kurkuma, római kömény, őrölt koriander, garam masala
- egy kanál libazsír

A forró zsírban megfuttam a fűszereket (a zöld levelek kivételével) és az összenyomott fokhagymát, felengedtem vízzel, jöhetett bele a lencse és a krumpli, annyi vízzel, hogy jól ellepje. Mikor már majdnem megfőtt, ment bele a paradicsom és a méz, a végén pedig az összeaprított zöldek.
Állítólag finom volt.

Naan
Az ezer lehetséges változatból most ezt választottam. És még az is lehet, hogy legközelebb is ez alapján csinálom, mert nagyon szép, és nagyon finom (állítólag:)) lett.
És az eredetihez képest ugyan rögtön dupla adaggal kezdtem (400 gramm liszttel), mégis épphogy elég volt négy emberre (én nem ettem belőle), szóval legközelebb több kell.
Eredeti recept hozzávalói:
- 1 teáskanál szárított élesztő (helyette darabka friss élesztőt használtam, olyan nyolcadnyit)
- 1 teáskanál cukor
- 200 gramm liszt (80-as kenyérlisztet használtam)
- egy csipet fekete hagymamag (kihagytam, elfelejtettem venni)
- 1/4 teáskanál só
- 1/2 teáskanál sütőpor
- 1 evőkanál növényi olaj
- 2 evőkanál joghurt
- 2 evőkanál tej

A hozzávalókat (dupla mennyiséget) a kenyérsütőgép üstjébe pakoltam. Úgy emlékszem, még kellett hozzá 1-2 evőkanál langyos víz. Közepesen kemény tésztát dagasz(ta)tunk. Hagyjuk egy kicsit megkelni.
Lisztezett deszkán átgyúrtam, 7 vagy 8 gombócra osztottam. A gombóckákat kinyújtottam, nem túl vékonyra, olyan fél centi vastagra, nem is lettek túl nagyok, kistányérméret alatt egy fél számmal. Kipapírozott sütőlemezekre pakoltam őket, 10-15 percig még pihenhettek.
Nagyon forró, előmelegített sütőbe tettem őket (aztán kicsit levettem a hőmérsékletből). 10-15 perc alatt sülnek meg, szép halványbarnák lesznek, és felpuffadnak. Még forrón lekentem őket vajjal. Azt mondták, nagyon finomak voltak.

A képet Imi csinálta.