2010. november 6., szombat

Csipkebogyó szárítása és tea

Persze nem egyszerűen csak a csipkebogyóteáról szeretnék írni, hanem néhány hasznos információt gyűjtöttem ide, hogy a jövőben ne kelljen keresgélni. A csipkebogyószedés borzalmairól és a hecsedlikészítés megpróbáltatásairól már olvashattunk Csincsillánál, de én azt sem tudtam eddig, hogyan kell megtisztítani, kiszárítani és teát készíteni belőle. Ezek pedig nagyon fontosak szerintem. Sőt, magáról a csipkebogyóról is érdemes néhány dolgot tudni, vajon mire jó?

"A csipkebogyó rendkívül egészséges; A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin található benne, ám legfontosabb hatóanyaga a természetes C-vitamin. A C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Megelőzésként segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést. Fokozott C-vitamin-bevitel szükséges testi-lelki megterhelés, pl. szoptatás idején, de szükséges a tavaszi fáradtság, járványveszély idején is.
A csipkebogyóban található C-vitamin jótékonyan hat az emésztésre és vesekő- vesehomokképződés eseténe enyhe vízhajtóként kedvező hatású. Jelentős vértisztító és görcsoldó hatása is van." (
Forrás 1. és Forrás 2.)


Szárítás

"Az érett, bíborszínű bogyókat szárazzuk le és mossuk meg. A mosást ugyan hagyományosan nem szokták elvégezni a szárítandó terméseknél, mégis biztonságosabb, ha friss vízzel átöblítve megszabadítjuk a bogyókat a rájuk rakódott portól, piszoktól. Ha mégsem mossuk meg, akkor teakészítés előtt meleg folyóvízzel öblítsük majd át a száraz bogyókat, és csak utána öntsük le a teavízzel.

A termést száríthatjuk hagyományosan napon, ám ehhez tartósan jó idő szükséges, ami szeptemberben ritkaság. Ennél gyorsabb módszer, ha sütőben szárítjuk a csipkebogyót. Ügyeljünk arra, hogy a sütő hőmérséklete semmiképpen ne haladja meg a 60 fokot, mert akkor a bogyók megsülnek, ráadásul vitamintartalmuk is veszendőbe megy. Szárítás közben párszor forgassuk meg a terméseket.

Sűrű szövésű dróthálóból eszbákált kis kosárban a radiátor fölé akasztva is kiválóan szárítható a csipkebogyó - persze csak ha már fűtésszezon van.

A már kész, teljesen megszáradt csipkebogyót kössük vászontasakba és fénytől, nedvességtől védett helyre lógassuk föl. Ügyeljünk a molyokra is; általában szeretik, ha nekik is jut a csipkebogyóból, és hajlamosak beköltözni a bogyótároló helyiségbe. Ellenük a bogyók közé/mellé rakott vagy lógatott levendulával, babérlevéllel védekezhetünk." (Forrás ugyanaz, mint előbb - szóról szóra mindkettőben.)


Mivel nekem nincs cserépkályhám, aminek a tetejére téve ingyen kiszárad, és abban sem bízhattam, hogy pár nap kánikula következik mostanában, ezért 50 fokos sütőben szárítottam légkeveréssel, résnyire nyitva hagyott sütőajtóval három estén keresztül. Talán az energiafogyasztás fölötti szörnyülködés elhalkul majd, ha megtudjátok, hogy 10 dkg szárított csipkebogyót 700 Ft-ért lehet kapni.


Tea

"A szárított csipkebogyó kitűnő teának. Fontos, hogy a csipkebogyót nem szabad leforrázni. Ahhoz, hogy C-vitamin tartalma a legjobban érvényesüljön, előző este kell beáztatni a bogyókat meleg, de nem forró vízbe. Másnapra lesz kész a tea; meglangyosítható, megmelegíthető, de felforralni tilos. Természetesen hagyományos forrázással is készíthető csipketea - ennek íze nagyon jó, de vitamintartalma jóval alacsonyabb, mint forrázatlan társáé. Ha tehát megfázás, nátha ellen isszuk a teát, semmiképpen ne forrázzuk ki belőle a vitamint." (Forrás)

Teát egyébként nemcsak szárított bogyóból, hanem a frissen leszedettből is lehet készíteni. Emlékszem, gyerekkorunkban, amikor kilószám hordtuk haza a csipkebogyót, Anyuci mindig teát készített belőle, amit nagyon szerettem, bár egészen más ízre emlékeztem, mint amilyenre most sikerült a tea. Emlékszik még ezekre a csipkebogyó-beszerzésekre és -teákra rajtam kívül valaki?


A szép képekért és a vadiúj képszerkesztőért köszönet Vivinek és Tomának. A fotón lévő tea színének meghamisítása pedig nekem köszönhető. Valójában ugyanis pont olyan színe van, mint egy gyengére főzött fekete teának, de arra Toma azt mondta, vizeletmintának fogjátok nézni. A színezés kiolvasztott és lecsöpögtetett eper levével történt, amit amúgy máskor is el szoktam használni tea vagy limonádé ízesítésére, színezésére.

25 megjegyzés:

mazsolla írta...

deee szééép filmek :)

mazsolla írta...

...amik igazából képek....

Andi írta...

Má' megijedtem, hogy filmek, oszt hallhatjátok amiket beszéltünk fotózás közben... :-)

mazsolla írta...

neszójjábe!

Andi írta...

kheh

mazsolla írta...

khöh-kheh-khöh-kheh

csincsilla írta...

nagyon szépek:)és köszi, hogy összeszedted:) szóval én azt olvastam valahol, sajnos, nem tudom hol, azóta sem találom meg, hogy háromféle teát lehet csinálni belőle, és én is ezt csinálom otthon: 1. langyos vízben áztatni egy éjszakán át, ez a C-vitamin-bomba. 2. Leszűrjük, és a kiáztatott bogyókat forró vízzel leöntjük, és így állni hagyjuk. 3. ezt is leszűrjük, és a bogyókat forraljuk vagy tíz percig.
Tetszik ez a háromszoros hasznosítás. És, gondolom, még a harma

csincsilla írta...

dik főzetnek is sokkal több a vitamintartalma, mint az eddig ivott teszkós csipkebogyó-teának (hogy írják?), az íze mindenesetre fényévnyivel felette jár.

zsuzsa írta...

Andi beírtam a füzetembe egy, mit egy, három jó pontot, mert szuper amit írtál, és nagyon szépek a képek. Látom lassan egy teljes szerkesztőség munkáját megoldod egyedül.

Andi írta...

Köszi nagyon! :-)

Bea írta...

Most már az egész blogunk csipkebogyóba öltözött. :) Nagyon szépek lettünk.

Köszi a sok hasznos információt a csipkebogyóról. Én eddig nem nagyon voltam oda érte, most majd elkezdek jobban figyelni rá. Na persze az elkészítését nem vállalom, mert Csincsilla is és te is eléggé elriasztottatok. :)

Névtelen írta...

Hali:)
Ha beföttes üvegben tárolom,meddig lesz fogyasztható?

csincsilla írta...

szia névtelen, Andi helyett válaszolok, mert én még mindig a tavalyit iszom, tehát egy évig biztosan eláll, de mivel nekem sok maradt tavalyról, adok neki még egy évet:) a vitamintartalma nem tudom, hogy alakul a korosodása alatt:) szerintem, ha jól kiszárítottad, bármeddig el kell állnia.

Unknown írta...

Kérdésem lenne. Szedtem csipkebogyót, megszárítottam. Még szárazan megpróbálom feltörni. A bogyó belsejében vannak magok és benne vannak azok a kis tüskék is, amelyek szúrnak, ha megeszi őket az ember. Ezek a teánál nem köszönnek vissza? Nem oldódnak fel és nem szúrnak? Vagy célszerű őket kiszedni meg a magokat is? Ezekről senki nem ír. Ha valaki ennek tudója válaszoljon nekem, legyen szíves! Köszi

csincsilla írta...

kedves Judit,

több éve iszom az általam gyűjtött csipketeát. A két végét vágom le a bogyóknak, aztán teljesen megszárítom. És így, egyben áztatom ki teának. tökéletesen működik, egyben ázik ki, nem szöszöl, nem szúr.

Roscoe írta...

Rendesen kiázik így is???
Ugyanolyan mintha kettévágnánk és megpucolnánk?

csincsilla írta...

nem tudom, mi az, hogy rendesen kiázik:) finom, csipkebogyó íze van, nekem bejön. de még sosem ittam kettévágott-kimagozottat, nekem ahhoz nincs elég idegzetem:)

Névtelen írta...

Köszi!

Unknown írta...

Két éve én is száradás után ketté vágom és kiszedem a magokat.
Arról meg sehol nem olvastam, hogy a magoknak milyen hatása van egy éjszakai áztatás után.

Névtelen írta...

A frissen szedett bogyót is egy éjszakát kell áztatni?

Andi írta...

Szerintem azt elég pár órát áztatni

Viki írta...

Sziasztok, 2 éve vettem interneten németből szárított csipkebigyot amit hideg áztatás után ittam másnap, nagyon finom volt, s a leve kissé sötét színű. Ősszel már saját magam szedtem csiokebogyot s szaritottan ki Sütőben a fentebb írtak szerint. Viszont mikor ugyanúgy hideg vízben beáztatott, másnapra csak egy szintelen kb íztelen levét kaptam. Ez normális? Fajta függő? Vagy a Sütőben való szárítás roncsolta? Netalántán nem is csipkebogyot szedtem? Köszönöm segítségeteket!

Andi írta...

Szia Viki, én is azt tapasztaltam, hogy nincsen semmi színe a szárított bogyónak, lehet, hogy fajtafüggő. Írtam is az utolsó bekezdésben, hogy eperlével színeztem, hogy jobban mutasson a fotón. Esetleg az is lehet, hogy valami színező volt a német csipkebogyóban?

Viki írta...

Szia Andi, nagyon köszönöm a gyors választ. Igen, olvastam a fentebbi hozzászolásnál hogy szintelen volt a tiéd is, ezért is gondolkoztam el rajta. Ami elbizonytalanít még, hogy a kertünkben lévő rozsabokorrol származnak a termések. Albérlő vagyok így a bokor eredetét nem tudom, de teljesen ugyanígy néz ki mint a csipkebogyo. S szárítás után ugyanilyen sötét szinűek is lettek. Olvastam hogy a rosa canina az ami a csipkebogyot adja, így gondolom bármelyik ilyen futorozsából származó termést lehet csipkebogyonak nevezni, nemcsak a vad társait. Gondolom én :-) Este beáztatom s holnap megint megkóstolom, talán nem száritottam megfelelően a sütőben s ezért nincs sok ize. Viszont épp emiatt mert az ize kevésbé erős, el is gondolkodtam hogy veszek egy szárítógépet hogy ha már ingyen terem akkor tényleg jol legyen megszárítva s ne veszítsen értékéből.Szép hétvégét!

csincsilla írta...

Sziasztok, én is rengeteg csipkebogyót szedtem és szárítottam és ittam. És szerintem is teljesen színtelen. Sokszor kevernek hozzá hibiszkuszt, sokat vagy keveset, attól lesz a szép sötét színe (olyan mély bordós-lilás).
Szerintem a csipkebogyó pont tök jól megszárad bárhol a lakásban egy tálcán, mert eleve alacsony a víztartalma, szóval én csak emiatt nem vennék aszalót.
Csók a családnak.