Finn ropogós gofri Ottistól

Ezer éve van gofrisütőm, de még csak egyetlenegyszer próbálkoztam vele, és bár nem emlékszem annak az eseménynek a részleteire, de biztosan ehetetlen volt, ha úgy elraktam a gofrisütő-betétet, hogy csak hosszas keresgélés után találtam ma meg. Pedig egyszerű és gyors édesség, pont egy ilyen kellemes napra való, amikor elkerülnek a feszültségek, jól alakulnak a dolgok és még a napocska is melegen süt egy pár órát.

A receptet nemrég találtam Ottisnál, és ma amint hazaértem, gyorsan nekiálltam. Ezzel csak kedvenc Poirot-m első 20 percét sikerült elmulasztanom azon kevés részek egyikéből, amit még nem láttam. No de legalább megérte!

Hozzávalók:

- 3,3 dl tejföl

- 3-6 evőkanál cukor

- 33 dkg liszt (réteslisztet használtam)

- csipetnyi só

- 1 evőkanál vaj

- 1,5 dl víz

- 1,5 dl tej

A cukorral az volt a helyzet, hogy az eredeti recept 3 evőkanál cukrot ír elő, de első kóstoláskor említette Toma, hogy neki nem elég édes. Tudom, szörnyűek vagyunk, némely kaja túl édes, némelyik meg nem elég édes, hát bocsi. Hat darab gofri jött ki ebből a tésztamennyiségből (az enyém jó nagyokat süt), és az utolsó kettőhöz való adagba még kevertem egy evőkanál cukrot, ezzel tökéletesítve a gofrinkat. Ezért úgy számolom, hogy az egész tésztához simán elmegy még 3 evőknaál cukor, ez persze ízlés kérdése, meg attól is függ, mennyire édes, amit majd rákanalazunk.

A tejfölt elkevertem a cukorral, hozzáadtam a lisztet és a sót, közben folyamatosan töltögettem a folyadékokat is, mert eléggé kezdett összeállni a tészta. Amikor minden belekerült, hozzákevertem a vajat is. A gofrisütő-betétet előbányásztam a szekrény legfelső polcáról, kicsomagoltam a por ellen védő csomagolásából, majd belehelyeztem a szendvicssütőbe, és jól felforrósítottam. Vadiúj szilikonecsetem segítségével vékonyan beolajoztam a lapokat. Merőkanállal adagoltam a tésztát és szép aranybarnára sütöttem. (Az első kettő kicsit sokáig sült.)

Az utolsó kettő nemcsak azért lett a legfinomabb, mert édesebb volt a többinél, hanem mert addigra forrósodott fel annyira a sütő, hogy hamar szép színt kapott benne a gofri, át is sült, de nem száradt ki.

Mindenféle finomsággal lehet enni, úgymint:

- mákkrémmel, ami Ottisnál tanulmányozható, de kedvcsinálónak leírom a hozzávalóit: darált mák, tej, cukor, vaj, mascarpone;

- Csincsilla-féle baracklekvárral;

- Bea-féle tavalyi eperlekvárral;

- Toblerone-krémmel;

- Nutellával, ahogy Toma kívánta;

- vagy esetleg házi Nutellával, aminek a készítéséről Beastie-nél olvashattok.