Sütőtökös gnocchi

Nem csak gnocchit eszünk hetek óta, de azokról nincs mutatni- és mondanivalóm. Sütőtökös gnocchit sokan csináltak mostanában, nem is linkelek, mert annyi volt, a fő lökést a Paprika tévé adta, Jamie Olivert néztem negyedszemmel, szóval sok mindent nem fogtam fel azon kívül, hogy a főtt (sült?) tököt egy patyolatfehér ruhába (nekik mindig van erre a célra) öntötte, és megcsomózva fellógatta, hogy kifolyjon a leve. Az utolsó kis rúgást meg az a három-négy kis kornyadozó tök szolgáltatta, aki bekerült a háztartásunkba, és aztán elfeledtetett.
Szóval a tököket szépen megmostam, felvágtam jó nagy darabokra, és megsütöttem, pont úgy, ahogy szoktam. (Azért szoktam, mert a fiúk szeretik, én úgy vagyok vele, mint a mézzel, egyszerűen nem bírom megszeretni. Pedig törekszem rá, mert gyönyörű, isteni az illata, amikor sül, de nem szeretem, nem tudom megenni, inkább éhen halok, pont úgy, mintha mézes puszedli lenne, annak is imádom az illatát, de még egy falat is nehezen menne le belőle.) Amikor megsült, a gnocchihoz szánt darabok belét kikanalaztam, és nem áldoztam fel egy (majdnem) patyolatfehér konyharuhát, hanem beleöntöttem egy viszonylag kis lyukakkal rendelkező műanyag szűrőbe, rátettem egy kistányért, és egy literes üveggel lenyomtattam, ha már nem a saját súlya dolgozik, és hagytam csöpögni egy teljes napig.
Másnap puhára főztem három-négy szem közepes krumplit, még melegen áttörtem, és hagytam teljesen kihűlni. Gyúródeszkán összeállítottam a tésztát
- 350 gramm sült sütőtökpüré
- 350 gramm áttört főtt krumpli
- 350 gramm liszt
- 1 nagy tojás
- 30 gramm vaj
- csipet só

Azért kellett ennyi liszt, mert még így is elég lucskos maradt a tök, biztos valahogy ki lehetett volna belőle varázsolni még a nedvességet, és akkor kevesebb is elég lett volna.
Utána már csak a szokásos formázás volt hátra, kispárna késsel és villával. (És közben láttam magam előtt az Andit, aki mindezt milliméteres vonalzóval adja elő, és hajszálra egyforma apró cuki tésztákat gyárt, én nem ezt tettem:).) Több adagban főztem ki, lobogó forró vízben, amint feljöttek a víz tetejére, már szedtem is ki, meleg vajra.
Ez is nagyon finom lett, ámbár nekem jobban ízlett a mezei gnocchi, egyrészt halványan érezhető volt a sütőtök íze, másrészt ebben kicsit más volt a krumpli/liszt arány. Első nap sós krémtúróval, másnap trombitagombás, vörösboros gombaszósszal ettük.

Voltunk egy kicsit kirándulni is, hó volt, köd, és hideg, és nagyon jó volt. Sajnos, az én kutyáimról nem nagyon sikerült értékelhető képeket csinálni, ezért most duplaZazi jön: