Töki pompos

Tudtam én, hogy nem kerülhetem el a sorsomat és egyszer még megjön a parancs Mazsitól, hogy süssünk Töki pompost. Erre az alkalomra stréber módon felkészülve négy receptet tartottam itthon, hogy rajtra készen várjam ennek a mondatnak az elhangzását. Nem kellett sokáig várnom...

Azon azért egy picit aggódtam, hogy mi lesz ezzel a rettenetes nagy adag kajával, de közben kiderült, Viki és Ercsi is szereti a töki pompost, na erre már megnyugodtam. És hát legeslegvégül az is kiderült, hogy Toma is és én is, mindketten szeretjük!

Mazsi átjött, hogy együtt süssük meg és lássuk vendégül Vikiéket. Szegény tesóm elígérkezett a Paulánere bulizni, de azt mondta, ha tudta volna, hogy mindenki itt lesz, ő is jött volna inkább. Nem baj, csomagoltunk neki egy szeletkét. Bár azt hiszem, ő inkább a társaságra lett volna kíváncsi...

Hozzávalók a tésztához:

• 50 dkg finomliszt
• 2,5 dkg élesztő
• 2 db közepes burgonya héjában megfőzve, még melegen áttörve
• 1 teáskanál só
• 2 dl langyos víz

A tetejére:

• 2 dl tejföl
• 1-2 fej hagyma (én fehéret vettem, finom volt!)
• a tejfölbe esetleg fokhagyma (a recept szerint 4 gerezd, mi nem tettünk egyet se!)
• húsos szalonna (kolozsvári, bacon)
• 20 dkg reszelt sajt

A liszthez kevertük a sót és a (Csincsillától tanult módon) még forrón áttört, kihűtött krumplit. Az élesztőt egy tálba morzsoltuk, és 2 dl langyos vizet hozzáöntöttük. Addig kevertük, míg feloldódott, majd ezt is a krumplis liszthez adtuk. A gép ezután nagyon gyorsan, kábé 5 perc alatt szépen megdagasztotta a tésztát. Meleg helyen kelesztettük 1 órát. Ezután a megkelt tésztát lisztezett konyhapulton kinyújtottam, a sütőlapra valahogy átbűvészkedtem, ott is tovább húzogattam a széleit, hogy a tészta elérje a sütőlap széleit. Villával egyenletesen megszurkálta Mazsi, majd újabb kis ideig pihent, amíg a sütő 250 fokra bemelegedett. 10 perc alatt elősütöttük a tésztát, és mikor elkészült, Mazsi volt a felelős a rátett dolgokért.

Jó két deci házi tejföllel megkente az egész tétszta tetejét (olyan szépen gőzölgött a forró tészta a hideg tejföltől), ezután egyenletesen megszórta a felkarikázott hagymával. Amikor ez megvolt, ezek tetején művészien elhelyezett kábé 20 deka apróra vágott kolozsvári szalonnát és az egészet betakarta 20-25 deka reszelt sajttal.

Visszatoltuk a sütőbe és még kábé 15 percig sütöttük. Én nem is gondoltam volna, hogy ez ennyire finom!


Lám-lám, megint tiszteletét tette ez a gyönyörű kukta. Azért nem írom róla, hogy csippendél, mert a tévében pont ma láttam egy műsort, amiben csippendél fiúk vonaglottak, és hát elment a kedvem ettől az elnevezéstől, főleg Poczakkal kapcsolatban... lássuk be, ő olyan szép!

Mazsival megbeszéltük, hogy ha jól sikerül a Töki pomposunk, gyakran fogunk ilyet sütni!

Csokis tallérok 3., avagy Bea sütije

Beával megbeszéltük (blogjainkon keresztül persze), hogy amikor megsüti ezt a csokis tallért és jól sikerül, elküldi a képeket róla és feltehetem ide a blogba. Ám Bea ennél sokkal többet tett, rendkívül élvezetes beszámolót is küldött, nagyon köszönöm neki! Remélem, nem bánod Bea, hogy közzéteszem az egész történetet! (?) De mindenekelőtt nagyon boldog névnapot kívánok neked is és a mi Mazsinknak is, mert ha valaki nem tudná, eredetileg ő is Beának született! :-)

Bea:

„Ígértem, hogy ha sikerül megsütnöm a csokis tallérokat, lefotózom és elküldöm a tapasztalataimat.

Egy kis történettel kezdeném:

Most szombaton rendeztük havonta-másfél havonta esedékes „masszázs-partinkat”. Ez úgy alakult ki, hogy én már évek óta jártam egy nagyon jó masszőrhöz, akivel időközben összebarátkoztunk. Annyira jóban lettünk, hogy tavaly év végén megkérdeztük tőle, hogy nem jönne-e el hozzánk egyszer egy egész napra, mert elég sok barátunk lenne, aki szívesen kipróbálná, mit tud. Természetesen igent mondott, így az első ilyen összejövetel december 30-án volt, amikor 8-9 barátunk „tesztelte” Zolit és annyira jól érezték magukat, hogy megállapodtunk, rendszeresíteni fogjuk a masszázs-szombatokat. Ilyenkor mindig jó előre kitaláljuk melyik szombat legyen az aktuális, barátaink körében meghirdetjük és Zoli egész nap nálunk van, gyúrja az emberkéket. Én pedig töröm a fejem, hogy mit süssek, mert 8-10 embert valamivel meg kell kínálni! :-) Zoli pedig nálunk szokott ebédelni és igyekszem, hogy mindig mást főzzek. Most e-mailben elküldtem neki néhány linket a Ti oldalatokról, hogy ő válassza ki, mit enne, és a töki pompos mellett döntött. Én pedig a csokis tallérokat terveztem megsütni és most már azt is tudod, miért 3 adagot egyszerre. Most 10 emberke jött masszíroztatni, plusz még ugye Zolival és Imivel meg magammal is számoltam :-)

Én annyit változtattam az eredeti recepten, hogy a három adaghoz nem 30 deka, hanem csak 25 deka 81%-os étcsokit kevertem, én is kevesebb cukrot tettem bele mint Csincsilla, viszont kiegészítettem egy kis citromaromával, hogy a tömény csokiízt egy picit feldobjam. Amikor elkészült a süti, Imi megkóstolta és azt mondta, hogy legközelebb nyugodtan hagyjam ki belőle a citromaromát, mert nem túl jó így, másnapra viszont egészen kellemessé, nem feltűnővé szelídült az íze.

A táblás csokit én kezdtem el késsel aprítani (nincs aprítógépem) és miután 10 percig vagdostam és láttam, milyen apró forgácsok lesznek belőle (és még sehol nem tartottam), Imi nekiesett a konyhai bárddal és 5 perc alatt felaprította a két tábla csokit :-). Nagyobb darabkák lettek belőle, de mint ahogy írtam, én pont így szeretem a csokit a sütikben.

Az első gombócok formálása után rájöttem, hogy miért nem voltál hajlandó formázgatni :-) Vizes kézzel eláztattam a tésztát, száraz kézzel pedig több ragadt rám a masszából mint amennyi a tepsibe került. Ezért úgy döntöttem, kanállal halmozom a tésztát a tepsibe, nem formázom, nem lapítgatom, olyan formája lesz amilyen lesz. Meglepően kerekké és púpossá alakult a sütőben, a csokidarabkák is szépen kirajzolódtak benne, ezért reméltem, hogy ilyen marad. A 10. perc után viszont elterültek, ellaposodtak. 200 fokon sütöttem 12 percig és amikor ki akartam venni a tepsiből, akkor keresztben szépen kettévált mindegyik süti. A teteje megsült, az alja még nyers volt és a határvonalnál vált ketté :-) Pedig légkeverésen sütöttem alsó-felső sütésen, hogy egyenletesen süljön. A következő adagokat 15 percig hagytam bent a sütőben és úgy már jól sikerült.


Mindent összevetve nem lett olyan szép, mint Csincsilláé (minden elismerésem az övé), viszont senki nem panaszkodott és szépen fogyott. A 3 adag egy jó magas bádogdobozt töltött meg, amiben 2 adag muffint szoktam tárolni.

A kék tányéros kép nem sikerült sajnos túl jól, azon azt akartam megmutatni, hogy némelyik süti igencsak szögletes formát vett fel :-)
Máskor is biztosan megsütöm!


Lefotóztam a töki pompost is (illetve az egyik tepsit, mert két egyforma adagot sütöttem). Ez nálunk nagy kedvenc, rendszeresen csinálok!

Küldök két bónuszképet is, a tesóméktól kapott névnapi csokromról. Imádom a tulipánokat és az a fodros szélű piros-sárga teljesen lenyűgözött. Még soha nem láttam ilyent!”

Nagyon boldog névnapot kívánok én is mindkét Beánknak! :-))))) Tényleg gyönyörű ez a csokor!

Még annyit, hogy köszönöm az élvezetes beszámolót, bevettünk a csapatba, Bea! Egyébként mi is töki pompost sütöttünk Mazsival, ugyanis ő is azt akart enni a névnapján. A süti pedig Csincsilla csokis muffinja volt, ami hibátlan lett :-) asszem, mert én még nem kóstoltam. Bocs!

Krumplis pite

Már hetek óta készülünk Mazsival megsütni a Szentendrén is nagy karriert befutott töki pomposunkat, de mindig közbejön valami, pedig én már nagyon ki vagyok éhezve rá. Talán ezért akadt meg a szemem a 2006-os téli Nők Lapja Konyhájában ezen a krumplis pite recepten. Kicsit hasonlít is rá, de azért mégsem pompos, ráadásul sok krumplival készül, amit imádunk. Bori barátnőm már sokszor nem tudta abbahagyni a nevetést, ha meghallotta, hogy nálunk már megint krumpli van...



Hozzávalók (20 személy részére):

A tésztához: 50 dkg liszt, 1/2 ek. cukor, 1 ek. só, 25 g élesztő/1 tasak instant élesztő, 3,5 dl víz, 6 evőkanál olaj

A lisztben elkevertem a cukrot, élesztőt, sót, majd hozzáadtam a vizet és az olivaolajat. A géppel szép fényes tésztát dagasztottam a hozzávalókból. (Szerintem ez a vízmennyiség egy kicsit sok, én még tettem a tésztához kb. 3 evőkanál lisztet.) Meleg helyen duplájára kelesztettem.

A töltelékhez: 75 dkg krumpli, 40 dkg hagyma, 2-4 gerezd fokhagyma, 20 dkg juhtúró, 5 dl tejföl, 2 tojás, 15 dkg gouda sajt, 16-18 szelet bacon, só, bors

Amíg a tészta kel, a krumplit héjában megfőztem, megpucoltam, majd még melegen krumplinyomón áttörtem és félretettem hűlni. A hagymát karikákra vágtam, és forró olajban folymatosan kevergetve megfonnyasztottam-pirítottam. Amikor elkészült, egy fakanál és egy favilla segítségével finoman belevegyítettem az áttört krumplit. Kitettem az erkélyre hűlni.

A juhtúrót eldolgoztam a tejföllel, az áttört fokhagymával, a tojásokkal, sóval, borssal, kevés (frissen reszelt) szerecsendióval.

A sütőlemezem nagyságára kinyújtottam a tésztát (csak kézzel húzogattam, nem volt kedvem sodrófával, bár azzal gyorsabb lett volna), a szélét kissé felhajtogattam, és megtekergettem, hogy meg is álljon és szép pereme legyen, az alját villával megszurkáltam. A tésztára terítettem a hagymás krumplit, megsóztam, a tetejére simítottam a juhtúrós tejfölt, megszórtam a reszelt sajttal, végül félbevágott és harmonikaszerűen meghajtogatott szalonnaszeletekkel díszítettem. 200 fokos sütőben 45 percig sütöttem.

Ez a 45 perc éppen csak elég volt ahhoz, hogy a romokat eltakarítsam a konyhából, és az összes addig használt edényt elmosogassam. Ebből következik, hogy ennek az ételnek az elkészítését csak olyan napokra ajánlom, amikor rengeteg idő áll rendelkezésre (nem úgy mint ma nekem), vagy esetleg egy házibulin, ahol amúgy is együtt van a társaság és jó sok kaját kell csinálni a jó sok piához - együtt. Vagy még abban az esetben tudom elképzelni, hogy érdemes nekiállni, ha valaki véletlenül pont 75 deka maradék héjában főtt krumpli hasznosítására keres valami megoldást. (Ennek az esetnek az előfordulási esélye egy az egymillióhoz!)

Keves Barátaim, Családom, drága Zokni! A fenti képen látható 6 kocka sürgős eltüntetéséhez keresek üzlettársakat! (Mazsi, maradunk a töki pomposnál!)

Pizza 3.

Ha jól számolom, sorrendben a 3. pizzareceptet írom most le, ugyanis már Andi és Csincsilla is feltöltött egyet-egyet. Sőt, szerepelt már török pizza is itt a blogon, tehát akár lehetne a negyedik is. A variációk végtelenek, akárcsak a tiramisu esetén... hiába, ezek az olaszok tudnak valamit! :)

Lehet vitázni rajta, hogy a vékony vagy a vastag tésztás a finom. Én pártatlan vagyok, mindkettőt szeretem, bár a pizza egyébként nem tartozik a kedvenc ételeim közé. Ha már kelt tészta, hamarabb szavazok egy jó kis töki pomposra.

Most két okból szántam rá magam, hogy megsüssem:
1. mert már időtlen idők óta szemeztem a hűtőben található 2 tubus pizzakrémmel, amit nem is tudom miért vettem meg anno,
2. mert én is szobafogságra voltam ítélve, mint Andi múlt héten, szintén megfázás miatt (nem merek azzal poénkodni, mint Andi, nehogy én is megkapjam a magamét egy "névtelen" kommentelőtől), viszont nehezen bírom a semmittevést, úgyhogy a konyhába menekültem...


Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 1,5 dl tej
- 3 dkg élesztő
- 1 csapott evőkanál cukor
- 1 csapott teáskanál só
- 2 evőkanál olaj
- oregáno, bazsalikom
- langyos víz

A langyos tejből, cukorból, élesztőből kovászt készítettem, ezt beleöntöttem a sóval, oregánóval, bazsalikommal elkevert lisztbe. Robotgéppel megdagasztottam, közben annyi langyos vizet öntöttem hozzá apránként, hogy könnyen kezelhető legyen és egy nem túl lágy tésztát kapjak. Amikor már elvált az edény falától, 2 evőkanál olajat is belekevertem, majd mehetett jó meleg helyre kelni.

Amikor a duplájára kelt, lisztezett deszkán átgyúrtam és akkorára nyújtottam, mint a sütőtepsim, amit előzőleg sütőpapírral betakartam. Erre átemeltem a tésztát. Megszurkáltam villával és kb. 50 percig pihentettem még.

Közben előszedtem amit a hűtőben találtam: kolbászmaradékot, vépi házi sonkát, előre csomagolt tarját, paradicsomot. Ezeket felaprítottam, a paradicsomot felkarikáztam, egy fej lilahagymát vékonyra szeleteltem és lereszeltem egy jó nagy adag sajtot.

A pizzatésztát megkentem pizzakrémmel, majd a sajt kivételével beborítottam a feltétekkel.

Előmelegített sütőben, 200 fokon sütöttem kb. 20 percig, ezután megszórtam a reszelt sajttal és még majdnem negyed órára visszatoltam.

Egy nagyon jó illatú, puha tésztájú pizza lett a végeredmény, ami az utolsó morzsáig elfogyott! Andi-féle házi ketchuppal locsoltuk meg... ami sajnos szintén elfogyott. :(

Gombás lepény

Majdnem mint a töki pompos, csak itt most a gomba a főszereplő.A tésztában persze nincs krumpli, gyors pizzatészta, tejföllel megkenve, és rengeteg vajas párolt gombával meg petrezselyemmel megszórva. Kiadós vacsora, négyen biztos nem tudják elpusztítani.

Hozzávalók:
- egy nagy tepsinyi pizzatészta (ld. pl. itt). A leírt adagból két nagy szögletes pizza lesz, ha csak egy készül, akkor értelemszerűen elég a fele is:) A változatosság és az egészség kedvéért a liszt harmada teljes kiőrlésű volt.
- fél kiló csiperke
- jó nagy marék szárított trombitagomba vagy más erdei gomba (elhagyható, persze, de nagyon finom lesz tőle)
- 2 fej hagyma
- rengeteg petrezselyemzöld
- 1 evőkanál vaj
- só, bors
- 2 kis pohár tejföl
- 20-25 dkg sajt

A szárított gombát langyos vízbe beáztatom. A pizzatésztát kinyújtom, kibélelek vele egy nagy gáztepsit (amit előtte gondosan kibéleltem sütőpapírral). Elkészítem a gombát, az apróra vágott hagymát megpárolom a vajon, hozzáadom a megmosott, felkockázott csiperkét. A beáztatott trombitagombát átmosom, kinyomkodom, ez is mehet a raguba. Só, bors, addig párolom fedő nélkül, amíg el nem fő alóla a lé. A petrezselymet megmosom, felaprítom.
A tésztát megkenem a tejföllel, rápakolom a gombás ragut, megszórom rengeteg petrezselyemmel.

A tetejére ráreszelem a sajtot, és mehet is a 250 fokra előmelegített sütőbe, mindaddig, amíg szépen meg nem pirul a teteje.

Napi cukinak meg pihegő tacsi, meleg van, na.

Finomságok

Most hívott fel Éva telefonon teljesen kiborulva, hogy Anna egyik osztálytársánál voltak szülinapi bulin és ott a vendégeknek felszolgált kaja a következőkből állt: konzerv vagdalthús összekeverve krémsajttal, vajjal, ez tartós kenyérre halmozva, majd sütőben megsütve. (Brrr.) Ezután palacsinta következett, amiből Éva csak felet tudott megenni (pedig Éva nem finnyás!), mert szinte mindent kispóroltak belőle, amitől egy palacsinta palacsinta lehetne, még a tölteléket is, de nem spórolásból, hanem egyszerűen azért, mert ők így szokták enni. A végén a csúcspont pedig egy auchanos tejszínes torta volt, na ezt már nem tudták megenni... Nem tudom, hogy lehetséges az, hogy vannak, akik vendégeket ilyesmikkel kínálnak, miközben Éva elmondása szerint egy teljesen normális, kedves házaspárról van szó... (Éva szólj, ha töröljem ezt a bekezdést!!!)

Mi pedig ma este Vikit, Ercsit és Poczakot láttuk vendégül egy Töki pomposos vacsorára, de persze Mazsival szerettük volna őket elkápráztatni, ezért még néhány dolgot tettünk az asztalra. Elsőként a szokásos szilvalekváros papucsot, amit (Ercsi kivételével) mindenki nagyon szeret.

Most, hogy Mazsival együtt készítettük ezt a sütit, sajnos egy üveg lekvár nem volt elég egy adag tésztához, de még így "elrontva" is olyan sikere volt (kivéve Ercsit), hogy nem maradt itthon belőle már egy darab se.

A másik finomság nagyon egyszerű volt: egy kis saját készítésű birsalmasajtot apró kockákra vágtunk, pár szem szintén apróra vágott tésai dióval és mandulával kevertük össze, és így tettük az asztalra finom nasinak.

Amilyen gyönyörűen néz ki, olyan finom volt. Ercsi sajnos ezt se díjazta.

Amit viszont Ercsinek készítettünk meglepetésként, az a Pécsről kapott gesztenye volt sütőben megsütve. Ezt úgy készítettem, hogy kis ideig vízben áztattam a gesztenyét, hogy ha vannak benne lakók, ki tudjanak úszni. Miután lemostam, minden egyes darabot késsel bevágtam, és 200 fokos sütőben először 10 percig, majd újabb 20 percig sütöttem.

Sajnos a vacsorára Ercsitől kapott pontjaimból megint le kellett vonnia először amiatt, hogy nyers maradt a gesztenye, majd amiatt, hogy a további sütéstől kiszárad, legvégül pedig az volt a hiba, hogy a pohara üres maradt (miután megitta az egész üveg "almabort"!). Így lett az öt pontosnak induló vacsorából végül kis jóindulattal 4 pont...

Poczak, te mit szólsz ehhez? Nem túl szigorú a gazdád? (Azt mondja, hogy de igeeeeen!) Hogy milyen okosan tud nézni ez a kutyus!

Egyébként a Corában vásárolt francia almaboromról a vendégség alatt derült ki (miután már szép borospoharaimmal terítettem meg az asztalt), hogy valójában sör limonádéval, aminek az alkoholtartalma 1%. Na, ebből csak kóstolót ittam... (Ercsi itta meg az egészet). Csincsilla remélem olvassa ezt a bekezdést is!

Még csak annyit, hogy ezeknek az illusztris vendégeknek a fogadására még egy kis óriásszemű szőlővel, piros jonatán almával, szép zöldalmával és egy kis finom, mézédes mandarinnal készültem. Ezeken kívül mást már igazán nem szolgáltunk fel Mazsival! Pedig lett volna még egy-két ötletem :-)! Ott van például az isteni nagyváradi szilvapálinkám, de ez a banda még túl fiatal az ilyen élvezetekhez...

Krumplifőzelék

Nem tudom kinél hogyan mennek a dolgok, de nálam mindig úgy alakul, hogy az utolsó pillanatban tudom meg a fiam programját, ezért félórám van az ebéd/vacsora előállítására. Már sokszor reklamáltam, és kértem is szépen, nem-e-lehetne-e, hogy előre szóljon, hánykor megy el itthonról, de azt mondja, nem lehet, mert ő se tudja... :-( Férfiember...

Na szóval, kifiléztem egy csirkemellet, apró kockákra vágtam, és már nem emlékszem, hogy mikor, talán miközben kockáztam, azalatt megpucoltam 5-6 nagyobb szem krumplit, helyes kis félcentis karikákra vágtam és odatettem annyi vízzel amennyi ellepi. Tettem bele 3 babérlevelet és egy fél fej hagymát. (Lehetne egy kis fej hagyma is, de nekem most csak elég nagyok vannak itthon. Naná, mert töki pomposra készülünk!) Ennek a hagymának a másik felét, meg még egyet felaprítottam és egy serpenyőben kicsi olivaolajon megdinszteltem. (Közben felforrt a krumpli.) Amikor jó fonnyadtka lett a hagyma, két gerezd szétnyomott fokhagymát is tettem hozzá, majd megszórtam piros paprikával és rátettem a csirkemellkockákat. (Közben megfőtt a krumpli, ajaj, mind a kettővel egyszerre kellett foglalkozni!) A csirkét (szinte) folyamatosan kevergettem, amíg kifehéredett, miközben megsóztam, és tettem rá jó sok frissen őrölt borsot. A főzelékhez két kanál lisztből csináltam piros paprikás rántást és ezt belekevertem a megfőtt krumpliba, majd tettem még hozzá kábé 2 deci tejfölt. A közben kifehéredett csirkére öntöttem kábé 1 deci paradicsomlét, ezzel is kevergettem, majd öntöttem rá 1-1,5 deci vizet is, amivel már készre főztem. A főzelék közben elkészült, de nem lett eléggé a szám íze szerinti, ezért tettem bele egy evőkanál almaecetet és ekkor lett tökéletes. Amikor a csirkepörkölt-szerűségnek sűrű szaftja lett, már tálaltam is!

Nagyon jól sikerült ez a gyors ebéd, már csak a süti hiányzott utána. Sajnos nem volt itthon egy falat sem, mert amit adtál, Csincsilla, tegnap este Toma mindet befalta, az óriási almással együtt... Hihetetlen, hogy mennyit eszik mostanában. Biztos anyagi háttérrel rendelkező örökbefogadó szülő kerestetik! Vagy nem ilyenkor szokott színre lépni a keresztanyuka???