2009. március 22., vasárnap

Csokis tallérok 3., avagy Bea sütije


Beával megbeszéltük (blogjainkon keresztül persze), hogy amikor megsüti ezt a csokis tallért és jól sikerül, elküldi a képeket róla és feltehetem ide a blogba. Ám Bea ennél sokkal többet tett, rendkívül élvezetes beszámolót is küldött, nagyon köszönöm neki! Remélem, nem bánod Bea, hogy közzéteszem az egész történetet! (?) De mindenekelőtt nagyon boldog névnapot kívánok neked is és a mi Mazsinknak is, mert ha valaki nem tudná, eredetileg ő is Beának született! :-)


Bea:

„Ígértem, hogy ha sikerül megsütnöm a csokis tallérokat, lefotózom és elküldöm a tapasztalataimat.

Egy kis történettel kezdeném:

Most szombaton rendeztük havonta-másfél havonta esedékes „masszázs-partinkat”. Ez úgy alakult ki, hogy én már évek óta jártam egy nagyon jó masszőrhöz, akivel időközben összebarátkoztunk. Annyira jóban lettünk, hogy tavaly év végén megkérdeztük tőle, hogy nem jönne-e el hozzánk egyszer egy egész napra, mert elég sok barátunk lenne, aki szívesen kipróbálná, mit tud. Természetesen igent mondott, így az első ilyen összejövetel december 30-án volt, amikor 8-9 barátunk „tesztelte” Zolit és annyira jól érezték magukat, hogy megállapodtunk, rendszeresíteni fogjuk a masszázs-szombatokat. Ilyenkor mindig jó előre kitaláljuk melyik szombat legyen az aktuális, barátaink körében meghirdetjük és Zoli egész nap nálunk van, gyúrja az emberkéket. Én pedig töröm a fejem, hogy mit süssek, mert 8-10 embert valamivel meg kell kínálni! :-) Zoli pedig nálunk szokott ebédelni és igyekszem, hogy mindig mást főzzek. Most e-mailben elküldtem neki néhány linket a Ti oldalatokról, hogy ő válassza ki, mit enne, és a töki pompos mellett döntött. Én pedig a csokis tallérokat terveztem megsütni és most már azt is tudod, miért 3 adagot egyszerre. Most 10 emberke jött masszíroztatni, plusz még ugye Zolival és Imivel meg magammal is számoltam :-)

Én annyit változtattam az eredeti recepten, hogy a három adaghoz nem 30 deka, hanem csak 25 deka 81%-os étcsokit kevertem, én is kevesebb cukrot tettem bele mint Csincsilla, viszont kiegészítettem egy kis citromaromával, hogy a tömény csokiízt egy picit feldobjam. Amikor elkészült a süti, Imi megkóstolta és azt mondta, hogy legközelebb nyugodtan hagyjam ki belőle a citromaromát, mert nem túl jó így, másnapra viszont egészen kellemessé, nem feltűnővé szelídült az íze.

A táblás csokit én kezdtem el késsel aprítani (nincs aprítógépem) és miután 10 percig vagdostam és láttam, milyen apró forgácsok lesznek belőle (és még sehol nem tartottam), Imi nekiesett a konyhai bárddal és 5 perc alatt felaprította a két tábla csokit :-). Nagyobb darabkák lettek belőle, de mint ahogy írtam, én pont így szeretem a csokit a sütikben.

Az első gombócok formálása után rájöttem, hogy miért nem voltál hajlandó formázgatni :-) Vizes kézzel eláztattam a tésztát, száraz kézzel pedig több ragadt rám a masszából mint amennyi a tepsibe került. Ezért úgy döntöttem, kanállal halmozom a tésztát a tepsibe, nem formázom, nem lapítgatom, olyan formája lesz amilyen lesz. Meglepően kerekké és púpossá alakult a sütőben, a csokidarabkák is szépen kirajzolódtak benne, ezért reméltem, hogy ilyen marad. A 10. perc után viszont elterültek, ellaposodtak. 200 fokon sütöttem 12 percig és amikor ki akartam venni a tepsiből, akkor keresztben szépen kettévált mindegyik süti. A teteje megsült, az alja még nyers volt és a határvonalnál vált ketté :-) Pedig légkeverésen sütöttem alsó-felső sütésen, hogy egyenletesen süljön. A következő adagokat 15 percig hagytam bent a sütőben és úgy már jól sikerült.


Mindent összevetve nem lett olyan szép, mint Csincsilláé (minden elismerésem az övé), viszont senki nem panaszkodott és szépen fogyott. A 3 adag egy jó magas bádogdobozt töltött meg, amiben 2 adag muffint szoktam tárolni.

A kék tányéros kép nem sikerült sajnos túl jól, azon azt akartam megmutatni, hogy némelyik süti igencsak szögletes formát vett fel :-)
Máskor is biztosan megsütöm!


Lefotóztam a töki pompost is (illetve az egyik tepsit, mert két egyforma adagot sütöttem). Ez nálunk nagy kedvenc, rendszeresen csinálok!


Küldök két bónuszképet is, a tesóméktól kapott névnapi csokromról. Imádom a tulipánokat és az a fodros szélű piros-sárga teljesen lenyűgözött. Még soha nem láttam ilyent!”


Nagyon boldog névnapot kívánok én is mindkét Beánknak! :-))))) Tényleg gyönyörű ez a csokor!



Még annyit, hogy köszönöm az élvezetes beszámolót, bevettünk a csapatba, Bea! Egyébként mi is töki pompost sütöttünk Mazsival, ugyanis ő is azt akart enni a névnapján. A süti pedig Csincsilla csokis muffinja volt, ami hibátlan lett :-) asszem, mert én még nem kóstoltam. Bocs!

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

én is boldog névnapot kívánok bea! holnap hívlak (hétfőn)! :)

Bea írta...

Híres lettem! :D
Andi, nagyon köszönöm, hogy feltetted a történetet, és köszönöm a névnapi köszöntést is!
Mazsinak én is még egyszer nagyon boldog névnapot kívánok!!!
Tata: kösziiii! :) Várom a hívást!

Andi írta...

Igen, nagyon híres lettél! :-)

csincsilla írta...

boldog névnapot minden érintettnek! én is nagyon jól szórakoztam, kérünk még, még, még!

Bea írta...

Szívesen írnék, fotóznék még általam vagy Imi által készített finom ételeket, sütiket, csak egy baj van: mivel általában ötlethiányban szenvedünk, a Ti oldalatokról nézzük ki mit főzzünk, süssünk, így arról már van kép és leírás :)
De ígérem, ha van rá igény és véletlenül olyant csinálunk, amit Ti, mesterszakácsok még nem főztetek, szívesen megosztom Veletek. :)A legközelebbi Imi tésztája lesz, talán most hétvégén.

Andi írta...

Naná, hogy van rá igéééény! :-)

Mazsolino írta...

Nagyon sok boldog névnapot kívánok Mazsinak, aki Bea és persze még egyszer Beának is, aki Bea! :)

Gratulálok minden alkotáshoz és remekműhöz, remélem egyszer én is tudok majd sütni-főzni! :)

Annak bóózasztóan örülök, hogy az én egyetlen és kedvenc Tesómnak tetszettek a tálak, meg a virázs! :))) Tiszta bóódog vagyok! Remélem elfér a konyhában, nem bosszankodik miatta, és támpontot ad a szülinapi ajándékához majd! ;-)
Pusza mindenkinek!

Andi írta...

Szia Mazsolino, végre "megismerkedtünk"! Persze, hogy örült, (és persze, hogy nem bosszankodott), azért akarta megmutatni az egész világnak, hogy mit kapott tőled! Így már mindenki látta, milyen szépségesek az ajándékok!

Névtelen írta...

Mazsolino, köszönöm szépen a köszöntést!

Névtelen írta...

egy smile lemaradt, szóval nesze: :)

Bea írta...

Hogy elfér-e a konyhában drága tesóm? Nem. Mert nem ott van a helye. A vitrinbe raktam, hogy ha bárki jön, láthassa! :)

Andi írta...

A vitrinbe. :-))))
Mazsolino, hamarosan vehetsz egy vitrint is, mert nem fognak elférni a cuccok a jelenlegiben, ahogy én kivettem Bea egyik leveléből, amelyikben belinkelte a szépséges üvegtálak lelőhelyét! :-)