Krumplival, paradicsommal és sajttal sült cukkini

Ma végre megjött a következő szállítmány cukkini Tésáról annak ellenére, hogy Csincsilla nem olvasta szemtelen célozgatásaimat arról, hogy elfogyott a készletem. Nagyon köszönöm!

Ezt a kaját ettem Borinál vasárnap a rántott hús mellé és annyira ízlett, hogy amint cukkinit láttam, meg kellett ismételnem. A recept a következő:

Egy 28×20 cm-es tűzálló tálat kiolajoztam olivaolajjal, és annyi nyers krumplit karikáztam az aljára, hogy cserépszerűen lerakva pont befedje a tál alját. Bár Bori nem mondta, én jól összekevertem a krumplikarikákat a tál alján lévő olivaolajjal, de ez meg se látszott rajta, mert nem használtam annyi olajat. Erre tettem az előzőleg negyed-félórára besózott cukkinikarikákat és ezt a réteget megint megsóztam és jól megborsoztam. (Bár ellene vagyok az előre besózásnak, most tényleg volt szerepe ennek, mert a sózástól rengeteg levet engedett a cukkini, amit le tudtam önteni és így nem lett nagyon híg az étel.)

Itt kell megjegyeznem, hogy Borié kevésbé volt borosos, pedig azt mondta, jóóóól meg kell borsozni. Úgy látszik a jóóóól megborsozás mindenkinél más mennyiséget jelent. És a sózással is volt eltérés, mert Bori azt mondta, hogy nem kell külön a krumpliszintet megsózni, de én azt sajnos nem bírtam ki, így hát kicsit elsóztam a kaját. Ezért most kihangsúlyozom: csak a cukkinis szintet kell sózni-borsozni!

A sózott-borsozott cukkiniemeletre jön a felkarikázott paradicsom. Két nagy és két kicsi paradicsom volt, ha jól emlékszem. Ezt úgy tettem, hogy szépen a karikák szélei egymást érték, nem pedig cseréptetőszerűen, mint a krumplit meg a cukkinit (khm, ahogy ez majdnem látszik is a fényképen...).

Amint kész volt a rétegezés, lefényképeztem a remekművet, fóliával szorosan betakartam és betoltam a 200 fokra beállított, de nem előmelegített sütőbe. Bori azt mondta, 20 perc kell neki fóliával, de amikor 20 perc múlva megnéztem, beleszúrtam egy kést, teljesen nyers volt még minden, ezért visszatoltam újabb 20 percre. Nyilván a gázsütő hamarabb bemelegszik, ezért volt elég Borinak a 20 perc.

Amikor az újabb 20 perc is letelt, jó sok reszelt sajtot szórtam a tetejére és még 5 percre visszatoltam fólia nélkül a forró sütőbe, amitől a sajt épp csak istenien megolvadt, de nem pirult és nem keményedett meg.

Forrón felfaltam egy nagy adagot egy szelet maradék sült hússal, de hús nélkül is megállja a helyét vacsorára. A sajt csak úgy olvadozott a számban, és az ízek: hihetetlenül finomak! Lám, a zöldségek saját íze is milyen finom tud lenni!!

Itt próbáltam lefényképezni, hogyan csöpög az olvadt sajt a zöldségekről, de sajnos megint telefonnal kellett dolgoznom, mert a fényképezőgép a gazdájával együtt Debrecenben nyaral, így hát alig látszik valami.

És a desszert kivételesen nem tésai, hanem pomázi termés, az eszméletlenül finom, édes, hatalmas különleges ízű és színű füge:

Tamásnak gratulálok hozzá!