2009. március 29., vasárnap

Lenmagos-rozsos minibagett


A szállodában, ahol volt szerencsém két napot eltölteni, a reggelihez csodálatos péksütiket kínáltak óriási kosarakban. Ott találkoztam egy egészen picike kiflivel, vagy bagettel, ami akkorka volt csak, mint a tenyerem, és láthatóan rozsos volt, tele lenmaggal. Ha nem egy annyira elegáns helyen lettünk volna tesómmal, biztosan kiköveteltem volna a receptet, de a hely eleganciája miatt nem igazán mertem ott receptekről beszélgetni, ezért elhatároztam, hogy itthon kikísérletezem ezt a finomságot.



Tulajdonképpen mondhatnám azt is, hogy így elsőre sikerült eltalálnom, bár még nem kóstoltam, de az itthon készült rozsos kenyerekhez képest ez igen könnyűre és puhára sikerült, ami hasonlít az ottanira. Finomításra szorul mégis, mert nem tudok rájönni, hogy azt, amit ott ettünk, hogy tekerték fel, hogy olyan kis hangyatojás formája legyen, szép sima, héjjal, ne ilyen szétnyíló, mint az enyém. És a mérete sem lett megfelelő, legalább a felére kell vennem az adagokat. Ezek most nagyjából 100 grammos darabkák voltak, legközelebb (talán már holnap!) megpróbálom feleekkora adagokkal.


Hozzávalók:

- 50 dkg rétesliszt
- 18 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
- 1 kávéskanál cukor
- 2 kávéskanál só
- 2 evőkanál lenmag
- 2,5 dkg élesztő
- 4 dl langyos víz
- 1 evőkanál szőlőmagolaj (lehet oliva, vagy sima olaj is!)

Először a száraz hozzávalókat jól összekevertem, majd belemorzsoltam az élesztőt a fűszeres lisztbe, végül hozzáöntöttem a langyos vizet is és géppel jó 20-25 percig dagasztottam. Kiolajozott edényben folpakkal lefedve és még konyharuhával letakarva kábé 1 órát kelesztettem. Amikor szépen megkelt, újra átgyúrtam és 12 db egyforma (90-100 grammos) golyócskát formáztam, ezt nyújtófával kis körlappá nyújtottam és feltekertem. Megkentem langyos vízzel, és a melegedő sütő elé tettem őket további 20 percig kelni.

A sütőt először 250 fokra felforrosítottam úgy, hogy egy tepsiben vizet tettem bele, hogy jó forró gőz vegye körül majd a bagettkéimet. Amint újból megkeltek a kis péksütik, sós, vizezett tojással megkentem mindegyiket. Amikor betettem a sütőbe a sütőlemezt, azonnal visszavettem a hőmérsékletet 200 fokra és ezen sütöttem 22 percig. Szerintem gyönyörűek lettek!


Tomának ezt a macis sámlit hoztam ajándékba, hogy legyen mire ülnie az erkélyen, amikor cigizik. Annyira jó fej vagyok!!! :-) De meg is érdemelte, mert azt mondta, hiányoztam ...



Amikor visszaérkeztünk a "nyaralásból" kicsit nehézkesen vettem fel életem szokásos ritmusát: nehezményeztem, hogy főznöm kell, ehhez bevásárolni, nem beszélve a többi "apróságról", amiket nap mint nap gond nélkül elvégez minden háziasszony, családanya. Aztán talán a tegnapi futás tette, talán csak mert így vagyok programozva, mára már hiányzott a konyhai robot: ugyanis rosszul esett, hogy nincs itthon néhány féle kaja, nem beszélve a finomságokról és amúgy is utálom, ha a fiam szendvicset eszik hétvégén. Azt hiszem, én nem is érzem magam itthon jól a finom almakompót illata nélkül, amire még Toma is kibújt a szobájából a számítógépe mellől, vagy említhetném a csokis-zabpelyhes kekszet, amit persze macerás elkészíteni, de otthont varázsol a lakásból az az igazi csokissüti-illat! Ezt csak azok tudják, akik tapasztalták már! :-)


8 megjegyzés:

mazsolla írta...

Lehet, hogy nem is csavarták, hanem csak hengergették mint egy nudlit, nem?

Andi írta...

jaaaaaa, lehet!

csincsilla írta...

nagyon jól néznek ki! és érdekelne nagyon a formázás is, nincs ötletem. és ha ilyen puha a tészta, akkor tényleg jó lenne felezni, szerintem is, izgi lesz, hogy olyan kis apró.

Andi írta...

Még ma megcsinálom, tesóm és Mazsi szerint úgy kell csinálnom, mint a nudlit: hengergetni. Még sosem csináltam nudlit :-)

Bea írta...

Neeem csináltál nudlit? :) Nahát, pedig azt már én is csináltam, nagymamámtól tanultam!
Gyerekkoromban szinte minden hétvégét náluk töltöttünk a tesómtól és ilyenkor a menü természetesen mindig ugyanaz volt, mert ezeket imádtuk: szombaton mákos nudli, vasárnap rántott hús-sült krumpli.
Egyébként várom, hogy megcsináld újra a bagettkéket, mert én is szeretem ezeket az ízesített péksütiket! Ha nem sikerül tökéletesre, ne keseredj el, szívesen megeszem :D

Andi írta...

Köszi Bea, akkor máris indulhatsz, várlak! :-)

Bea írta...

Esetleg holnap? ;)

Andi írta...

Holnap oké! Megegyeztünk :-)