Császárzsömle

A recept innen van (ha nem ismernéd a blogot, nézd meg, érdemes! ). Meg egyébként is, rég tervezem, hogy ha egyszer majd valami nem teljes kiőrlésű zsemlét/kenyeret sütök, akkor kipróbálom az öregtésztás változatot, nagyon sok jót olvastam már róla (főleg E.Margit oldalán).
Érdemes volt próbálkozni, különlegesen finom péksütemény lett. Nagyon könnyű, a héja vékony és épp egy annyira ropogós, amennyire kívánja az ember egy friss zsömlénél, és a belsejének is fantasztikus az állaga (kár, hogy nem csináltam róla fényképet, majd legközelebb pótolom). És persze finom is, tökéletes tízóraizsemle mindazok számára, akik nem eszik meg a mákos-lenmagos barnazsömlét.
Íme a recept (icipici változtatásokkal az eredetihez képest), ami, hogy az élet kicsit bonyolultabb legyen, eredetileg Limara receptje:
Hozzávalók
- 50 dkg B80-as kenyérliszt (én a Metroban szoktam venni 5 kilós kiszerelésben)
- 2 evőkanál tejföl
- 1 púpos teáskanál só
- 4 evőkanál olaj
- 1 evőkanál cukor
- 12,5 gramm élesztő (egy negyed kocka friss) - (utólag javítva - csincsilla)
- 20 dkg öregtészta (ez mostanában inkább 35-40 dkg - utólag javítva - csincsilla)
- 1,5 dl zsíros tej
- 1 dl víz

Öregtészta (szintén Limara receptje alapján)
- 50 dkg kenyérliszt
- 3 dl langyos víz
- 1 teáskanál cukor
- 1 dkg élesztő.

Először az öregtésztát kell megcsinálni, a kenyérsütőgéppel megdagasztattam a tésztát, hagytam alaposan megkelni, aztán alaposan átpofozgattam, és egy műanyag dobozban elraktam a hűtőbe. Remélem, sokáig eláll, hiszen alkalmanként csak kisebb adagot használok el belőle.
Másnap az összes hozzávalót szintén belepakoltam a kenyérsütőgépbe (az olaj kivételével, azt csak akkor szoktam beletenni, ha már szépen összeállt a tészta), a folyadékot figyelni kell, lisztje válogatja, hogy elég-e a fenti mennyiség. Nagyon kellemes, könnyen kezelhető tésztát kapunk.
Hagytam a duplájára kelni, aztán alaposan átgyúrtam, és formáztam. Yasmine oldalán fényképes útmutató található:) Annyi különséggel, hogy én a tésztarudakat úgy csinálom, hogy a tésztát kinyújtom a megfelelő méretű, vastag téglalappá, és pizzavágóval felvágom csíkokra (nekem ez sokkal gyorsabb, mint a gombóckák rúddá való karcsúsítgatása - ez sem saját találmány, persze, valahol láttam, de hogy hol???). És ha fontos, akkor ezeket a csíkokat kicsit meghömbörgetem még, hogy rudakat kapjak. De itt még erre sem volt szükség, a második kelés során úgyis eltűnik a különbség.
Nekem 16 darab lett ebből az adagból. Sütőpapíros tepsin, letakarva megint a duplájára kelesztettem, és forró, 200 fokos sütőben kb. 15 perc alatt szép pirosra sütöttem.