2009. augusztus 19., szerda

Görög padlizsán


Már egy hete kerülgetek otthon négy szép padlizsánt, valahogy nem jött az ihlet. Muszakát talán szívesen ettem volna, de egyelőre nincs olyan étel, amennyiért ennyi időt tartózkodnék a konyhában:) Meg valami húsmentesre vágytam. Kicsit nézelődtem a mindmegettén, és végül ott találtam ezt a görög padlizsánt. Dünnyögtem közben - mármint az ételkészítés közben -, hogy ez majd egy bonyolultan készülő lecsó lesz, és nem ér ez meg ennyit, meg hogy nem lesz majd íze, szóval ilyeneket, de még a rendes gondolkodáshoz is lusta voltam, aztán minden dünnyögésem dacára egyszerűen megcsináltam, majdnem teljesen a recept szerint (kicsit változtattam az arányokon a padlizsán javára, meg fokhagymáztam). És tényleg nagyon finom lett. Finom is, ízes is, könnyű is, szóval olyan jó kis nyári vacsora. Vagy ebéd.

Hozzávalók (egy nagy tepsinyi adaghoz):
- 4 árva padlizsán
- 1 nagy fej hagyma
- 6 darab paradicsom
- 15 kicsi, vékonyhúsú paprika
- 1 kis doboz paradicsompüré
- oregánó
- 4 nagy gerezd fokhagyma
- só, bors
- olívaolaj
- némi sajt

A padlizsánokat meghámoztam és felszeleteltem, és egy picit megdöntött műanyagtálcán besóztam, és állni hagytam vagy 1-2 órát. Utána leöblítettem, megtörölgettem őket. A nagy gáztepsit kibéleltem papírra, megkentem olívaolajjal, és átpakoltam az immár száraz karikáimat, egy ecsettel felül is kicsit megkentem őket olajjal (2 rétegben fért csak el, nem volt baj). 200 fokon sütöttem, amíg szépen megpirultak.
Közben egy serpenyőben a hagymából, paprikából, fokhagymából és paradicsomból elkészítettem a fűszeres lecsót, az apróra vágott hagymát megpároltam, utána beledobtam a négy gerezdnyi összenyomott fokhagymát, jöhetett is rá az összevágott paprika. Mikor már az is majdnem puha volt, rátettem a felkockázott paradicsomokat, ráöntöttem a kis dobozka paradicsompürét, meg beleszórtam a kávéskanálnyi oregánót, meg sóztam, borsoztam.
Amikor megsült a padlizsán, elterítettem rajta ezt a fűszeres ragut, és visszatoltam a sütőbe. Húsz perc múlva ráreszeltem 10 dekányi trapistát, és pirosra sütöttem.
Kicsit hossú volt leírni, de nem sokkal több munka, mint egy kis adagnyi lecsó elkészítése.

5 megjegyzés:

Mazsolino írta...

Naaa, ez tök jóóó! Semmi horror! Erre a napra pont ilyenre vágyom! Adjatok erőt mééég! :)

Bea! Mit szólnál, ha csinálnánk ilyent, amint lehetőségünk adódik rá? :)

csincsilla írta...

pedig azt hittem, a padlizsánnak még a szagától is fáj a fejed, és különösen borzongasz, ha lecsó megy a közelébe:) mindenesetre véget értek a megpróbáltatások, szinte már itt ez a szép hosszú hétvége!

Bea írta...

Naná, hogy megcsináljuk! Nagyon jól hangzik és éhes is lettem. Jó kis zöldséges kaja.

Nekem jöhet még néhány "horror-recept", nem vagyok olyan ijedős! :)

Mazsolino írta...

Neeem, semmi borzongás, ebben a kajában (számomra) összhangban vannak az ízek, sós-sós. :) Persze nem állítom, hogy a sós-édes rossz!! De ez szimpibb. :) Ma még megpróbáltatás van, de holnap sokáig alvás!! Remélem... :)

Akkor csak szólj, mikor csináljuk meg! :) Írtam mélt - ha itt előbb járnál. Én is éhes lettem, ettem is egy egész májkrémes zsömlét. :)

Andi írta...

Ez nagyon jónak tűnik megint, de nincs itthon 4 árva padlizsán, úgyhogy eltolom a jövő hétre a kipróbálást.Nagyon jónak tűnik!!!!