2009. október 17., szombat

Sütőtökös rakott palacsinta


A receptet egy régebbi Népszabadság tévéújság mellékletében találtam és a mai napra tartogattam, amikor is Mazsi nálam alszik. Mazsi a másik felem - mint tudjuk - sok dologban hasonlítunk, ezek közül az egyik pont a főzés és a konyhai kísérletezés szeretete. Tudtam, hogy érdekelni fogja ez az újdonság, holott úgy tudtuk, se ő, se én nem szeretjük a sütőtököt. Vagy mégis? Ennek a narancssárga töknek, amit vettem, nyersen isteni dinnyeillata és dinnyeíze volt, és ha ez - hozzáértők szerint - teljesen rendben van, akkor az azt jelenti, hogy mégis csak szeretjük a sütőtököt (is).

A másik nyomós okom arra, hogy palacsintás recepteket tegyek félre az volt, hogy sürgősen szerettem volna kipróbálni a szülinapomra Marcsitól kapott hiper-szuper palacsintasütőmet. Annyira jól vizsgázott, hogy már látom magam előtt, ahogy haracolok érte a tesómmal...


Toma persze azt kérte, hogy neki ne tegyünk bele sütőtököt, sőt mogyorót se, hanem egyszerű csokis palacsintát kér, abból is bőven elég neki egy darab. Ezt simán megoldottuk úgy, hogy amikor összekevertük a palacsintatésztát, de még nem tettük bele a reszelt sütőtököt, félretettük egy deci tésztát és ebből készült az ő adagja.


Hozzávalók:

- 200 g sütőtök (azt hiszem ezt elrontottuk, mert 10 deka sikerült, pedig istibizi volt itthon 80 deka!)
- 200 g sima lsizt
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 3 dl tej
- 1,5 dl szénsvas ásványvíz
- 2 db tojás
- csipetnyi só

A töltelékhez:

- 100 g mogyoró
- 3 ek barna nádcukor
- 50 g keserű csokoládé (nálunk beficcent egy egész 10 dekás tábla csoki, és nem volt sok!)

A sütőtököt lereszeltük, a mogyorót aprítógépben ledaráltuk és összekevertük nádcukorral. A tojást alaposan elkevertük a csipet sóval és a vaníliás cukorral, majd felváltva hozzáadtuk a lisztet és a tejet. Amikor sikerült szép simára keverni, felöntöttük a szénsavas vízzel és beleöntöttük a reszelt sütőtököt. A gyönyörűséges és profi vadiúj palacsintasütő serpenyőmet felforrósítottuk, kiolajoztuk és megsütöttük a mintegy 5 db palacsintát.


Minden kisütött palacsintát megszórtunk 1 evőkanál cukros mogyoróval és aprítógéppel apróra darált étcsokival, majd gyönyörködtünk benne, ahogy ráolvadt. A legutolsó palacsintát megszórtuk a csokival, ezután a mogyoróval és azonnal rájöttünk, hogy az eredeti recept melletti fényképen lévő palacsintatorta magassága nem egyezik a mienkkel.



Ekkor szépen négyfelé vágtuk a mi tornyunkat, aztán az egyik negyedet a másik negyed tetejére tettük, felíszítettük és mindjárt hasonlítani kezdett a mintához. Tehát ajánlon, ne essetek kétségbe, ha nem jön ki ilyen magas építmény a tésztamennyiségből, mert nem is jöhet! De megoldható! :-)

Végül is nekünk kívánatosabb volt az öt régetből álló, kicsit laposabb rész, úgyhogy azt kóstoltuk meg. Nagyon finom volt, de van még mit tökéletesíteni. Valami kis savanyú (pl. lekvár) ellensúlyozás csak tökéletesebbé tette volna.

5 megjegyzés:

TheJT írta...

Finooom vooolt:D

Andi írta...

Köszi! :-)

Bea írta...

Hú, ez nekem nagyon furcsán hangzik, de lehet, hogy csak azért, mert nem nagy kedvencem a sütőtök. :) Viszont szívesen megkóstolnám, mert nagyon jól néz ki!

csincsilla írta...

csatlakoznék a beához:) irtó jól néz ki! és jól értem: négyen összesen hat darab palacsintát esztek meg? akkor ezért vagyok olyan soványak! nálunk még a cica is többet eszik ennél!

Andi írta...

Mink vigyázunk a vonalainkra...