Emlékszem, úgy 10 éves korunk táján minden szülinapunkra gyümölcsrizst kértük tesómmal torta helyett, mert a cukrászdai remekműveket már akkor köszöntük inkább ne. Gyanítom, hogy ez a nálam lévő recept (amit tesómtól kaptam) ugyanaz, mint amit anyu néhány évvel ezelőtt készített a 10. szülinapunkra. Annyi különbséggel, hogy amikor szülinapi tortaként funkcionál, a tetejére tejszínhabot kell simítani és cseresznyekompóttal (októberben), vagy bármilyen más szépséggel lehet díszíteni. Sajnos én csak ritkán készíthetem, mert Toma nincs túlságosan oda érte, én meg egy egész adagot nem bírok egyedül megenni. Nem is kell, szerencsére van segítségem: tesóm és Mazsi! :-)
Hozzávalók:
- 15 dkg rizs
- 5 dl tej
- 2 dl víz
- 5 dkg cukor
- 2 dkg vaj
- 1 cs. vaníliás cukor
- gyümölcsök: banán, alma, narancs, kompótok, bármi.
- egyéb: keserűcsoki-darabkák, mazsola (mi Mazsolát csak élve szeretjük, sütiben nem!), bármi.
A rizst először a vízzel alacsony hőfokon addig főztem, amíg teljesen be nem szívta, majd apránként felöntöttem a tejjel és folyamatosan kevergetve puhára főztem. Az utolsó löttyintésnyi tej előtt hozzáadtam a cukrot, a vaníliás cukrot és a vajat. Nem tudom egyébként, hogy így szabályos-e a tejberizs főzése, mert mint a bevezetőben már utaltam rá, mindössze ötször-tízszer készítettem egész életben. Biztos ciki...
Amikor majdnem minden tejet felszívott a rizs, félrehúztam a forró lapról, lefedtem és hagytam magában kicsit puhulni, duzzadni és közben hűlni. Ezután a szobahőmérsékletűre hűlt tejberizsbe belekevertem 2,5 dl tejszínből vert kemény tejszínhabot, ezzel szépen fellazítottam az összetapadt rizsszemeket. (Ekkor kicsit még tovább lehet hűteni, mert a meleg gyümölcsrizsbe kerülve a csoki elszínezheti azt, amitől ízre nem, de látványra picikét rosszab lesz a végeredmény - ha ez egyáltalán érdekel valakit.)
Ezután belekevertem egy felaprított almát (na jó, a negyedének a felét megettem aprítás közben), egy cikkekre szedett és felaprított narancsot, egy apróra vágott banánt és egy fél tábla feldarabolt étcsokit. Végül jól behűtöttem és amikor megéheztünk rá, tálaltam. Sajnos kincsként őrzött Csincsilla-féle körtelekvárommal elfelejtettem meglocsolni tálaláskor, pedig azt terveztem.
Ez a kép egyik közös csopaki nyaralásunkkor készült, de nem tíz hanem körülbelül 14 évesek vagyunk, balról jobbra: Éva, én, tesóm. A napokban voltam Évánál és előkerültek a régi fényképek, s ahogy nézegettük őket mosolyogva, szörnyülködve vagy nevetve, ezek a fekete-fehér képek visszarepítettek minket a gyerekkorunkba, a Sas-hegyre, azok közé, akiknek többsége sajnos már nincs itt velünk. Talán ekkor (repülés közben :-)) jutott eszembe, hogy csinálni kéne egy kis finom, édes gyümölcsrizst...
6 megjegyzés:
nekem ez tipikus karácsonyi kaja, nagyon imádom :)
Érdekes, hogy neked is valamilyen ünnepi.
a tejberizst én is pont így csinálom (csak még teszek bele egy csipet sót is:)). és én gyakran csinálok, mert imádjuk.
és hogy ti milyen helyesek voltatok! az Évát kitaláltuk volna magunk is:) rólatok meg nincs mit megfejteni, mind a kettő az Andi, sajnos, a Márti most lemaradt.
Én is tettem bele csipet sót, de nem mertem beírni, mert az nincs az eredeti receptemben. Hátha nem tetszetős...
Legközelebb nem mondom meg, ki kicsoda a képen, mert így könnyű kitalálni Évát, hogy megírtam!
Hát ezt a fényképet nem tudom szó nélkül megállni. Tegnap odahívott Bea a géphez, hogy nézem meg és olvasatlanul mondjam meg a képen melyikek vagytok. Sikerült elsőre. Amin a legjobban meglepődtem a Tata úgy néz ki majdnem a képen, mintha a Mazsit látnám most. Le se tagadhatja, hogy a lánya.
A kaja pedig jöhet :)
Értékelem, hogy a kaját is megnézted! :-)
Tényleg nagyon egyformák. Mind a hárman. Mármint Tatáék.
Megjegyzés küldése