Feketeerdő-kehely

Na már megint egy édesség, pedig esküszöm, nem vagyok édesszájú, sőt csokirajongó sem! Ezt most Stahl Gyors édességek szakácskönyvében találtam, amit akkor lapozgattam a héten, amikor Hajninak kerestem valami finomságot, amivel meglephetném. Aznap nem akartam hideg krémmel várni, mert kint is hideg volt, gondoltam jobb lesz valami melegítő, vígasztaló süti. Hát ez is az lett volna, annyira finom.


Szokás szerint a rumot lecseréltem házi narancslikőrre, és a 30 dkg-os magozott meggybefőtt helyett az Amaréna meggyemből használtam kb. 25 szemet, de mást nem változtattam rajta. Azon gondolkoztam, hogy talán elég lenne csak a felét megcsinálni, és végül is tényleg elég lett volna, mert ahhoz túl nagyok az adagok, hogy sajnos nem lehet abbahagyni.

Hozzávalók:

- meggy (meggybefőtt, vagy ízlés szerint valami más)
- alkohol (narancslikőr, rum, vagy ízlés szerint valami más)
- 20 dkg étcsokoládé
- 4 dl tej
- 4 tojás sárgája
- 1 evőkanál finomliszt
- 5 dkg cukor
- 3 dl hideg tejszín

- a tetejére édes tejszínhab, néhány szem meggy.

A meggyet kis tálkába tettem, spórolósan leöntöttem narancslikőrrel, majd mikróban fél perc alatt felforrósítottam. Félretettem ázni, hűlni, később a díszítésre szánt szemeket egy kicsi szűrőbe lecsöpögni.

Az étcsokit gőz fölött felolvasztottam, majd ezt is félretettem hűlni. A gőzképző láboskámból kiöntöttem a vizet, kiöblítettem, majd ebben feltettem a tejet melegedni. Amíg melegedett, a tojásokat simára kevertem a cukorral és a liszttel, és amikor elkészült, a már meleg tejet apránként hozzákevertem. Ezután ezt az egészet visszaöntöttem a tejes edénybe, és mérsékelt tűzön folytonosan kevergetve 5-10 perc alatt sűrűre főztem. A mosogatóba hideg vizet engedtem, beleállítottam a lábost és időnként kevergetve kihűtöttem.

Amíg hűlt, kemény habbá vertem a tejszínhabot. Amikor végre kihűlt, a fehér krém, a felét áttettem a csokis edénybe, és hozzákevertem a már szintén kihűlt olvasztott csokihoz, végül a tejszínhabot is elfeleztem, és egyik felét a csokis krémbe, másikat a fehér krémbe kevertem.

Összeállításkor a poharak aljára tettem 4-5 szem meggyet, kanalaztam rá egy kis meggyes narancslikőrt (mehetett volna több is), erre jött a csokis réteg, végül a fehér krém. A tetejét "keményre" vert édes tejszínhabbal, és egy-egy szem meggyel díszítettem.

Persze mondanom se kell, hogy míg a krémekbe kerülő tejszínhabot sikerült tökéletesen keményre felverni, addig a díszítésre szánt adag félig folyékony maradt, pedig ugyanabból a zacskóból használtam el a maradékot. Nem értem! Viszont nem sok időm maradt bosszankodni ezen, mert annak ellenére, hogy tényleg nem vagyok édesszájú, és csoki nélkül is jól elketyegek akár évekig is, ezt egyszerűen nem bírtam abbahagyni! Nem túl édes, nem túl keserű, nem túl hideg, nem túl meleg, nem túl savanyú, nem túl alkoholos, stb. stb. Szerintem tökéletes vendégváró is, mert akár előző nap is elkészíthető, s a vendégek érkezésekor csak a díszítéssel kell bíbelődni. És ráadásul akkora adag, hogy hatfelé is szégyenkezés nélkül lehet szétosztani.

És itt van még egy édesség, hogy tökéletesen teljes legyen az örömünk:

Poczak-a-mopsz a Fekete-erdőben, vagy valahol máshol falevelekre vadászik.