Ez meg az

A napokban megint sokat gondolkodtam rajta, hogy minek nekem ez a blog? Kicsit el voltam akkor keseredve, mert egymás után nem sikerültek a dolgok, és nagyon utálok kaját kidobni. Aztán meg elég sok időt vesz el, receptkeresés, fotózás, írás - néha nagyon sajnálom rá ezt az időt, meg a pénzt is a sok kísérletezésre. Egyik ilyen totális kudarc volt a zöldborsófőzelék.

Gondolhatjátok, hogy elment az eszem, hogy egy sima zöldborsófőzeléket akartam feltenni a blogba, de én igenis, még sosem csináltam. Nem szeretem ugyanis a borsót, és nem tudtam, hogy Toma hogy áll hozzá, azt gondoltam, mivel ez egy édeskés főzi, meg lehet vele etetni egy jó fűszeres fasírt mellé. Rákerestem a készítésre az interneten, és mindjárt kétfélét is találtam, egy rántással készülőt, és egy habarásost. A másodikat választottam.

A mirelit zöldborsót egy kis vajon megpároltam, megszórtam liszttel és petrezselyemmel, felöntöttem tejjel és kész. Az öt fasírthoz kábé öt szem borsót evett a gyerek, így hát ment a főzelék a kutyáknak, remélem nekik legalább ízleni fog.

Másik nagyon elkeserítő harcom a DNK kenyerekkel folyik már évek óta. Bár Csincsilla hétről hétre süti feszt, és Bea is sikeresen túlvan rajta, nekem még sosem sikerült, pedig a sütőtanfolyamon is érintettük ezt a témát, és olyan egyszerűnek tűnt ott! Egyébként alapproblémám ezzel a DNK-val, hogy sosem tudom előre, hogy mit fogok csinálni egy óra múlva, nemhogy 12 óra múlva, ezért most Piszke turbó kenyérkéjének a receptjét választottam. A recept ott áttanulmányozható.

Kétszer próbálkoztam meg ezzel is, és bár első alkalommal külsőre kifogástalan lett, de belül mintha nyers maradt volna, ennek ellenére Toma felfalta majdnem mind a kettőt egy ültő helyében, mert annyira jó íze volt, emlékeztetett azokra a kenyerekre, amit apukám hozott Ceglédről (A Ceglédi Kenyér) sok-sok évvel ezelőtt. Ez félsiker. Másodszorra tökélyre akartam vinni, de azt meg olyan mértékben elrontottam, hogy kihűlés után azonnal ki kellett dobnom. Persze én voltam a hibás, nem a recept, mert úgy belemerültem a könyvbembe, hogy a kelesztési időt 1 órával meghosszabbítottam, ez természetesen annyira nem tett jót neki, hogy másodszor már meg se kelt.

Nagy reményeket fűztem a csipkebogyó-bonbonhoz is, amit a Csincsillától kapott isteni hecsedliből akartam elkészíteni.

"A csipkebogyóból készült gyümölcsvelőt jól keverjük össze kétszeres mennyiségű porcukorral és főzzük pár percig óvatosan, nehogy leégjen. Terítsük el a masszát egy enyhén kivajazott sütőlapon, vagy tepsiben és szárítsuk meg a sütőben, ( 80 C-on) vagy a fűtőtesten. Ezután vágjuk fel kisebb darabokra, forgassuk meg a darabokat barnacukorban és tegyük egy jól záródó dobozba, vagy üvegbe. Kellemes nyalánkság. Tea ízesítésére is kiváló!"

Első olvasásra egyszerűnek is tűnik, és Csincsilla megpróbáltatásait elkerülendő, gondoltam én nem a tűzhelyen fogom kevergetni, hanem mikróban forralom ameddig jól be nem sűrűsödik. Ki is öntöttem a kis üveg lekváromat egy tálkába, hozzáadtam a porcukrot, és betettem 1 percre. Itt még nem is történt semmi baj, de a második egy percesnél felforrt, kifutott és ragadt az egész mikró tőle. Amikor átemeltem a mosogatóhoz, persze lecsöpögött, mondanom se kell perceken belül ragadt az egész konyha. Jó, akkor kiöntöm egy sütőpapírral borított tepsire és sütőben fogom szárítani, míg birsalmasajt-keménységű nem lesz. Három napig minden szabadidőmben 100 fokon szárítottam légkeveréssel, de csak a széléből kábé 5 mm vált viszonylag vágható keménységűvé, a többi továbbra is folyt. Ekkor adtam fel, most szegényt már csak egy süti tésztájába tudom elhasználni.

Ezen, és még más, most eszembe se jutó elkeserítő kudarcok után gondoltam úgy, hogy most megint kicsit szünetelek, de amikor valami alapanyagomhoz, vagy egy vendég fogadásához kerestem sütireceptet, sok-sok új étel került megint a listámra. Ezek:

- Szélforgók

- Banános tekercs

- Epres-fehércsokis panna cotta (Stahl)

- Ribizlis-grízes (Piszke)

- Grízkocka

- Sült cukkíni

- Burgonyás töltött lepény (hát, ez nem volt annyira sikeres, legalábbis nálam)

- Mandulás pulykamell

- Narancsos karamellpuding

- Narancstorta

- Csokis pavlova (nagyon finom lett, ez lesz a karácsonyi desszertünk is!)

- Mazsolás forralt bor

- Sáfrányos rizottó aszalt paradicsommal és gorgonzolával

- Kakaós kuglóf

Fentiek közül néhányat már sikeresen elkészítettem, ami továbblendített alkotói válságomon :-), a többivel jelentkezem még. Kicsit talán ritkábban, mert blogszerzőtársaim közelmúltban publikált receptjeit is ki akarom próbálni. Igaz, nagyrészt édességek maradtak a listán, de esetleg szavazhattok rá, melyikkel folytassam.