Jó tizenévvel ezelőtt, amikor megjelent az első Harry Potter regény, azt olvastam fel fiamnak esténként, és nagyon élveztük ezt az elvarázsolt világot. Azt hiszem, akkor találkoztam először a zabkásával, amit a varázslótanoncok reggelire kaptak eperlekvárral, mézzel, juharsziruppal, barnacukorral, és én valami nagyon finom, édes dolognak képzeltem. Utánanéztem, hogyan kell készíteni, és Bori tanácsára vízben megfőztem a zabpelyhet, majd eperlekvárral elkeverve megkóstoltam. És nem ízlett. Hiába adtam hozzá egyre több finom házi eperlekvárt, nem tudtam rájönni, mi olyan finom ebben. Aztán még többször próbálkoztam vele, de nem tudtam megszeretni.
Most megint szembejött velem Daniel Green-Catherine Collins A koleszterinszint csökkenthető szakácskönyvében, és arra gondoltam, banánnal és mézzel is kipróbálom, hátha így ízleni fog. Nem tudom, hogy a zabdara és a zabpehely között van-e különbség, mindenesetre én aprítógéppel megdaráltam kicsit a zabpelyhet, hogy darásabb legyen, bár a Sparban lehet kapni apró szemű zabpelyhet is, de az most nálam nem volt itthon, így hát ezzel próbáltam.
A szerzők előszava ez volt a recepthez: A zabkása bármilyen gyümölccsel kiváló, de ha a tál aljára banán kerül, azt a zabkása lágyan átmelegíti - isteni egy hideg téli reggelen. A tetejére bármilyen pirított mag megteszi.
Hozzávalók négy személyre:
- 2 banán szeletelve
- 110 g zabdara
- 275 ml részben fölözött tej
- 2-3 evőkanál juharszirup vagy pergetett méz
- 2 evőkanál napraforgómag száraz serpenyőben pirítva
A banánszeleteket négy kis tálkába szétosztjuk. A zabdarát és a tejet egy lábasban jól összedolgozzuk, és felforraljuk. Addig kavarjuk, míg a zabkása be nem sűrűsödik. Mintegy 5 perc múlva, miután a zabkása besűrűsödött, a tálkákba öntjük. Juharsziruppl vagy mézzel leöntve és napraforgómaggal megszórva tálaljuk.
Én rögtön elfeleztem a mennyiséget, de mivel ennyire pici lábasom nincs, nagyobb felületen terjedt szét az anyag, így hamarabb elpárologtatta a folyadékot, ezért adagolnom kellett hozzá a főzés során még egy kis tejet.
(Egy adag tápértéke: 996 kJ (238 kcal), 6,2 g zsír, 1,4 g telítetlen zsír, 0,03 g nátrium.)
Sokat töprengtem, hogy feltegyem-e ezt az egyszerű kaját, mert biztos van olyan, akit felbosszant, hogy mit keres ez egy gasztroblogban, ráadásul fotózhatatlan, csúnya, stb. stb. De muszáj megírnom, hogy a féladag felét ettem meg délelőtt 11-kor, és délután háromkor lettem újra éhes, tehát nem egy rossz ötlet zabkását reggelizni egy nehéz nap kezdetén. Amúgy Bori barátnőm mikróban szokta megfőzni, így még az ötperces készítési idő is csökkenthető, úgyszintén a mosogatnivaló. Hát mindegy, most már megírtam...
8 megjegyzés:
Andi, teljese okés a téma, ilyesmit nemsokára adhatok én is a pici fiamnak. Van azonnal oldódó, finom, bio gabonapehely (Kölln márkájú) a drogériákban a babarészlegen, de mi is rászoktunk. Azzal még tovább turbózható a tempó, redukálható a mosogatás.
Köszi, Hédi! :-)
igen, jól tetted, hogy beírtad! várjuk a többi ilyesmit is!
az én irodalmi élményeim főleg lekozmált zabkásákról szóltak, ezt azóta sem tudtam kiheverni, szóval nekem még nem jött el az ehetősége... talán ha máshogy neveznénk, mondjuk gyümölcsös zabkehelynek, de még arra is gyúrnom kell:)
A zabbal csak egy problémám van: rögtön az ugrik be róla, hogy a lovak eledele :) De már kezdek barátkozni vele, a Győri Édes Zabfalatokat megszerettem. :)
Naná, hogy kérjük az ilyen egyszerű recepteket is! Nem mindenki fakanállal a kezében születik, az alapoktól kell kezdeni.
Én nekem nagyon tetszik!!! :)
Végre itthon vagy! :-)
Én minden reggel "tejbezabpelyhet" reggelizek. (Egyébként a Lidl-ben kapható változatot használom). Tej, zabpehely, édesítő, egy csöpp kakaó és fahéj. Szerintem egyébként ízre nagyon hasonlít a tejbegrízre, viszont sokáig kitart, reggel 8-kor ettem egy adagot s még csak most kezdek éhes lenni :)
Ez nagyon szuper ötlet, Eszti, hogy fahéjjal és kakaóval ízesíted! És hogy főzöd: mikróban, vagy lábosban, vagy sehogy?
Tényleg jó sokáig bírtad vele, ezek szerint nem csak rám volt ilyen (laktató) hatással.
Megjegyzés küldése