Parázson sült igazi kürtős kalács

Kisnánán töltöttük barátaimmal ezt a csodálatos hétvégét főzéssel, sütéssel, táncolással, beugrózással, icipici, te tényleg csak nagyon rövid erdei sétával, csipkebogyószedéssel és -magozással, napozással, veszekedéssel és röhögéssel. Nagyon nagy szerencsénk volt az időjárással, mert bár ilyen késő ősszel még sohasem mentünk, ez alkalommal volt a legszebb időnk, még éjszakára se kellett nagyon felöltöznünk, főleg amikor táncoltunk, még az egy szál póló is sok volt időnként.

Tizedik alkalommal voltunk ebben a szép parasztházban, és a kajákat most már nemigen variáljuk, mert elég nehéz olyat találni, ami mind a 8-10 embernek ehető, ugyanakkor szabad tűzön, bográcsban készíthető. A menü hagyományosan úgy alakul, hogy első nap gulyást főzünk, második nap marhapörköltet és harmadik nap finom húslevest a fáradt gyomrok gyógyítására.

Tomi barátunk viszont minden ilyen alkalommal süt nekünk valami finomságot, volt már palacsinta (többször is), aranygaluska, mákos guba, császármorzsa. Mivel annyira szereti az édességet, hogy mindenképpen meg akarja tanulni a házi sütik csínját-bínját, ezért mostanában már mindig új receptekkel áll elő, amit kicsi segítséggel mindig el is készít nekünk. Nélkülözhetetlen egy ilyen barát a bulikon! (Meg amúgy is.)

Idén azt találta ki, hogy ha már úgyis tudunk jó parazsat csinálni, mi lenne, ha megpróbálnánk parázson sült igazi kürtős kalácsot sütni. Van dagasztógépünk, van parazsunk, van sütőszerkezetünk, miért is ne? Keresett az interneten egy receptet, aminek láttán egyikünk kiakadt a vaj, másikunk a tojás mennyiségén, de Tomit nem lehetett eltántorítani, ezt a receptet akarta szóról szóra követni. Jól is tette, mert legalább megtanulhatta, hogyan lehet vesztett helyzetből győzni, azaz egy szar receptből is valami csodafinomat készíteni!

Hozzávalók:

50 dkg liszt (még kell hozzá legalább 4-5 marékkal!)

2,5 dl langyos tej

3 dkg élesztő

2 tojás

6 dkg olvasztott vaj

5 dkg cukor

A lisztet egy tálba szitáljuk, ha van szitánk, a közepébe mélyedést készítünk, amibe belemorzsoljuk az élesztőt és ráöntjük a langyos tejet. Kicsit összekeverjük, és a tálat letakarva 10 percig hagyjuk békén, hogy felfusson az élesztő. 10 perc múlva akár felfut, akár nem (nekünk speciel nem futott), hozzáadjuk az olvasztott vajat, a 2 tojást és a cukrot. Szép fényesre, hólyagosra dagasztjuk.

Már írtam, hogy a recept olvasásakor hányan hányfélén akadtunk ki, de Tomi a tészta recept szerint összeállított küllemén nézett kicsit kétkedve maga elé, hogy lesz-e ebből valami? Hát igen, amikor megpróbáltuk megdagasztani, ez a tészta pont úgy nézett ki, mint egy sűrű nokedlitészta, és ha nem szórunk hozzá még vagy 5-10 deka lisztet, mehetett volna a kukába.



Elég gyorsan duplájára kelt a napon, ekkor egy-egy darabot téptünk a tésztából, kígyóvá sodortuk, és feltekertük a kürtőskalács-sütő szerszámra. Nagyon nehéz volt a formázás, mert igen lágy tésztát kaptunk, talán a vaj miatt, talán másért,mindenesetre szakadt, foszlott. A feltekert tészta külsejét szépen kézzel megolajoztuk és jó alaposan cukorba forgattuk, bele is nyomtuk.

Ekkor lép közbe a másik nélkülözhetetlen barát, aki olyan szuper parazsat csinált nekünk, akár egy profi kalácssütő, tökéletesen időzítve a tűzrakást, meg a mennyiséget, és ez a jó parázs mind a 10 kürtőskalácsunk megsütéséig kitartott.

Folyamatosan forgatva szép pirosra sütöttük a forró parázs fölött. Amikor megsült, szép fényes bevonat képződött rajta, és még azon forrón belehempergettük vagy cukros dióba, vagy fahéjas cukorba, vagy sima cukorba, de a teljesen pucér változatot is megkóstoltuk. Valóban tökéletes, isteni, gyönyörű, az eredetinél is finomabb kürtős kalácsaink lettek.

A receptet nem linkelem be, mert nem is tudom Tomi hirtelen honnan szedte. A telefonjával töltötte le, majd kiírta onnan egy kis papírra magának, de meg se érdemli a megemlékezést ez a recept, mert egy kezdő szakács az eredeti arányokkal készült eredményen biztosan sírógörcsöt kapott volna.

Ugyan nem pontosan ebben a feldolgozásban, de erre a számra is táncoltunk a hétvégn. Az Alma együttes nemrég az Old Timer Kiállításon - ahol tesóm is dolgozott nagy örömére - lépett fel ezzel a számmal, jól elszórakoztatva a közönséget, és azóta tesómmal mind a ketten beléjük vagyunk habarodva. Érdemes végighallgatni,

és gyakorolni. Most jut eszembe, azért az se lenne rossz, ha esetleg legközelebb megpróbálnánk mi is így, mint ahogy a gyerekek.