2011. október 1., szombat

Yorkshire puding Jamie módra



Egy barátunk búcsúztatására jöttünk össze nemrég, aki külföldön vállal mostantól munkát. A búcsúvacsorát nem én főztem, és gyanútlanul fényképezőgép nélkül érkeztem a buliba, és bár tudtam, mi lesz a menü, azért néhány meglepetés engem is ért. Köztük ez a Yorkshire puding, ami feltétlen megérdemli, hogy szerepeljen ebben a blogban akkor is, ha a telefonnal készült fotók valószínűleg keveseknek fogja meghozni hozzá az étvágyat. Ha ezekkel a fotókkal nem is, de azzal lehet, hogy meghozom a kedvet hozzá, ha elmondom, hogy körülbelül 5 perc alatt fogyott el mind a 12 Yorkshire puding, nagy fölénnyel legyőzve a krumplipürét és a jázminrizst.

Sokat olvastam már róla különböző (James Herriot, Agatha Christie, Frank McCourt) regényekben, és mindig valami ehetetlen, nehéz, zsíros tésztának képzeltem, ami ráadásul annyira macerás amiatt, hogy az elkészülése pillanatában kell fogyasztani, mert különben összeesik, hogy soha nem éreztem késztetést rá, hogy utánanézzek, mi is ez, hogyan kell csinálni. Aztán ezen a bulin egyszer csak megpillantottam a sütőben a formából kidagadó tésztácskákat, és mindjárt kicsi vágyat éreztem a közelebbi ismeretségre, de még amikor az asztalra került, is gyanakodva méregettem. Először csak egy falatot kóstoltam meg belőle, de aztán nem bírtam abbahagyni.

Jamie-féle sütőben sült karaj volt hozzá (köretnek :-) és a karajjal együtt sült zöldségekből készült mártásba lehetett tunkolni ezt a fantasztikus finomságot.


Hozzávalók (ha jól emlékszem):

- 2 tojás
- 12 dkg liszt
- 3 dl tej
- só

Sajnos nekem nincs meg a Pucér szakács című szakácskönyve, ezért nem tudom ellenőrizni a memóriámat, lehetséges, hogy elrontom a receptet.

A hozzávalókból sűrű palacsintatésztát keverünk. A muffinforma mélyedéseit feltöltjük Jamie szerint félig, a háziasszony szerint jóval kevesebb olajjal, és betesszük a 250 fokra forrósított sütőbe. Amikor az olaj füstölni kezd a forróságtól, mehet bele a tészta, egyenlően elosztva minden mélyedésbe. A tésztával feltöltött muffinformát visszatesszük a forró sütőbe, és innentől kezdve aggódva lessük, hogy kidagad-e a helyéről.


Amikor elkészül, szépen tálra rendezzük és valamilyen finom hús és mártás mellé kínáljuk. Mivel 12 db lesz belőle, érdemes nagyobb társaságot összecsődíteni rá. Én biztosan másfél hét múlva fogom kipróbálni, amikor Mazsi végre hazajön Menorcáról.

Megjegyzés: A sok olaj miatt a muffinsütő elég rondán fog kinézni utána, érdemes a Yorkshire pudinghoz külön egyet üzembe helyezni. Ráadásul fröcsög belőle az olaj, ezért a sütőt érdemes megvédeni úgy, hogy a muffinsütő alá valamilyen tálcát helyezünk, hogy aztán ne kelljen napokig sikálni.


Barátunknak sok sikert kívánok az új munkájához, és nagyon remélem, hogy nem tűnik el az életünkből. Várom a híreket róla, és várom a következő találkozást.

2 megjegyzés:

Bea írta...

Ó, most már tudom mi volt az, amit kb. 11 évvel ezelőtt ettem, amikor Angliában töltöttem három hetet! Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nekem nem ízlett. :( De lehet, hogy újra meg kell kóstolnom, mert akkoriban még a húslevest sem szerettem, most meg bármikor bármennyit.:)

csincsilla írta...

ezer éve szeretném megkóstolni, de én is pont ezt képzelem róla, hogy telefröcsköli az egész sütőmet a büdös olajjal, két hétig szagolhatjuk legalább, szóval nem bírom magamat a gyártásra rávenni. persze, ha valaki küldene egy-két darabot:)