A családomban az a legfantasztikusabb, hogy minden hülyeségemben támogatnak, azonnal az épp kitalált ügyeim mellé állnak. Tesóm állandó útipartnerem gyümölcsszedéskor, teleknézéskor, de éppúgy azonnal intézkedik, ha üres üveget kell szerezni befőzéseimhez, mint amikor munkahelyet. Fiam, alkalmi fényképészem, még arra is hajlandó, hogy hosszú percekig beállítsa a képeket a vacsoráról, mielőtt nekiáll enni, sőt számítógépes problémáimat azonnal, higgadtan, profi módon megoldja. Két unokahúgom, leglelkesebb olvasóim és kommentelőim, szinte még fel se teszem a bejegyzést, már szeretettelteli véleményt írnak róla. Pécsi unokabátyám úgy hallom reklamál, ha egy nap nem írok, de még fényképet is küldött saját terméseiről, ami azonnal felkerült a blogba szép illusztrációként. Unokatesóm, örökös programszervezőm, minden elképesztő ötlet azonnali megvalósítója. Bejártam vele már a világot; Londontól Veronáig, Budaörstől Fótig, rengeteg helyen voltunk, jaj, csak ne kelljen vele egy szobában aludni!
Hát ennyi bevezető után megértheti bárki, hogy amint felhívtam unokatesómat, hogy megvan a telek, gyönyörű helyen, Pilisszentivánon és még egy Tanösvény táblát is láttam, azonnal kikereste az internetről a túraútvonalat, és másnap indultunk kirándulni!
A Jági tanösvény ha jól emlékszem 3,5 kilométer hosszú, 2 óra alatt teljesíthető túra. Az út végig rendkívül változatos.
Második állomáshely a tó. Ne képzeljetek nagy tavat, csak egy kis tócsát, de tele van csodálatos élőlényekkel. Rengeteg békát láttunk, ebihalakat, halakat, óriási szitakötőket. Itt azonnal megettük a magunkkal hozott kolbászos szendvicseket, míg figyeltük, hogyan úszkálnak a békák a tóban.
Szép erdei sétánk egy kerítésnél ért véget, ahol a képen látható felüljáró vezetett át a kerítésen. Én hallani se akartam róla, hogy a bekerített részre bemenjek, nyilván okkal van bekerítve, talán még oroszlánok, sőt tigrisek is laknak ott. Unokatesóm, aki soha semmitől nem fél, bement, kereste a falevél túrajelzést, de nem találta, így megállapítottuk, hogy eltévedtünk. Kénytelenek voltunk visszafordulni és megkeresni az utolsó jelzést az úton.
Nagy nehezen észrevettük, hogy emellett az "icipici" híd mellett mentünk el úgy, mintha ott se lett volna. Úgy emlékszem megint az élet nagy dolgait tárgyaltuk éppen, nem véletlen, hogy nem láttuk. :-)
Kellemesen elfáradva és éhesen értünk a túra végére, rengeteg szépséget láttunk. Mindenkinek ajánlom!
8 megjegyzés:
A befőttes üvegekről jut eszembe: már annyi üres van, hogy kifolyik a szekrényből. Nem szeretnétek valamikor eljönni érte? :)
Dehogynem! Bármikor (ha össze tudjuk egyeztetni bokros teendőink és nyaralásaink közepette)! :-)
bea milyen aktív kommentelő lett! talán mert megint meglátta a KOSARAT! :)
A héten jöhettek bármelyik este, jövő héten nem vagyunk itthon.
Tata, nem a kosár izgatott fel annyira, hanem a jobbnál jobb és szebbnél szebb ennivalók :) Éhes vagyooook!
Nem a kosár miatt, hanem mert most jött vissza szabiról!
Nem tudom tudunk-e menni a héten, mert elég sok itthoni munkám van és már csak holnap vagyok szabin, de holnap este locsolnom kell a barátnőmnél, aki nyaral.
gyönyörűek a túraképek, vmi nagyon profi fotós készithette őket... milyen jó érzés zöldet látni a sok buta szürke után és olyan jó kirándulni!!!!
Inkább profi géppel, nem? :-)))
Inkább profi géppel, nem? :-)))
Megjegyzés küldése