Narancslekvár 3.

A múltkori, kicsit folyékonyra sikerült, és azóta már újra felfőzött narancslekváromról szóló bejegyzésemet olvasva Félix Zsuzsi sietett a segítségemre egy tuti recepttel, amit ma éjjel meg is csináltunk Tomával. (A recept a Szabad Föld Kiskönyvtár Receptek adventtől húsvétig c. könyvéből van. Nagyon köszönöm!) Hogy holnap reggel hogy fogok tudni felkelni és dolgozni, azt nem tudom.

Hozávalók:

• 2 kg vékony héjú narancs
• 1 citrom
• 1,20 kg kristálycukor (természetesen én kevesebbet használtam, kábé 75 dekát, de ez is soknak tűnik most már nekem)
• víz

Az alaposan megmosott gyümölcsöket nagyon vékonyan (burgonyahámozóval) meghámozzuk és a héjat 1 mm széles csíkokra vágjuk. A gyümölcsök fehér bundáját gondosan leszedjük, és eldobjuk. Húsukat felszeteljük, és a héjjal együtt lábosba tesszük. Annyi vizet öntünk rá, amennyi éppen ellepi. Addig főzzük (kb. 1 óra), amíg a gyümölcsök héja teljesen megpuhul, és a víz elpárolog. Ekkor hozzáadjuk a kristálycukrot és kis lángon, gyakran megkeverve kb. 15-20 percig tovább főzzük. Üvegekbe töltjük és egy napig száraz gőzben hagyjuk kihűlni.

Csak Csincsillának és csak halkan jegyzem meg, hogy a narancshéjat ilyen tökéletes, gyufaszál vékonyságú darabokra Toma vagdosta, de nem bosszantáskén írom (vagyis lehet, hogy de!), hanem bíztatásként, hogy lám, ember lesz végül mindegyik szörnyű kamaszból, no és azért is, mert Csincsilla mindig belelátta Tomába azt, amit én nem mindig!

Végül is 11 db ilyen pici üveg lett ebből a mennyiségből és most a dunsztban várják sorsuk jobbra fordulását és a szép díszítést. Habár a mai éjszakám a lekvárfőzésre ment el, azért egy kicsit nyugodtabb vagyok, mert az ajándékaim készítésében nagyot haladtam, de még rengeteg feladat van, remélem, ez a hét nem lesz olyan húzós a munkahelyen, mint az előző kettő! :-) Aggódom, hogy nem leszek minden eltervezett finomsággal kész Karácsonyig.