2009. március 7., szombat

Narancsos-csokis, mandulás brownies


Most, hogy végre Marcsi is beszállt a blogbizniszbe, azt hiszem, Csincsilla, megnyugodhatunk. Az is előfordulhat, hogy még az unokáinknak is biztos megélhetést biztosít majd az ebből származó jövedelem! :-)

Kezdetnek elég is annyi, hogy ez a recept Marcsitól származik, csak én elloptam tőle, miután megsütötte és nem fényképezte le. A mindkettőnk számára emlékezetes első Brownies-sütése után kitalálta ugyanis, hogy második alkalommal majd nem tesz kávét a sütibe, és egy különlegességgel, a narancsos-csokival fogja a mennyekbe emelni az ízeket, valamint hogy dió helyett aprított mandulával szórja meg a tetejét. Nekem is nagyon vonzónak tűnt az ötlet és mivel sajnos Marcsiéból hírmondó sem maradt kóstolásra, no és azért is mert kaptam tőle ezt a fantasztikus narancsos keserűcsokit, megsütöttem én is utólagos engedelmével a találmányát.


A süti a szokásos Stahl-féle Brownies, kis változtatásokkal. Marcsival ellentétben én most nem hagytam ki a kávét belőle.

Hozzávalók:
- 1 teáskanálnyi puha vaj a (fodros) tortaforma kikenéséhez
- 2 nagy tojás (nekem gyakran 3 kicsi)
- 2 teáskanál neszkávé
- szűk 1 deci semleges ízű olaj
- 10 deka liszt
- 10 deka cukor
- 2 deka cukrozatlan kakaópor
- 1/2 teáskanál sütőpor
- 10 deka narancsos étcsokoládé
- 1 nagy marék aprított mandula

Bemelegítettem a sütőt 175 fokra. A tojásokat az egy evőkanál langyos vízben feloldott neszkávéval és az olajjal simára kevertem a robotgéppel. Amíg a gép dolgozott, kimértem és jól összekevertem a liszet, cukrot, kakaót, sütőport. A narancsos étcsokit kisebb darabokra vágtam és ezt is hozzákevertem a lisztes cucchoz. Amikor ez megvolt, a száraz hozzávalókat összekevertem a nedves hozzávalókkal, kivajaztam az addigra megpuhult vajjal a tortaformát és beleöntöttem a masszát. Meszórtam a tetejét aprított mandulával és 18 perc alatt megsütöttem a forró sütőben.


Nem bírtuk kivárni, hogy kihűljön, muszáj volt megkóstolni és már megértettem, miért nem tudta Marcsi lefotózni a saját sütijét. Annyira finom! Kíváncsi leszek a többi kóstolóember véleményére!

Igaz, kaptam Csincsillától a hétvégére egy házi feladat csokitorta-receptet, hogy süssem meg, legyen valami pozitív csokitorta-sütési élményem is a múltkori kudarc után, de azt még nem mertem elkezdeni, talán majd holnap. :-) Ez a Brownies kis bátorságot öntött belém, azt hiszem.

Most pedig bemutatom Alit, ezt a cuki kis orosz agár kölyköt, akit születésekor Marcsinak szántak, és akibe Marcsi már a fényképek alapján azonnal beleszeretett, de mint tudjuk ez a szerelem egészségproblémák miatt még túl korai lenne.


Jövő pénteken viszont egy egész estét együtt fognak tölteni, és félő, hogy nem fognak tudni ellenállni egymásnak. Ezért Marcsi kérésére szavazásra bocsátom a kérdést, mit tegyen? Megadja-e magát és kutyagazdi legyen ezután, vagy még várjon?

18 megjegyzés:

Névtelen írta...

MINDENKINEK nagyon ízlett! köszi!

Névtelen írta...

én anyutól még kérdeztem is hogy van e valami újítás benne, mert másmilyennek éreztem:) és itt a válasz is! ISTENI volt:)

Andi írta...

Jaj de örülök! :-) és biztos Marcsi is örül ;-)

Névtelen írta...

jaj:) nagyon örülök:))))

csincsilla írta...

gyönyörű!!!!mind a kettő:)

Névtelen írta...

Tata, Andika, Mazsi,Viki kommentet kérek:))légyszi

Névtelen írta...

korai!

Névtelen írta...

viki sítáborban van péntekig de azt mondja "korai"! :)

Névtelen írta...

viki még azt is mondja, hogy esetleg egy mopsz! :)

Névtelen írta...

naaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa:)

Névtelen írta...

szerintem is túl korai, mert nem tudnál vele sétálni, meg egyébként is annyira elfoglalt vagy mindig. de egy cica szerintem pont jó lenne neked:)

Andi írta...

én nem foglalok állást - diplomatikusan - de ebből már tudható a véleményem

Névtelen írta...

szerintem korai! :-)

Névtelen írta...

mán megin egy "bátor" névtelen! :)

Andi írta...

Én egyszerűen nem is értem, hogy mért nem meri valaki vállalni a véleményét???? Pfúj!

Andi írta...

segebaga mér nem szól egy szót se?

Névtelen írta...

Itt vagyok :):):)! Szerintem is korai, bár magamat ismervén pont belevágnék, ha olyan helyzetben volnék, mint Marcsi. Biztos lehet valami megoldást találni :) Ötletem van, csak nem merem leírni (piri)

Andi írta...

Tégedet meg ki kérdezett? :-)